Kristálygömbben a Világegyetem

3811

A Világegyetem csodái a történelem hajnala óta lenyűgözik az embereket. Rég letűnt ősi civilizációk mérték az idő és az évszakok múlását az égitestek mozgását figyelve. Legendák és mítoszok főszereplői voltak, és az őseinknek otthont adó világnak adtak értelmet az égbolt jelenségei. De a modern kor csillagfürkészeit éppen ugyanígy magával ragadja és megigézi az éjszakai égbolt szépsége és titokzatossága.

Kristálygömbben a Világegyetem. Fotó: Juan Carlos Muñoz-Mateos, ESO fotósnagykövet.

A fotográfia kezdetei óta fordítjuk kameráink objektívjét az égbolt felé, remélve, hogy velük megörökíthetünk valamit a fekete égboltot pettyező csillagok miriádjainak csodájából. Az első csillagot 1850-ben kapta lencsevégre egy kamera. A rákövetkező évtizedek a képrögzítési technikák látványos fejlődésének lehettek tanúi. Az égitesteknek és az égbolt jelenségeinek az elektromágneses színképskála legkülönfélébb tartományaiban való rögzítése jelenti a modern csillagászat alapját.

Ezen a bámulatos felvételen a Tejút pislákoló ívét egy kristálygömbön keresztül örökítette meg fotósunk. A milliárdnyi csillag közé fonódó gáz- és porfelhők foltjai különleges nézőpontból tűnnek így fel. A felvételt az Európai Déli Obszervatórium (European Southern Observatory – ESO) fotósnagykövete, Juan Carlos Muñoz-Mateos készítette, abban a reményben, hogy „segíthet másoknak átérezni az éjszakai égbolt megpillantásának élményét a Föld egyik legsötétebb egű és legkopárabb régiójából” – az ESO Paranal Obszervatóriumának is otthont adó Atacama-sivatagból.

Forrás: Juan Carlos Muñoz-Mateos/ESO

Hozzászólás

hozzászólás