Szétesőben az ISON-üstökös magja?

1119

Az ISON-üstökös magjának darabolódására utaló jeleket figyeltek meg német csillagászok, de ettől még a napközelsége után is látványos lehet az üstökös.

A németországi Max Planck Naprendszerkutató Intézet Hermann Böhnhardt által vezetett kutatócsoportja az ISON-üstökös magjának darabolódása következtében kialakult, az üstökösmagok szétesésével jellegzetesen együtt járó kóma-alakzatokat figyelt meg  november 14-16-a között. Egy nappal korábban, november 13-án még semmi különös nem látszott. A CCD megfigyeléseket a bajor Alpokban lévő Wendelstein 1838 méteres csúcsára épített obszervatórium 40 cm-es teleszkópjávalkészítették. A kómában látható alakzatokat egy már jól bevált speciális képkiemelő eljárással tanulmányozták.

20131117_ison_ustokos_szetesesenek_jelei

Hanajama Hidekazu és Fukusima Hideo november 16-ai felvételén jól látszanak azok a szárnyak, melyeket a magról leszakadt nagyobb darabok hozhattak létre. (spaceweather.com)

A mag szétesésekor a kómában jellegzetes ív-darabok és szárnyakra emlékeztető alakzatok figyelhetők meg, amelyek alapján a kutatók két vagy több magtöredék jelenlétére következtetnek. Az alakzatok két nap alatt 4500 km-ről 13500 km-esre növekedtek, terjedtek szét a kómában. A magról leszakadt daraboknak nyilván köze van az ISON hirtelen kifényesedéséhez, de nem tudjuk, hogy ez előjele vagy velejárója volt a jelenségnek. A fényesség-kitörések egy része ugyanis utalhat az üstökösmag szétesésére, ám ez nem minden esetben következik be. Érdemes visszaidézni két korábban megfigyelt égitestet, a C/2001 A2 (LINEAR) és C/1996 B2 (Hyakutake) üstökösöket, melyeknél hasonló kóma-alakzatokat figyeltek meg.

20131117_ison_ustokos_szetesesenek_jelei_1b

A C/2001 A2 (LINEAR)-üstökös kómájának ív-darabokból álló, illetve “szárnyakra” emlékeztető összetett szerkezete a 3,5 méteres NTT felvételén. (ESO, Böhnhardt)

20131117_ison_ustokos_szetesesenek_jelei_2b

Az üstökös magja három részre is szakadt, a két nagyobb egymáshoz közel látszott, egy halványabb pedig távolabb sodródott, de ezek lefotózásához a 8,2 méteres VLT-re volt szükség.
(ESO, Böhnhardt)

20131117_ison_ustokos_szetesesenek_jelei_3

A Hyakutake-üstökös belső kómájának ívei és különleges szálas szerkezete a Hubble-űrtávcső  felvételén (STScI-1996-14)

Meg kell jegyeznünk, hogy a mag darabolódása, szétesése a fenti két esetben nem rombolta szét teljesen az üstökösöket, mindkettő még hónapokon át fényes, könnyen elérhető objektum maradt. A mag darabolódása és teljes felbomlása tehát két különböző jelenség. Az ISON-üstökös magjának darabolódása még segíthet is abban, hogy a Földről látványos üstököst figyelhessünk meg, ugyanis sok friss por és gázanyag szabadulhat ki napközelben, mivel friss jeges-poros üstökösanyag kerül elő, amiből látványos gáz- és porcsóva alakulhat ki.

Az ISON magjának vélelmezhető szétesése a Naptól még távol, a Merkúr és Vénusz pályái között történt, vagyis nem a Nap árapályhatása okozta. Eddig nem sokat tudunk az üstökösmagok spontán szétesésének fizikai okairól, részleteiről, csak az árapály erők hatására történő szétesések nyilvánvaló oka ismert. Ekkor az üstökös egy nagybolygót vagy a Napot közelíti meg túlságosan. A tapasztalatok szerint az üstökösök magja pályájuk bármely pontján, akár igen nagy naptávolságban is széteshet.

20131117_ison_ustokos_szetesesenek_jelei_5

A mag darabolódásának gyönyörű hozadéka az osztrák Michael Jäger november 16-ai felvételén. Az ioncsóva hossza meghaladja a 3 fokot. (spaceweather.com)

Kapcsolódó internetes oldalak:

Hozzászólás

hozzászólás