A kráter peremén

3545

Az 50 ezer éve történt hatalmas aszteroidabecsapódás során egy ún. egyszerű kráter jött létre, az eseményt valószínűleg a mamutok is látták. A világ legismertebb meteoritkrátere 1740 m tengerszint feletti magasságban található az Egyesült Államokban, Arizonában, a híres 66-os útról lekanyarodva, Flagstaff városától keletre.

Kereszty Zsolt, Arizona

A nevezetes turistalátványosság 1,2 km átmérőjű, kb. 170 m mély és 45 m magasra emelkedik ki a környező sivatagos tájból. Korábban még mélyebb volt, de mára a kráter belseje 210-240 m magasságú törmelékkel feltöltődött, a perem 20-25 m-t lekopott, de benne állva így is masszív “kráterélményt” ad. A Meteor-, vagy hivatalos nevén Barringer-kráter egyediségét relatív fiatal kora és a sivatagi klíma miatt viszonylag jól konzervált állapota adja. Az egyik legjobb – ha nem a legjobb – állapotban megőrződött impakt kráternek tartják a szakemberek.

A kráterkeletkezési folyamat során az alapkőzetek sorrendje felcserélődött, a lökéshullám felülre nyomta a régebbi rétegeket és alulra kerültek a frissebbek, ugyanakkor a becsapódás energiája erősen sokkolta, megtörte az ott lévő kőzetet, így a kráter alatt jelentős mennyiségű megtört kőzet, ún. breccsa-lencse található. Az ütközés során a kráterperemen túlra fordult invertált (felfordult) sorrendű rétegek 1-2 kilométerre kerültek attól, ugyanakkor a belső tányérban néhány helyen tektonikus eredetű törések keletkeztek.

A becsapódó test (impaktor) mintegy 50 m átmérőjű vasnikkel tartalmú kisbolygótöredék volt, ami a rekonstruált számítások szerint kb. 12,8 km/s sebességgel érte el a Föld légkörét, nagy része az abláció (anyagleolvadás) és a lökéshullám miatt elpárolgott, csak néhány tucat tonna ért földet. Magát a krátert nem ezek a testek vájták, hanem a lökéshullám energiája, ami behatolt a kőzetekbe, erősen átrendezve azok eredeti állapotát. A kráterperemen túl ma is jól megfigyelhetők a kidobódott kőzettömbök (ejekták). A vasmeteoritokból csupán néhányat találtak a kráterben, többségüket a pár mérföldre lévő Canyon Diablo (Ördög-katlan) környékén találják még napjainkban is. A terület a navajo indiánok földjeire esik, és le van zárva bármiféle meteorit keresés elől.

A kráter anyaga homokkőből és mészkőből áll, kifelé távolodva sorrendben:

– coconino-homokkő (265 millió éves), színe fehéres,

– Toroweap-mészkő formáció (225 millió éves), színe sárgás-fehéres,

– Kaibab-dolomit formáció (250 millió éves), színe világos sárgás,

– Moenkopi-homokkő formáció (245 millió éves), színe vörös, a perem külső lábánál már.

Egyébként mindegyikük megtalálható a közeli Grand-Canyon rétegei között.

Napjainkban a kráter látogatható, szakszerű kiállítással egybekötött látogatóközpont várja az érdeklődőket. Itt állították ki a Samuel Holsinger által 1911-ben megtalált legnagyobb Canon Diablo vasmeteorit-darabot, a felfedezőről elnevezett 639 kg-os példányt. A XX. század elején Daniel Barringer geológus azzal a feltételezéssel élt, hogy a kráter alatt jelentős mennyiségű (kb. 10 millió tonna) meteoritikus eredetű vasnak kell lennie. Befektetőtársakat szerzett és megalakította a “Standard Iron Company” nevű cégét, hogy kinyerjék és jó haszonnal értékesítsék a nyersanyagot. Hamarosan megkezdődtek a fúrások, de nem találtak semmit, a cég tönkrement, de a kráter a Barringer család tulajdonában álló “Barringer Crater Company” nevű cégé maradt. A kráter becsapódásos eredetét végül a neves amerikai geológus, Eugene Shoemaker igazolta a 60-as években, méghozzá a kráter homokköveiben található sokkolódott kvarc és az ún. nyomáskúpok alapján. A NASA az Apollo-holdutazások során többek közt ide szervezte a terepgyakorlatokat az űrhajósai számára. 1964-ben egy Cessna kisrepülőgép a kráterbe zuhant a lefelé irányuló légáramlatok miatt, roncsai mai is láthatók a kráterben. Több film is játszódott a kráternél, mint pl. a Csillagember (Starman), 1984 vagy a Meteor, 1979.

Geológusokból, planetológusokból és más szakemberekből álló kis csapatunk az Apollo-holdraszállás, ünnepi, 50. Lunar and Planetary Science konferenciáján vett részt Houstonban 2019 márciusában. Ennek zárultával nyugatra vezető autós túránk során látogattuk meg a Barringer-krátert, azt megelőzően pedig a texasi Sierra Madera-krátert és más érdekes célpontokat. A panorámafotó ekkor készült.

Hozzászólás

hozzászólás