A kvazárok (QUAsi-Stellar rAdio souRces) csillagszerű megjelenésű,
igen nagy energiakibocsátású objektumok. Ezeket a nagy vöröseltolódású,
vagyis igen távoli objektumokat a galaxisuk középpontjában levő
szupermasszív fekete lyukba hulló, a zuhanás során felforrósodó anyag
sugárzása táplálja. Ezen egzotikus égitestek közül alig néhány tucat
található elég közel ahhoz, hogy valódi kettős természetüket a kutatók
felismerhessék, bár még így is több kettős kvazár ismert, mint amennyi
a véletlenszerű, egyenletes eloszlásuk esetén várható volna.
George
Djorgovski (Caltech, Pasadena, Egyesült Államok) és kutatócsoportja egy
ilyen ismert kettős kvazárt vizsgált a Mauna Keán levő Keck
obszervatóriumban. Megfigyeléseik során egy harmadik, eddig nem ismert,
halványabb tagot fedeztek fel, így a QQQ 1432-0106 néven katalogizált
csoport lett az első ismert, három tagból álló kvazár-halmaz. Tagjai
egymástól alig 160 ezer fényévre találhatók egymástól, ami alig tizede
a Tejútrendszer és a legközelebbi hasonló galaxis, az Andromeda-köd
közötti távolságnak.
Az elsőként felfedezett hármas kvazárhalmaz. A képen a nyilak jelzik a trió tagjait (Forrás: S. Djogovski et al, Caltech/EPFL)
Amennyiben
a kvazárok valóban egyenletesen oszlanának el, egy ilyen hármas
rendszer még a kettősöknél is sokkalta kisebb eséllyel (1 a 200 millió
millióhoz!) volna megfigyelhető. A véletlenszerű kialakulás igen
alacsony esélye, a tagok egymáshoz való közelsége, illetve az a tény,
hogy a képeken semmi nem utal esetleges félrevezető optikai effektusra,
megerősíti, hogy valóban fizikailag összetartozó csoportról van szó. A
csoport léte pedig alátámasztja azt az elméletet, hogy a kvazárokat
egymással kölcsönhatásban levő galaxisok hozzák létre és táplálják.
Galaxisok ütközésekor ugyanis az őket alkotó anyagfelhők nagy
valószínűséggel kerülnek a rendszer középpontja közelébe, ahol a fekete
lyuk bekebelezheti ezeket, így a jelenség kvazárként megfigyelhetővé
válik.
Az észlelt trió mozgását bemutató szimuláción
látható, amint a hármas rendszer tagjai körülbelül 100 millió év múlva
gyors, kaotikus mozgásba kezdenek. Mindhárom tag a három galaxisból
kialakuló nagy rendszer középpontja felé sodródik, majd körülbelül
egymillió évig tartó bonyolult kölcsönhatások után egyikük gravitációs
erők hatására kilökődik a rendszerből. Ez a rendkívül nagy sebességgel
távolódó komponens egy kettős rendszert hagy hátra a kialakult galaxis
magjában. Az ilyesfajta folyamatok pedig nem ritkák, tekintve, hogy a
kettősökkel szemben a hármas rendszerek alapvetően instabilak.
Forrás: NewScientistSpace, 2007. január 8.
