Fodrozódó galaxisok a kozmikus gyöngyszemek legújabb fotóján

3286

Spirális testvéreik összetettségével ellentétben az elliptikus galaxisokat selymes, fátyolos felhőfoltoknak ismerjük csupán. Ezeknek a csillagvárosoknak a határai bizonytalanul elmosódottak. Fényes magjukat diffúz, életlen ragyogás öleli körül. Egyszerű megjelenésük azonban megtévesztő lehet. Az elliptikus galaxisok legalább egytizede jóval messzebbre terjed a világűrben, mint gondolnánk. Szerkezetük pedig a felületes szemlélőt meglepve a fent vázoltnál sokkal összetettebb lehet, számos finom részlettel: hurkokkal és héjakkal.

Az NGC 474 elliptikus (balra fent) és az NGC 470 spirálgalaxis (jobbra lent) az ESO VLT FORS2 műszerének felvételén. Forrás: ESO.

Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) Nagyon Nagy Távcsövén (Very Large Telescope – VLT) működő FORS2 (Focal Reducer and low dispersion Spectrograph) műszerrel készített fotó bal felső részén láthatjuk az NGC 474 katalógusjelű galaxist. A Halak csillagképben, tőlünk nagyjából 100 millió fényév távolságra található rendszer látványos példa a héjszerkezettel bíró elliptikus galaxisokra. A galaxis fő tömegét irdatlan méretű, leheletfinom csóvák ölelik körül, míg a belső régióit számos egymásba ágyazott koncentrikus gyűrű alkotja. Valójában a galaxis egésze nem is fér el ezen a felvételen. A csápszerű külső képződmények füstgomolyagokként kígyóznak messzire a galaxis fő tömegétől.

A csillagászok nem tudják még egész pontosan, hogy miért öltenek ilyen alakot bizonyos elliptikus galaxisok. Az azonban valószínűnek tűnik, hogy a gravitáció áll a háttérben, vagyis a közeli galaxisok közötti gravitációs kölcsönhatás magyarázhatja a rendkívüli megjelenést. Könnyen lehet, hogy a jobb alsó sarokban látható NGC 470 jelű spirálgalaxis cibálja nagyobb társát immár évmilliárdok óta, és az így keltett sűrűséghullámok formálták ilyen különlegesre az elliptikus galaxist.

A felvétel az ESO Kozmikus Gyöngyszemek (Cosmic Gems) programjának keretében készült. Ennek a tudománynépszerűsítő és ismeretterjesztő kezdeményezésnek érdekes és látványos égitestek megörökítése a célja. A program az ESO távcsöveit használja ki olyankor, amikor a körülmények nem alkalmasak tudományos munkára. Ennek ellenére a felvételek később esetleg tudományos kutatásokban is felhasználhatóak lehetnek, ezért ezeket az ESO a Tudományos Archívumában megőrzi, és minden csillagász számára elérhetővé teszi.

Forrás: ESO

Hozzászólás

hozzászólás