Üstökös futam

170

A STEREO szonda felvételein komoly verseny bontakozott ki az ISON és a 2P/Encke üstökösök között.

Végre megérkezett az első komolyabb hosszúságú képsorozat a STEREO A napkutató szondáról. A most bemutatásra kerülő, két napot felölelő animáción a főszereplő mellett van egy nagyon érdekes vendégművész is, a 2P/Encke-üstökös, amely 3,3 éves keringési ideje és XVIII. századi felfedezése miatt a legtöbbször észlelt üstökös címet is viseli. A november 20-án reggel induló animáción már jól látható az Encke, amelynek vékony ioncsóvája fantasztikus táncot jár a napszélben, különösen a 22-én reggelig tartó mozi első felében. Balról érkezik a színre a főszereplő, amely ezekben a napokban még távolabb járt a Naptól és a szondától is, mint az Encke, mégis gyorsabbnak tűnik. Ennek oka, hogy az ISON a szonda látószögére merőlegesen halad (nyílegyenesen a jobb szélen túl lévő Nap felé), míg a perihéliumban lévő Encke ívesen kerüli csillagunkat, és kicsit a szonda felé mozog, ez pedig lecsökkenti látszó mozgását. A két üstökös egyébként nincs rettenetesen messze egymástól, nagyjából 0,25 CsE (37-38 millió km) választja el őket. A két nap alatt lassan, de jól láthatóan fényesedő ISON csóvája az utolsó képen 5 fok hosszúnak látszik, s bár nem lobog annyira, mint az Encke csóvája, érdemes többször is végignézni az animációt, mert itt is fantasztikus gázmozgásnak, kisebb csomók és szálak leszakadásának lehetünk tanúi.

20131124-ison-encke

Az egyik utolsó kép a két napot felölelő animációból, amelyet itt lehet megnézni teljes hosszában. Középen az Encke, balra az ISON, de érdemes megfigyelni a Nap felől érkező gáztömegeket is. A Merkúrból, a Földből és kicsit az ISON-ból is kiinduló függőleges vonalak a detektorban keletkező túlcsordulások. (NASA/K. Battams)

Hozzászólás

hozzászólás