Újra itt a Tuttle-üstökös!

2039

Viszonylag fényes csóvás égi vándort figyelhetünk meg az ősz és
a jövő év eleje folyamán hazánkból, mégpedig a régóta ismert és
előrejelzett visszatérésű 8P/Tuttle-üstököst. A pályája alapján a Halley típusú üstökösök közé tartozó égitest tulajdonképpen a Naprendszer valódi peremvidékét jelző Oort-felhőből származik, s magán a Halley-üstökösön
kívül ide tartozik például az 55P/Tempel-Tuttle és a
109P/Swift-Tuttle is. Jelenlegi ismereteink szerint a Tuttle
magjának effektív rádiusza 7,8 km, ami nagyobb még a Halley-üstökös 5,5 km-es rádiuszától is, azaz a csoport egyik jelentősebb tagja közeledik a Naprendszer belső térségei felé. (Az effektív rádiusz annak
a gömbnek a sugara, amelynek térfogata megegyezik az ellipszoiddal
modellezett, de egyébként szabálytalan alakú üstökösmag
térfogatával.)

Carl W. Hergenrother az arizonai Catalina Obszervatórium 1,54
méteres reflektorával a 2007 áprilisában
készített CCD felvételeken találta meg a 8P/Tuttle-üstököst. A
megfigyelések idején az üstökös csillagszerű halvány objektumnak
látszott, azaz kóma nem látszott körülötte. Az azóta pontosított pálya alapján perihélium-átmenete 2008. január 27,03 UT-kor 1,03 Cs.E. távolságban következik be, nagyjából a Föld pályasugarának megfelelő naptávolságban. Az alig 13,6 év keringési periódusú üstökös kb. a Szaturnusz távolságáig távolodott el pályáján, azaz a többi Halley típusú üstököshöz képest rövidebb periódusú és közelebb kering a Naphoz. Az elnyúlt elliptikus pálya
excentricitása 0,82, a pályasík pedig mintegy 55 fokkal hajlik a
földpálya síkjához, vagyis direkt irányban kering. Fontos azonban megjegyezni, hogy a 8P/Tuttle
pályáját nem lehet kizárólag gravitációs erőhatások figyelembevételével leírni, mert jelentős nem-gravitációs ("rakétaszerű") gyorsító vagy fékező hatások is
módosítják. Ezek az erők az üstökösmag kigázosodási, tömegvesztési
folyamataival függenek össze és nemcsak módosítják a keringést, hanem még az üstökösmag forgását is befolyásolhatják. 

Az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézete
piszkés-tetői obszervatóriuma 1 méteres RCC teleszkópjával 2007.
augusztus 7/8-án R szűrővel készített felvételekből mutatunk
be néhányat az alábbiakban (emellett egy letölthető animációt is mellékelünk az augusztus elején a Cassiopeia csillagképben látszó üstökös mozgásáról). A megfigyeléskor az üstökös mintegy 18,5 magnitúdó
összfényességű volt, 2,49 Cs.E.-re volt bolygónktól és 2,41 Cs.E.-re a
Naptól.  Hasonlóan a többi, Oort-felhővel kapcsolatos üstököshöz,
várható, hogy a 8P/Tuttle esetében is megfigyelhetők lesznek lényegében spirálisan feltekeredő por-áramlatok, amelyek a mag forgását
tükrözik.

A 8P/Tuttle-üstökös a piszkés-tetői 1 m-es távcsővel (a szerző felvételei) 

A 8P/Tuttle egyre fényesedik és 2007 szeptemberében-októberében
eléri az amatőrcsillagászati távcsövekkel való megfigyelhetőség
határát: nagyobb műszerekkel és CCD-vel lefényképezhető lesz. Decembertől január
közepéig kisebb látcsövekkel is látható üstökössé fejlődik, kedvező esetben akár
szabad szemmel is megpillantható fényesség mellett (zavaró fényektől
mentes helyről). Ősszel és január közepén még igen magasan lesz, azaz a legnagyobb fényessége idején Magyarországról minden derült éjszakán fel lehet majd keresni. 2008.
január közepétől azonban elindul dél felé, miközben egyre halványodni fog. Földközelségét 2008. január
2-án éri el, amikor mintegy 0,25 Cs.E.-re lesz bolygónktól. Egyébként a
8P/Tuttle-üstököshöz kapcsolható az Ursidák meteorraj, melynek
tagjai december 19. és 26. között jelentkeznek. A gyakorisági maximum december 22. körül következik be, amikor óránként akár több tucat, az üstökös által szétszórt porfelhőből származó meteort is megfigyelhetünk. Érdemes lesz tehát
nemcsak az üstököst, hanem az Ursida meteorrajt is észlelni!

 Az Ursida meteorraj kisugárzási pontja a Göncölszekér és a Polaris közötti égterületre esik

Internet ajánlat:

Hozzászólás

hozzászólás