Sok híres üstökös más naprendszerből érkezett?

2342

A NASA Dél-nyugati Kutatóintézetében (SWRI, Boulder, Colorado) a neves égi mechanikus, Harold F. Levison által vezetett nemzetközi kutatócsoport nemrégiben jelentette be, hogy elképzelhető: a jól ismert üstökösök többsége nem a Naprendszerben keletkezett, hanem más csillagok körüli anyagból állt össze. E szerint például a híres-nevezetes Halley-üstökös, az 1997 kora tavaszán látványos és fényes Hale-Bopp (C/1995 O1), valamint a 2007. első napjaiban szabad szemmel tőlünk is megfigyelhetővé vált McNaught (C/2006 P1) szülőhelye más csillagok körüli ősköd lehetett és onnan kerülhettek át hozzánk ezek a valóban akár csillagközi távolságokat is megtenni képes égi, sőt csillagközi vándorok.

De hogyan is lehetséges mindez? Levison és munkacsoportja számítógépes szimulációval követte végig a Nap kialakulásakor a közeli csillagszomszédok körül kialakult üstökösök pályájának időbeli fejlődését. A számítógépes modellezés feltételezte, hogy a Nap nem egyedül, hanem egy nyílthalmazban keletkezett és a csillaghalmaz tagjai körüli ősködben is keletkeztek jeges-poros kis égitestek, üstökösök, amelyek az eredeti csillag körüli pályájukról letértek, sőt megszöktek a csillagtól. Így a csillagközi térbe kikerülve a Nap gravitációs tere foglyul ejtett egy-egy ilyen szökevényt. Ezeket az üstökösöket az eredeti csillaguk körül már kialakult óriásbolygók szórták ki a csillagközi térbe, hasonlóan, mint ahogyan a mi Napunk körüli bolygóóriások, elsősorban a Jupiter is kiszórtak üstökösöket. A Nap körüli Oort-féle üstökösfelhőbe viszont azok az üstökösök kerültek be és maradtak ott, amelyeket a Jupiter és óriás társai (Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz) nem szórtak ki a csillagközi térbe. Nyilván hasonló folyamat mehetett végbe más csillagok körül is, aminek következtében vagy extraszoláris Oort-felhők alakultak ki, illetve egyes üstökösök el is hagyhatták az adott exobolygórendszert.

A fényes Hale-Bopp óriás üstökös az 1997. április 12-én készített felvételen még a zavaró erős holdfény ellenére is nagyon feltűnő (Berkó Ernő).

A Naprendszerbe a más csillagoktól megszökött üstökösök a mi Oort-féle felhőnkbe kerültek be igen nagy számban. A folyamat hatékonyságát, vagyis a befogás valószínűségét növelte az, hogy az ősi csillaghalmaz korai fejlődési szakaszában voltak olyan helyek a halmazban, ahol a szomszédos csillagok üstökösfelhői a két csillag közti távolság feléig is kiterjedtek. Az idő előrehaladtával a nyílthalmaz csillagai egyre távolabbra kerültek egymástól, a halmaz "ellazult", majd a galaktikus gravitációs nyírás néhány százmillió év alatt "szétszedte" a csillagcsoportot. Emiatt ma már nem tudnánk azonosítani a Nap csillag-testvéreit.

A McNaught (C/2006 P1) "üstökösszörnyeteg" 2007. január 20-án az ausztráliai Katoomba-ban készített felvételen (Takács I. és társai).

Levisonék eredményei szerint a szökött üstökösök befogási folyamata igen hatékonyan működött, aminek következtében a mi Naprendszerünkben az Oort-felhőből eredő és megfigyelt üstökösök akár 90 százaléka Naprendszeren kívüli, vagyis más csillagok körül keletkezett az ősi nyílthalmazban. A most közzétett eredmény az Oort-felhő keletkezésének 60 éves rejtélyére ad egy nagyon valószínű megoldást és egyben meg is erősíti azt, hogy a Nap egy nyílthalmazban alakult ki, különben ma más szerkezetet mutatna az Oort-felhő a megfigyelthez képest (üstököspályák, távolságok, stb.).

Jan Hendrik Oort (1900-1992) holland csillagász.

Egyébként Jan Hendrik Oort (1900-1992) világhírű holland csillagász éppen 60 esztendeje, 1950-ben tette közzé a később róla elnevezett Nap körüli üstökösfelhő létezéséről szóló tanulmányát.

Források:

Kapcsolódó internetes oldalak:

Hozzászólás

hozzászólás