Egy éve robbant a Holmes-üstökös: mi történt pontosan?

728

Épp most egy éve annak, hogy 2007. október 24-én a Jupiter üstököscsaládjához tartozó 17P/Holmes-üstökös váratlanul annyira kifényesedett, hogy hetekig szabad szemmel is láthatóvá vált. Az esemény szinte sokkolta a szak- és amartőrcsillagászokat az egész világon. A Holmes-üstökösnél nem ez volt az első megfigyelt nagy kitörés, hiszen egy hasonló kifényesedés vezetett az 1892-es felfedezéséhez is, sőt, akkor rövid időn belül kétszer is nagy kitörést produkált. A kis méretű ekliptikai üstökös 115 év elteltével ismét a figyelem középpontjába került.

A látványos eseményt számos amatőrcsillagász megörökítette, a szakcsillagászok pedig nagyobb műszerekkel, a földi és világűrbe telepített teleszkópokkal egyaránt követték a rendkivüli kitörésben lévő üstököst – többek között a Hubble és a Spitzer űrtávcsövekkel. Mint arról tavaly beszámoltunk, a HST-vel sikerült meghatározni a Holmes-üstökös magjának méretét, ami mintegy 3,4 km-nek adódott. A kis méret mellett azonnal felmerül a kérdés: hogyan produkálhatott a Holmes szuperkitöréseket 115 éven belül többször is?

A 17P/Holmes-üstökös 2007-es szuperkitörése a Spitzer felvételén (bal oldal). A mag körül erős, szálas szerkezetű porkiáramlás látható a részleteket jobban kiemelő jobb oldali képen (kép: NASA – CalTech Spitzer Space Telescope).

"Kicsi a bors, de erős" – tartja a közmondás – és a Holmes-üstökös hatalmas kitöréseinek magyarázata is valahol ebben rejlik. A Spitzer infravörös teleszkóppal elvégzett és a napokban közzétett megfigyelések az üstökös poranyagából érkező hősugarak észlelésén alapulnak. Az infravörös sugarak által a maghoz legközelebbi tartományokba nyerünk bepillantást, lehetővé téve a magból kiszabadult por- és gázanyag eredeti állapotának megfigyelését. A maghoz közeli anyag megőrizte magbéli állapotát, és lényegében nem ment át kémiai és fizikai átalakulásokon. A magtól távolabb, a kómában már olyan változások történnek, amelyek eltörlik a por eredeti tulajdonságait. A Spitzer megfigyelései alapján a kutatók úgy becsülik, hogy a 2007-es szuperkitörés alkalmával mintegy 1010 kg azaz 10 millió tonna gáz- és főleg poranyag szabadult ki a Holmes-üstökös magjából. A kitöréskor fölszabaduló energia 24 kilotonna TNT robbanásával volt egyenértékűl (összehasonlitásul: a hiroshimai atombomba 17 kilotonna TNT egyenértékű volt). A kitörés a Holmes-üstökös magjának belsejébe egy legalább száz méter mély üreget vágott, vagy ha nem is üreget, de a felszín egy részének száz méteres rétegét távolitotta el a magról. A Spitzer kutatói szerint egy ilyen váratlan és heves anyagkidobást az amorf szerkezetű vízjég kristályos szerkezetűvé való fázisátalakulása indíthat el. Ez azért fontos megállapítás, mert eddig csak feltételezték, hogy a korai Naprendszer amorf vízjég anyagának egy része megőrződött az üstökösök magjában és most a Holmes kitörésének fő oka éppen ez lehet. Mindenesetre az üstökösök egy részének fényességkitöréseire is magyarázat lehet a vízjég említett fázisátalakulása, ami a Holmes esetében valóban rendkívül heves szokott lenni. A most vázolt modell csupán egy a lehetséges magyarázatok közül, a Holmes-üstökös nagy kitöréseinek végleges és biztos magyarázatára még várni kell.

Források:

Kapcsolódó weboldalak:

Hozzászólás

hozzászólás