A Hold déli pólusvidékén található legnagyobb becsapódási alakzata, az Aitken-medence, amelynek képződésekor égi kísérőnk köpenyének anyagából is jelentős mennyiség került a felszínre. A közelmúltban amerikai bolygókutatók meglepő felismerésre jutottak, ugyanis új vizsgálatokból kiderült, hogy a korábban feltételezettől eltérő összetételű úgy a Hold, mint más kőzetbolygók köpenyének anyaga.
Az amerikai Purdue egyetemen (West Lafayette, Indiana) a Jay H. Melosh professzor által vezetett bolygókutató csoport meglepő eredménye szerint a Hold déli sarkvidékén levő hatalmas Aitken-medence képződésekor felszínre került anyag nem a korábbi ismereteink szerint elvárt szilikátásvány, az olivin, hanem az ortopiroxén dominálja az anyagot.
A felismerés jelentőségét az adja, hogy az olivin a kőzetbolygók, bolygóholdak és a kisbolygók nagy részének fontos alkotórésze, míg a piroxenitek – ide tartozik az ortopiroxén is – magmás kőzetek, amelyek például a Földön a felső földköpenyben, valamint a kéreg és köpeny határán gyakoriak. Az ortopiroxénről eddig úgy tudtunk, hogy az olivinhez képest jóval kevesebb van az égitestek köpenyében.
A holdi Aitken-medence óriási, mintegy 2500 km átmérőjű és mélysége a 13 km-t is eléri és méreteivel nem csak a Hold legnagyobb becsapódási medencéje, hanem az egész Naprendszer egyik legnagyobb ilyen medencéje is egyben – a kőzetbolygók és bolygóholdak hasonló alakzatai között. Összehasonlításul: a Hold közepes átmérője 3474 km. Nevét a pereme közelében található Aitken-kráterről kapta, amely a medencéhez képest „csak” mintegy 135 km átmérőjű. Egyébként a kráter és medence a nevét Robert Grant Aitken (1864-1951) amerikai csillagászról kapta, aki a kaliforniai Lick Obszervatóriumban a kettős csillagokkal foglalkozott (l. Aitken-katalógus).
Jay Melosh és kutatócsoportja számítógépes szimulációval tanulmányozták az Aitken-medencét létrehozó becsapódást és a kidobott anyag felszíni eloszlására kapott eredményeket összevetették korábban a holdszondák felszínről, távérzékeléssel kapott anyagvizsgálati eredményeivel. Vizsgálataik szerint az Aitken-medencét egy mintegy 200 km átmérőjű, tehát meglehetősen nagy aszteroida becsapódása hozta létre mintegy 4 milliárd évvel ezelőtt. A megfigyelésekhez legjobban illeszkedő modell szerint a becsapódó kis égitest kis sebességgel (15 km/s) csapódott be és a felszíntől csak mintegy 45 fokos szöget bezáró pályán érkezett a Hold felszínére, így nem hatolt mélyre a Hold felszíne alá, de így is átütötte a mintegy 10 km vastag holdkérget és a köpeny anyagából is hozott a felszínre.
Az Aitken-medence kialakulásakor a Hold köpenyéből mintegy 200 km vastag anyag került a felszínre, illetve dobódott ki a világűrbe. A kidobott holdköpeny-anyag egy része visszahullott a Holdra és a tőlünk nem látható túlsó oldalon is szétterült. Az alábbi kép az Aitken-medence környezetét és a Hold túlsó oldalának egy részletét mutatja, ahova a medence képződésekor kifröccsent anyag egy része visszahullott és lerakódott.
Melosh és kutatócsoportja arra is rámutatott, hogy ilyen becsapódásoknak köszönhetően az égitestek köpenyének anyaga anélkül is könnyen tanulmányozható, hogy megérintenénk vagy belefúrnánk az égitest felszíne alá.
A holdi Aitken-medence keletkezésével, valamint a kisbolygó-becsapódással felszínre került kéreganyag tanulmányozásával foglalkozó tudományos közlemény a Geology folyóiratban jelent meg.
A hír megjelenését a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt támogatta.
Forrás:
Kapcsolódó internetes oldalak
- Három űrszonda is igazolja a holdi víz létezését
- LOLA a Hold déli pólusvidékét fürkészi
- Méteresnél is jobb felbontásúak az LRO első felvételei a Holdról
- A legrészletesebb térkép a Hold déli sarkvidékéről
- Rendszeres magmás kőzettan (ELTE TTK)
