A Harvard Egyetem két kutatója szerint a 2014. január 8-án megfigyelt tűzgömb-jelenséget létrehozó kis égitest a csillagközi térből érkezhetett, és a Föld légkörében fejezte be égi és tejútrendszerbeli pályafutását.
Radarmegfigyelések alapján már 1996-ban kimutatták, hogy vannak a csillagközi térből származó, a földi légkörbe belépő kis méretű meteorok, porszemcsék. A NASA Ulysses és Stardust űrszondái is kimutattak csillagközi porrészecskéket. Azonban nagyobb, égitest méretű objektum felfedezésére 2017-ig várni kellett.
Az 1I/’Oumuamua 2017. október 19-i felfedezésével az első, csillagközi térből érkezett kis égitestet sikerült azonosítani, amely a napközelség után a Naprendszer külső térségei felé vette az irányt, és ismét a csillagközi térben folytatja majd útját. Bár az 1I/’Oumuamua volt az elsőként felfedezett, csillagközi térből érkezett égitest, ez nem jelenti azt, hogy ez volt az első, amely valaha a Naprendszerbe érkezett. Számtalan hasonló, illetve nála nagyobb vagy kisebb természetes ki égitest is ellátogathatott a Naprendszerbe az elmúlt 4,6 milliárd évben.
A Harvard Egyetem két kutatója, Amir Siraj és Abraham Loeb szerint az öt évvel ezelőtt, 2014. január 8-án 17:05:34 UTC-kor a NASA JPL (Sugárhajtómű Laboratórium) CNEOS (Center for Near-Earth Object Studies, Földközeli Objektumok Kutatási Központja)
által felfedezett fényes tűzgömböt okozó kis égitest is a csillagközi térből érkezett. Egyes nagyobb darabjai valahol Pápua Új Guinea térségében eshettek le Naphoz viszonyított sebessége mintegy 60 km/s volt, ilyen sebességgel a megfigyelt fényességet mintegy 0,45 méter (nagyjából fél méter) átmérőjű, tehát egy kis méretű égitest hozhatta létre, ami azonban nagyon nagy sebességgel, nagy mozgási energiával érkezett a légkörbe.
A két harvardi kutató meghatározta a kis égitest pályáját, amelyen a Föld légkörét elérte. Eredményül azt kapták, hogy az hiperbolikus volt, amelyen a sebesség a végtelenben 43,8 km/s (ez az adott hiperbolapályán a maradéksebesség). Az égi irány, ahonnan érkezett: R.A. 03h24m, Dekl. +10,4 fok volt. A kutatók becslést adtak arra is, hogy a Nap galaktikus környezetében köbparszekenként mintegy 9·1021 kis égitest lehet a csillagközi térben, amelyek valahogy kikerültek, elszöktek, kidobódtak, vagyis elhagyták valamely csillag vonzáskörzetét. A Nap környezetében a Tejútrendszer csillagai kélörüli törmelékkorongokat, bolygórendszereket átlagosan 0,2-20 földtömegnyi kis égitestet hagyja el a fenti térbeli sűrűség létrehozásához. Az ‘Oumuamua-nál, vagyis a néhány 100 méteresnél kisebb égitestek jóval gyakoribbak lehetnek a csillagközi térben, illetve az ilyen kis testek Naprendszerbe belépésének esélye is gyakoribb.
Az 1I/’Oumuamua jóval nagyobb méretű volt, mint a most vizsgált, öt évvel ezelőtti, lehetséges csillagközi eredetű kis meteoroid, de ez utóbbi közvetlenül is kölcsönhatott a Földdel, illetve annak légkörével. Ehhez képest az ‘Oumuamua messze volt tőlünk, földközelségét 2017. október 14-én érte el, amikor 0,16 CSE-re (mintegy 24 millió km-re) volt bolygónktól.
Siraj és Loeb megjegyzi, hogy a jövőben a pályaadatok alapján érdemes lesz majd
megjelölni azokat az új felfedezésű kis égitesteket, amelyek valószínűsíthetően nem a Naprendszerhez tartoznak, hanem a csillagközi térből érkeztek ide. Megfigyelésükkel meghatározhatók lesznek fizikai tulajdonságaik, illetve a pályájuk követésével az is kiderülhet, hogy meteorként belépnek-e majd a Föld légkörébe, és ennek időpontja és helye ismeretében színképük is megfigyelhető lesz.
A csillagközi térből a Föld légkörébe érkező meteorok azonosítása és színképük megfigyelése lehetővé teszi a más csillagok körül kialakult és onnan elkerült, megszökött égitestek kémiai összetételének meghatározását, ami fontos a távoli bolygórendszerek és a Naprendszer kialakulási körülményeinek összehasonlításához. Nagyon jó lenne a Földre (szárazföldre, jégre vagy tengerbe) hullott, a Naprendszeren kívülről érkezett meteoritek azonosítása és részletes laboratóriumi vizsgálata is.
A csillagközi térből a Naprendszerbe érkezett és a Föld légkörébe belépett, ott tűzgömb-jelenséget produkáló kis égitestről szóló tudományos közlemény az Astrophysical Journal Letters folyóiratban jelenik meg és az előzetes változata itt található.
A hír megjelenését a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt támogatta.
Forrás:
