Biztosan volt víz a Mars Jezero-kráterében a Perseverance legújabb fényképei alapján

9219

A NASA Perseverance marsjárójának kutatócsoportja legújabb tanulmányában számol be a mostanra már kiszáradt Jezero-kráter tavának vízforgalmáról. Az eredmények október elején jelentek meg a Science nemzetközi tudományos folyóiratban. A friss fejlemények a deltatorkolatban található hosszú, meredek lejtőkről, vagy más néven töréslépcsőkről (angol nevükön escarpments) készített részletes fényképeknek köszönhetőek. Ezek a múltban az ősi krátertavat tápláló folyó felhalmozódó hordalékából alakultak ki.

A “Scarp a” néven emlegetett töréslépcsőről készített Perseverance felvétel, 2021. április 17-én. (Forrás: NASA/JPL-Caltech/ASU/MSSS)

A felvételeken látszik, hogy évmilliárdokkal ezelőtt, amikor a Mars légköre még elég vastag volt a felszínén folyó víz megtartásához, a Jezero legyező formájú deltatorkolatában több kései áradás történt. Az áradások kőzeteket, törmelékeket szállítottak a kráteren kívüli fennsíkokra is. A rover Mastcam-Z, illetve a SuperCam RMI (Remote Micro-Imager) kameráival is megörökítette a képződményeket. Ezekből azt is ki lehet deríteni, hogy hol a legérdemesebb olyan kőzet és üledékmintákat gyűjteni, amikben akár ősi szerves anyagok maradványait is megtalálhatjuk.

A Perseverance Mastcam-Z kameráinak felvétele a “Scarp a” képződményről. A felső képrészlet a SuperCam RMI eszközének közeli fotója. (Forrás: RMI: NASA/JPL-Caltech/LANL/CNES/CNRS/ASU/MSSSMastcam-Z: NASA/JPL-Caltech/ASU/MSSS)

A tanulmányban bemutatott új megfigyelési eredmények egyszer és mindenkorra megerősítik, hogy a Jezero-kráterben egykor tó, illetve delta folyótorkolat volt. A Perseverance rovert irányító csapat régóta tervezi a deltatorkolat meglátogatását, az esetleges ősi mikrobiális élet nyomainak ugyanis ez kiváló terepe lehet. A küldetés egyik fő célja olyan minták begyűjtése, amiket később a Földre visszahozva, földi laboratóriumokban (amik túl nagyok ahhoz, hogy a Marsra vigyük) alaposan megvizsgálnak.

A fenti képek készültekor a töréslépcsők mintegy 2,2 km távolságra voltak a marsjárótól, északnyugati irányban. A rovertől körülbelül ugyanilyen távolságban, délnyugatra bukkan ki egy másik látványos kőzet, amit ,,Kodiak”-nak neveztek el. Az ősi múltban a Kodiak a deltatorkolat akkor még ép geológiai struktúrát alkotó déli pereménél volt. ,,Ezek a meredek letörések a delta tetején lévő, kipreparálódott rétegfejek, amelyek egy erősen cementált, közel vízszintesen lerakódott rétegköteg maradványként bukkannak ki, az eróziótól” – magyarázza dr. Kereszturi Ákos geológus bolygókutató.

Az ősi deltatorkolat egy letört darabkája, a Kodiak névre hallgató kőzet. (Forrás: NASA/JPL-Caltech/ASU/MSSS)

A Perseverance érkezése előtt csak keringőegységek figyelték meg a Kodiak kőzetet. A felszínről készített Mastcam-Z és RMI felvételeken látszott először a keleti oldal rétegződése (a különböző kőzetrétegek egymásra rakódásának sorrendje és pozíciója, ami az üledékek lerakódásának relatív egymásutániságáról hordoz információkat). A dőlt és vízszintes rétegződés pontosan olyan, amit egy geológus egy földi folyódelta torkolatban várna.

Nicolas Mangold, a kutatás vezetőjének elmondása szerint még soha nem láttunk ezelőtt ennyire jól megmaradt rétegződést a Marson. Ez egy olyan kulcsfontosságú eredmény, aminek alapján biztosan kijelenthetjük, hogy a múltban tó és folyódelta volt a Jezero-kráterben. A későbbiekben is roppant hasznos lesz, hogy Perseverance deltába érkezése előtt hónapokkal már információkat tudunk gyűjteni az egykori vízkörforgásról. Habár a Kodiak eredményei jelentősek, az északkeletre található töréslépcsőkön látható történet lepte meg legjobban a rover csapatát.

A Jezero-kráter deltatorkolatáról készített mozaikfelvétel. Az annotált verzión látható kiemelve a négy leglátványosabb töréslépcső. (Forrás: NASA/JPL-Caltech/ASU/MSSS)

A meredek letörésekről készített képeken látható rétegződés hasonlít a Kodiak-on megfigyelhetőhöz. A magasabban levő részeiken viszont a Mastcam-Z és RMI felvételeken köveket, sziklákat fedeztek fel; akár 1,5 méteres sziklákat is látni a töréslépcsők egy jól elkülöníthető rétegében, amiknek egyébként nem kéne ott lennie.

Ezek a rétegek azt mutatják, hogy a deltát tápláló lassú, kanyargó vízi utat később gyorsan mozgó, hirtelen áradások formálták át. A kutatócsoport becslései szerint a sziklák szállításához (némelyiket kilométereken át) kb. 6 – 30 km/h sebességgel kellett folynia a víznek. Az eredményeket a mintagyűjtés szempontjából érdekes kőzetek kiválasztásánál is figyelembe kell venni. A deltatorkolat fenekén található, finom szemcsés anyagban találhatunk legnagyobb valószínűséggel szerves anyagokra, biomarkerekre utaló jeleket, a magasabb területekre hordott sziklák vizsgálatával pedig valószínűleg az ősi kéreg kőzeteiből tudnánk mintát szerezni. Mindkettő típusú minta begyűjtése kiemelten fontos a Mars Sample Return küldetés szempontjából.

A Perseverance rover (középtájt, lent), a Kodiak (lent bal oldalon) és a töréslépcsők (bal fent) elhelyezkedése a Jezero-kráter deltatorkolatában. (Forrás: NASA/JPL-Caltech/University of Arizona/USGS)

A Jezero-kráterben levő egykori tó történetének korai szakaszában elég magas lehetett a vízállás a kráter keleti peremének eléréséhez, ahol a keringő egységek felvételein megfigyelhetőek a kiáramló folyó vájta csatorna maradványai. Az új eredmények szerint a Jezero krátertó szintje nagyban ingadozhatott a fennállása során, több tíz méterrel emelkedve és csökkenve, míg végül teljesen el nem tűnt.

Egyelőre még nem lehet tudni, hogy ezeket a vízszint-ingadozásokat áradások, vagy más fokozatos éghajlati változások okozták, a kutatócsoport szerint viszont a deltatorkolat történetének későbbi szakaszában következhettek be, mikor a tó szintje legalább 100 méterrel a legmagasabb vízállás alatt volt. A csoport tagjai pedig alig várják az új eredményeket, a delta lesz ugyanis a Perseverance következő évi kutatásának elsődleges célpontja. A Jezero-kráter deltája kiemelten fontos a terület hidrológiai változásainak megértéséhez – a várható eredményekből pedig arról is többet tudhatunk majd meg, hogy miért száradt ki az egész bolygó.

Forrás: NASA JPL

Hozzászólás

hozzászólás