Az Európai Űrügynökség Rosetta űrszondájának felvételein a 67P/Churumov-Gerasimenko-üstökös magja körül zárt pályán keringő kis méretű magtöredéket fedeztek fel, amely az üstökös kísérőjének, kis „holdjának” tekinthető. A felfedezés váratlan, és egyben nagy bravúr is.
Az Európai Űrügynökség (ESA) Rosetta űrszondája 2014. augusztus 6-án – tehát már öt éve – ért a 67P/Churyumov-Gerasimenko-üstökös (röv. 67P) magjához, és igen bonyolult mozgásokat végezve több mint két évig, 2016. szeptember 30-ig maradt közelében és tanulmányozta a Naprendszer őseredeti kis égitestjét. A szonda Philae leszállóegysége – bár igen kalandos út után – 2014. november 12-én sikeresen leszállt az üstökösmag felszínére, majd a keringő egység 2016. szeptember 30-án előre eltervezett módon és helyen elérte az üstökösmag felszínét, és ezzel befejezte küldetését.
A 67P-üstökös legutóbbi napközelségén 2015. augusztus 13-án haladt át 1,24 CSE-re központi csillagunktól. Az ezt megelőző és követő hónapok során az üstökösmag közelében tartózkodó Rosetta-szonda részletesen tudta követni, tanulmányozni az üstökös gáz- és porkibocsátási aktivitásának alakulását, a mag körüli gáz- és porkómát, a kisebb-nagyobb porszemcséket, tömböket.
Az elmúlt napokban az ESA egy váratlan és bravúros felfedezést tett közzé: a 67P-üstökös magja körül egy kis égitest kering, vagyis egy természetes kísérője, mondhatni „holdja” van az üstökösnek. A felfedezést Jacint Roger Perez barcelonai fotográfus tette, aki egyébként csillagászati és űrkutatási témájú felvételeket készít és asztrofotózással
is foglalkozik. A kísérőt a Rosetta OSIRIS (Optical, Spectrocopic and Infrared Remote Imaging System) képfelvevő rendszere kislátószögű kamerájának (NAC, Narrow-Angle Camera) 2015. október 21-én készített felvételein találta a felfedező.
Mivel a 67P-üstökös magjának igen kicsi a tömege és így a tömegvonzása is, ezért a mag felszínétől legfeljebb mintegy 10 km magasságig tudja zárt, azaz közel ellipszis alakú pályán megtartani a testeket. A kísérő test keringési ideje igen hosszú, így csak lassan mozdul el, tehát a pályája pontos meghatározásához szükséges hosszúságú pályaív megfigyeléséhez is hosszú idő kellett. Már 2015. október 21-én több OSIRIS NAC-felvétel készült a 67P-üstökös magjának környezetéről, és ezeken jól látszik a kísérő is, továbbá az október 23-ig tartó elmozdulása is nyomon követhető volt. Az alábbi animációt a Rosetta OSIRIS NAC 2015. október 21-én készült felvételeiből állították össze, és a kísérő, bár kis halvány pontként, de megfigyelhető.
A több napot átfogó felvételek alapján a kísérő becsült pályája olyan, hogy a kis test a mag tömegközéppontjához legközelebbi távolsága 2,4 km, a legtávolabbi pedig 3,9 km. A kísérő egy kb. 4 méteres kis test, ami az üstökösmagról a napközelség körüli nagy aktivitás, nagy mértékű gáz- és porkiáramlás következtében leszakadt darab lehet.
A Rosetta képfelvevőivel folyamatosan követték a mag körüli nagyobb, néhány centiméteres, deciméteres darabok mozgását, de ez a 4 méteres magtöredék a legnagyobb a megfigyelt mag körüli törmelékek közül. A kis test túl nagy tömegű volt ahhoz, hogy a magról kiáramló gáz annyira felgyorsítsa, hogy „megszökjön” és elhagyja a mag környezetét, de nem is hullott vissza a felszínre, végül is zárt pályán maradt a mag körül.
A 67P magja körül keringő kis égitestet nem hivatalosan „Churymoon”-nak (vagy „Csuri-hold”-nak) nevezik. Meg kell azonban jegyezni, hogy igazából egy égitest „holdjáról” akkor beszélünk, ha az nem egy porszemcse vagy kis méretű törmelékdarab, ezért a 67P-üstökös magja körül keringő kis test nem a hagyományos értelemben vett „hold”: a 67P magjának mintegy 4 km-es méretéhez képest egy 4 méteres kis tömb elenyészően kicsi ahhoz, hogy „holdnak” nevezzük. Valójában a Rosetta-szonda sem tudott „mesterséges holdként” az üstökösmag körül keringeni, csak bonyolult pályamanőverekkel tudták a mag közelében, az üstököstől 10 km-nél valamivel nagyobb távolságban tartani.
A 67P magja körül keringő kísérő felfedezése azért is jelentős lehet, mert ha rá csak a tömegvonzási erő hat és nem lépnek fel „rakétaszerű” erőhatások az esetleges kigázosodása következtében, akkor a kis test mozgásának megfigyelése alapján az üstökösmag tömege is meghatározható, de ehhez több felvételt is át kell majd nézni. A kísérő tanulmányozása tovább folyik, megpróbálják visszakövetni, hogy más felvételeken is látszik-e, illetve tovább pontosítják a pályáját.
A hír megjelenését a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt támogatta.
Források:
- Comet and „Churymoon” (ESA, 12 August 2019)
- An unexpected companion (ESA, 12 August 2019)
- Meet ‘Churymoon’! Photographer Spots Tiny Moon in 2015 Rosetta Comet Photos (SPACE.COM,aUGUST 12, 2019)
- Jacint Roger Perez asztrofotográfus Twitter bejegyzése a 67P kísérőjéről (2019.08.12.)
- Jacint Roger Perez asztrofotográfus a Twiiteren (2019.08.12.)
Kapcsolódó internetes oldalak:
- Leszállt a Rosetta keringő egysége is az üstökösmag felszínére! (MCSE hír, 2016.09.30.)
- Rosetta-hírek I.: hogyan pattogott a Philae? (MCSE hír, 2015.01.05.)
- Mit tudunk ma a Rosetta üstökösének magjáról? (MCE hír, 2014.11.04.)
- Gyorshír: a Rosetta-szonda sikeresen megérkezett üstököséhez (MCSE hír, 2014.08.06.)
