Metántavak a Titanon

971

A Szaturnuszt és környezetét vizsgáló Cassini-szonda 2006. július
22-i Titan-közelítése során végzett
radarmérések folyékony metánból álló tavak felfedezését eredményezték.
A Nature folyóiratban publikált tanulmányban amerikai kutatók összesen
mintegy
75, 3-70 km-es tó létezéséről számoltak be, melyek  a radarképeken
sötét foltokként azonosíthatók.

Számos jel utal arra, hogy az észlelt sötétebb területei valóban
folyadékkal feltöltött mélyedések. A gyenge radarvisszhangot
adó sima felszín, a földi tavakhoz nagyon hasonló alak, illetve az a tény, hogy mindegyik a környezeténél alacsonyabban
fekvő területen helyezkedik el, mind alátámasztja, hogy valódi tavakról
van szó. Földi megfelelőikhez hasonlóan igen sokfélék lehetnek: egyesek
többé-kevésbé kiszáradtak, míg másokban a folyékony anyag szintje
magasabb. A csak részben feltöltött mélyedések közül némelyekben talán soha
nem volt jelentősebb mennyiségű folyadék, mások azonban talán éppen
kiszáradóban vannak. A legalább részben kiszáradt tavak határozott
peremet mutatnak, amelyek radarfényessége a környező területhez
hasonló, így ezek az elpárolgott folyadék után szárazra került tófenéknek tekinthetők.

Radarfelvétel
a Titan tavairól. Az egyes részek fényessége a visszavert radarhullámok
erősségétől függ, és nem felel meg az emberi szem elé táruló képnek
(Forrás: NASA/JPL)

Tizenöt esetben olyan teljesen
feltöltött, mindenféle eróziós hatástól mentesnek tűnő képződményt
figyeltek meg, amelyek hasonlóak a földi becsapódási medencékben, illetve vulkáni kalderákban
keletkezett tavakhoz. Csoportos
előfordulásuk és jól behatárolt méreteik valószínűtlenné teszik a
becsapódásos eredetet, és inkább a vulkanikus keletkezést
támasztják alá. Más tavaknál éles, rendkívül tagolt és csipkézett
partvonal figyelhető meg. Egyesek radarfényessége a
középpontjuk felé haladva fokozatosan csökken., ami folyóvizekkel,
illetve felszín alatti folyamokkal állhat kapcsolatban.  Más tavak
láthatóan kiterjedt, kanyargós csatornarendszerrel bírnak, hasonlóan
a kiterjedt földi árterületekhez.
Sok esetben a partvonal közelében fényes foltok láthatók, amelyek valószínűleg a felszín fölé emelkedő szigetek.
„Jéghegyek” létezése azonban nem valószínű – legtöbb anyag egyszerűen
elsüllyedne a folyékony szénhidrogénekben.

A
megfigyelések
alapján teljesen bizonyos, hogy a Titan felszínén folyadékokkal
feltöltött területek találhatók. Bár elméletileg lehetséges, hogy a
régmúltban kialakult mélyedések és
csatornák csak nemrégiben töltődtek fel valamiféle kis sűrűségű
anyaggal, a szél által kialakított formációk hiánya ezt a feltevést
valószínűtlenné teszi. A megfigyelések ugyanakkor megmutatják, hogy a
Titanon aktív folyadékkörforgás zajlik,
amelyben a párolgó és kondenzálódó anyag szerepét a Földön megszokott
víz helyett a metán tölti be: a tavakat metánesők, illetve
"talajvízként" a talaj rétegei között levő metán táplálják. A
Szaturnusz
29 éves Nap körüli keringése során várhatóan évszakos változások is
megfigyelhetők lesznek,  amit a tavak folyadékszintjének
változásai jelezhetnek.

Forrás: NASA/JPL, 2007. január 3. 

Hozzászólás

hozzászólás