Közeleg a felsőoktatási intézményekbe való jelentkezés határideje. Országszerte több mint 80 ezer diák választ várost, egyetemet, szakot, amelyek valószínűleg meghatározzák a jövőjüket. Sokan talán nincsenek is tisztában vele, hogy utóbbiak között ott szerepel a csillagászat is, amely nem csak egy hobbi, de biztos megélhetést és izgalmas kihívásokat jelentő hivatás is lehet. Hazánkban két helyen, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE), valamint a Szegedi Tudományegyetemen (SZTE) nyílik lehetőség elmélyülni a csillagászati megfigyelések, az asztrofizika és kozmológia témájában.
A csillagászat és kozmológia iránt érdeklődő hallgatók tipikusan a Fizika (és az ELTÉ-n a Földtudomány) alapszakon (BSc) kezdhetik meg felsőoktatási tanulmányaikat, ahol az alapozó fizikai, matematikai és informatikai tárgyak mellett a csillagász szakirányon belül vehetnek fel alapozó jellegű csillagászati kurzusokat. Az első években gyakorlatorientált kurzusokon lehet megismerkedni a csillagászati megfigyelések és adatfeldolgozás alapjaival – ez utóbbi tevékenységet korszerű műszerekkel felszerelt hazai obszervatóriumokban lehet átültetni a gyakorlatba. Kutatási tevékenységre már ekkor is lehetőség kínálkozik, amelynek eredménye nemritkán az Országos Tudományos Diákköri Konferenciára (OTDK) készített dolgozat szokott lenni.
Három év után a csillagászati-asztrofizikai és kozmológiai területek (ez utóbbihoz tartoznak a fekete lyukak, az Univerzum és úgy általában Az idő rövid története) iránt komolyan érdeklődők a csillagász vagy fizikus mesterszakon (MSc) folytathatják tanulmányaikat. A kétéves mesterképzés anyaga nagyrészt az elméleti háttér elsajátítására fókuszál, de ezek mellett műszertechnikai, adatfeldolgozási, programozási és előadástartási képességeket fejlesztő, haladó kurzusok is szerepelnek a hálótervekben. A megszerzett elméleti és gyakorlati ismeretek konkrét kutatási témák kapcsán való kibontakoztatására a nyári szakmai gyakorlatokon és az egyéni diplomamunka-projektek során adódik lehetőség. A hallgatók témavezetőik révén ekkor már olyan kutatásokba is bekapcsolódhatnak, amelyek túlmutatnak egy diplomamunkához szükséges tudományos munkán, és referált szakcikk formájában is publikálhatóak. Innen pedig már csak egy lépés a PhD és a kutatói karrier…
A csillagászattal kapcsolatban fontos leszögezni, hogy ez a szakma bizony kőkemény alapkutatás, vagyis (kevés kivételtől eltekintve) a tudományterület eredményei nem, vagy csak hosszú távon hasznosulnak a mindennapi életben. Ez egyben azt is jelenti, hogy a csillagászati kutatásokat nem cégek vagy egyéb piaci szereplők, hanem állami, esetleg államközi szervezetek finanszírozzák. Az egyetemi vagy kutatóintézeti állások azonban önmagukban nem garantálnak csillagászati fizetést, a csillagászok zöme így részben vagy egészben pályázati forrásokból kapja a keresetét. Pályázati lehetőségből szerencsére rengeteg van: az egy-két évre szóló egyéni ösztöndíjaktól kezdve a klasszikus alapkutatási finanszírozási kereteken (pl. OTKA-pályázatok) keresztül a nehéz súlycsoportba tartozó forrásokig (pl. az MTA Lendület-program), nem is beszélve a külföldi lehetőségekről. Általánosságban kijelenthető, hogy a csillagászati kutatásokból nem szokás meggazdagodni, viszont izgalmas kihívásokat és karrierlehetőséget kínál az erre fogékonyak számára. Mindezt persze megfűszerezi a pályázati rendszerből fakadó, főként a pálya elején jellemző bizonytalanság, de a jó szakember nagyon jó eséllyel talál forrást a kutatásai (és úgy általában az élete) finanszírozására.
A csillagászat választása azonban nem jelenti azt, hogy valaki örök időkre az akadémiai szférára és kutatómunkára legyen „kárhoztatva”. Mivel a 3+2 éves képzési idő során rengeteg fizikai, informatikai és matematikai ismerettel, valamint problémamegoldási gyakorlattal gazdagodnak a hallgatók, így könnyűszerrel megfelelnek a munkaerőpiac modern elvárásainak is. Nem megy ritkaságszámba, hogy egy csillagász, háta mögött hagyva a kutatói pályát, programozóként helyezkedik el egy nagyobb techcégnél, de optikai tervezőmérnököt, biokémiai területen dolgozó kutatót és kommunikációs szakembert is találunk egykori kollégáink között. A többség azonban a csillagászati kutatást választja hosszú távú életpályaként is: hazánkban közel száz asztrofizikus végez kutatómunkát a két egyetemen, a bajai és szombathelyi obszervatóriumokban, valamint a CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetben. ELTE-s vagy SZTE-s diplomával rendelkező kollégáink közül pedig többen is a világ vezető kutatóhelyei közé tartozó intézményekben dolgoznak, mint például az amerikai MIT vagy a német Max Planck Hálózat intézetei. A külföldi tapasztalatszerzés a hallgatók számára is erősen javasolt, hogy első kézből sajátíthassák el a legújabb technikákat, hozzáférhessenek a legmodernebb (vagy teleszkópok esetében a legnagyobb) eszközökhöz, nem utolsósorban pedig, hogy elkezdhessék építeni saját kapcsolati hálójukat.
A kutatói életpálya egyik színes szegmense a tudományos ismeretterjesztés, amelynek szempontjából a csillagászat kifejezetten szerencsés helyzetben van a látványos felvételeknek, az elképzelhetetlen méreteknek és az egzotikus fizikának köszönhetően. Előadások és távcsöves bemutatók tartása természetesen nem kötelező munka, sokkal inkább lehetőség. Ezen tevékenységeknek az ismeretterjesztés mellett gyakorlati haszna is van a hallgatók számára, hiszen hálás és jelentős létszámú közönség előtt sajátíthatják el a tudományos kommunikáció csínját-bínját – ez pedig nem feltétlenül csak a kutatói életpályán jelenthet fajsúlyos előnyt. Minderre pedig akár online felületeken (mint pl. a csillagaszat.hu vagy a Magyar Csillagászati Egyesület felületei) nyílik lehetőség vagy a helyi közönség által már jól ismert Svábhegyi és Szegedi Csillagvizsgálókban is folytatható.
A csillagász szak választása egy tartalmas és színes életpályán indíthatja el a hallgatókat, akik Budapesten vagy Szegeden egy elkötelezett közösség tagjaként tanulhatnak az Univerzum titkairól. Emellett a képzés ideje alatt elsajátítható természettudományos és informatikai ismeret, kommunikációs gyakorlat, valamint a problémamegoldó készség fejlesztése olyan előnyöket nyújt számukra, amely nemcsak a kutatási pályán vagy a szélesebb munkaerőpiacon, de a hétköznapi életben is rendkívül hasznos. Amennyiben pedig valaki elkötelezett a csillagászati kutatás iránt, azt várják a bolygók, csillagok, galaxisok, óriásteleszkópok, konferenciák, előadások, rejtélyek és válaszok – a határ a csillagos ég!
A szerző a Szegedi Tudományegyetemen végzett és jelenleg is ott dolgozó csillagász. Ha az SZTE csillagászati képzése részletesebben is érdekel, látogass el a Csillagvizsgáló Blogra, ahol a cikk szegedi képzésre fókuszáló változatát is elolvashatod.