Mint arról beszámoltunk, a Nap felénk forduló oldalán egy nagy napfoltcsoport fejlődött ki rövid idő alatt és látványos kitörést, egy M1.3 nagyságú flert is produkált július 9-én. Mindez az AR12665 hivatalos elnevezésű (röviden AR2665) aktív terület, amely 2017. július 6-tól került át a napkorong Földről is megfigyelhető oldalára, és kevesebb, mint 36 óra alatt fejlődött igen látványos napfoltcsoporttá.
Az alábbi animáció július 6-a és 9-e között mutatja a nagy napfoltcsoport kifejlődését a NASA SDO (Solar Dynamics Observatory) látható fénytartományban készült felvételei alapján.
Az AR2665 nagy napfoltcsoport egy újabb nagy napkitörést produkált július 14-én 02:09 világidőkor (UT), de ezúttal a július 9-hez képest egy annál nagyobb energiájú, M2-osztályú flert. A napkitöréseket az 1 és 8 angström hullámhosszak között a röntgentartományban kibocsátott energia szerinti osztályokba sorolják: nagyság szerint növekvő sorrendben B, C, M és X betűkkel jelölik meg azokat. Az M2-es erősségű július 14-i napkitörés energiája a maximumban 10-5 és 10-4 Wm-2 közötti tartományba esett. Az alábbi kép az AR2665 napfoltcsoport helyzetét mutatja a NASA SDO napmegfigyelő szondája HMI (Helioseismic and Magnetic Imager) műszerével a látható fény tartományában a kitörés idején.
Igen látványos a július 14-i napkitörés az SDO-szondája AIA (Atmospheric Imaging Assembly) műszerének lenti képén, amely a röntgentartományban mutatja a Napot.
A július 14-i napkitöréssel egy koronakitörés (CME) is együtt járt, amit a NASA SOHO (SOlar and Heliospheric Observatory) LASCO (Large Angle and Spectrometric Coronograph) C3 nagy látómezejű koronográfjával sikerült megfigyelni:
A július 14-i M2 nagyságú napkitörést mintegy két órán keresztül megerősödött röntgensugárzás és nagyenergiájú protonok árama kísérte, amelyek ionizálták a Föld felső légkörét. Mindennek hatása volt a rövidhullámú rádiózásra, amit a Csendes-óceán és az Antarktisz térségében tapasztaltak. A koronakitörés felhője július 16-án érte el a a Föld körzetét, és G1 illetve G2, vagyis kis és közepes erősségű geomágneses viharokat és megerősödött sarkifény-aktivitást okozott. A sarki fényt Új-Zélandon, valamint az Egyesült Államok Washington, Minnesota és Wyoming államaiban is jól lehetett látni.
A Nap AR2665 aktív területe ezután sem nyugodott meg, és a Nap túlsó oldalán egy hatalmas, X nagyságú kitörést produkált 2017. július 23-án 05:30 UT-kor. Az X-osztályú napkitörések a röntgenbe eső 1-8 angströmös tartományban legalább 10-4 Wm-2 energiát produkálnak a maximumban. A kitörés a NASA STEREO-A, a földpályán a Föld előtt haladó, „A” jelű szonda felvételén látható.
A július 23-i napkitörést szintén hatalmas koronakitörés is kísérte, amiről a SOHO LASCO C3 koronográfjával készült lenyűgöző animáció:
Amennyiben ez a napkitörés és a koronakitörés a Föld felé eső napkorongon történt volna, akkor erős geomágneses viharok jelentkeztek volna egy nappal a kitörés után. Szerencsére a kitörések a Földdel átellenes oldalon következtek be, mágneses viharok helyett mindössze kellemes borzongást okozva a Föld sorsa iránt aggódók körében.
Mindazonáltal láthatjuk, hogy Napunk tevékenysége a minimum felé közeledve sem nyugszik és időnként nagy foltokat, foltcsoportokat és kitöréseket is észlelhetünk.
Források:
- NASA SOHO LASCO C3 animációk (SOHO Real Time GIF movies)
- NASA SOHO LASCO C3 (2017. július 14.)
- NASA STEREO – SECCHI – EUVI műszere (LMSAL)0
Kapcsolódó internetes oldalak:
- NASA SDO (Solar Dynamics Observatory, NASA/GSFC)
- NASA SDO HMI (Helioseismic and Magnetic Imager, Stanford Egyetem)
- NASA SDO AIA-193A (Atmospheric Imaging Assembly 193 angström)
- NASA SOHO
- NASA SOHO LASCO (NRL)
- NASA STEREO napmegfigyelő űrszonda műszerei (NASA/GSFC)
- NASA STEREO – SECCHI – EUVI műszere (LMSAL, Lockheed Martin Solar and Astrophysics Laboratory)
- Kitörés egy gyorsan fejlődő napfoltcsoportban
- Az AR2665 nagy napfoltcsoport 2017.07.06-i felvétele (Bognár Tamás, VCSE)