ISON a felhők felett

1335

Egyre alacsonyabban látszik hajnalban, de a szerencsések még láthatják, fotózhatják a lassan fényesedő üstököst.

Üstökösünk jelenleg 52,5 millió km-re (0,35 CsE) jár a Naptól, sebessége 71 km/s, látszó naptávolsága már csak 20 fok. Fényességét már nagyon nehéz megbecsülni, mert csak világos égen látható, és alacsony horizont feletti magassága miatt fényéből sokat elnyel bolygónk légköre. Valós fényesedését a napkutató szondák felvételein követhetjük nyomon, de korábbi tapasztalataink szerint igazán intenzív fényesedésre az utolsó egy-két napban számíthatunk.

Ma csak egyetlen, csodálatos felvételt közlünk az üstökösről, ám előtte lássuk Keszthelyi Sándor ma hajnali beszámolóját, aki a Mecsek magaslatát kihasználva ma hajnalban az országot borító ködréteg fölé jutott:

„Hajnali 5-kor ébredtem fel. Az ablakon kitekintve homályt és ködöt láttam, a vízszintes látástávolság 100-200 m lehetett. Ez arra ösztönzött, hogy gyorsan kocsival a Mecsekre menjek fel, hátha magasabban jobbak a viszonyok. Itt Pécs belvárosában, 190 m-en, a magasan álló Hold átderengett a ködön. Ahogy haladtam felfelé a szerpentinen a hegyre 300 m felett már csillagokat pillantottam meg, 350 m-en már teljes csillagos ég fogadott, ám a gomolygó köd éppen eddig ért. Még feljebb érve már a Spica is látszott. Biztos ami biztos, a Misina legtetejére mentem fel. Leparkoltam 05:20-kor, és már a kelő Merkúrt is láthattam. Az ég teljesen felhőtlen volt, a ködtakaró jóval alattam fehérlett. A nyugati égen (a Jupiter és a Procyon között elhelyezkedő) Hold nem zavarta a keleti égrészeket. A délkeleti ég még sötét volt alul. A Virgo csillagai alapján 4 magnitúdó volt a szabadszemes határ. A Spica fényes volt, de nála sokkal fényesebbnek látszott a Merkúr, pedig utóbbi 4-5 fok magasan volt csak. 05:25-kor elkezdtem a nyakamba akasztott 20×80-as binokulárral pásztázni a Merkúr körüli részt. A Merkúrtól a Spica felé 5 fokra találtam valamit, de az csillagnak bizonyult (a 4,5 magnitúdós lambda Virginis). Erre merőlegesen lefelé 3 fokra megint volt egy csillagszerű dolog, amit kitámasztott binokulárban kis ködösségnek láttam: ez már maga a C/2012 S1 (ISON) üstökös volt! Ettől merőlegesen 2 fokkal felfelé megint volt egy halványabb csillag, az AAVSO Atlasz szerint 4,9 magnitúdós. Az üstökös összfényessége máris adódott: 4,6 magnitúdónak. [A légköri fényelnyelésre korrigálva ez 1,7 magnitúdót jelent. – szerk.] Az üstökös csillagszerű maggal és kicsi, 2 ívperc (elfordított látással 3 ívperc) átmérőjű ködös kómával látszott. A még kellően sötét égen egy határozott csóvája volt jobbra felfelé (PA 260). Vékony volt, sőt egyre keskenyedett, 10-15 ívpercig biztosan, néha 20-25 ívperc hosszan. Akkor már 8-10 fokkal volt a horizont (és a ködréteg) felett. Pár percig nézegettem, aztán jegyzeteltem, másfelé kalandoztam és többször visszatértem hozzá. A kicsi fényes kóma és a halvány, de határozott csóva látványa maradt. Igazi üstökösszerű kinézete volt! Viszont sem az üstökös, sem a két összehasonlító csillaga nem látszott szabad szemmel egy pillanatra sem.”

20131122-ison-casado

Juan Carlos Casado csodálatos felvétele a Tenerife szigetén található Teide Obszervatóriumból készült november 21-én hajnalban. A horizonton a 70 km-re található Gran Canaria csúcsa is látszik, ahol vélhetően a 10,4 m-es Gran Telescopio Canarias kupolája fénylik. Alant a tenger felett ülő felhők, fent pedig a hosszú csóvás ISON-üstökös. A narancsos fényű cirruszfelhőkön a Merkúr fénye igyekszik áttörni.

Hozzászólás

hozzászólás