Váratlan felfedezés: kísérője van a Rosetta-űrszonda üstökösének!

6698

Az Európai Űrügynökség Rosetta űrszondájának felvételein a 67P/Churumov-Gerasimenko-üstökös magja körül zárt pályán keringő kis méretű magtöredéket fedeztek fel, amely az üstökös kísérőjének, kis “holdjának” tekinthető. A felfedezés váratlan, és egyben nagy bravúr is.

Az Európai Űrügynökség (ESA) Rosetta űrszondája 2014. augusztus 6-án – tehát már öt éve – ért a 67P/Churyumov-Gerasimenko-üstökös (röv. 67P) magjához, és igen bonyolult mozgásokat végezve több mint két évig, 2016. szeptember 30-ig maradt közelében és tanulmányozta a Naprendszer őseredeti kis égitestjét. A szonda Philae leszállóegysége – bár igen kalandos út után – 2014. november 12-én sikeresen leszállt az üstökösmag felszínére, majd a keringő egység 2016. szeptember 30-án előre eltervezett módon és helyen elérte az üstökösmag felszínét, és ezzel befejezte küldetését.

A 67P-üstökös legutóbbi napközelségén 2015. augusztus 13-án haladt át 1,24 CSE-re központi csillagunktól. Az ezt megelőző és követő hónapok során az üstökösmag közelében tartózkodó Rosetta-szonda részletesen tudta követni, tanulmányozni az üstökös gáz- és porkibocsátási aktivitásának alakulását, a mag körüli gáz- és porkómát, a kisebb-nagyobb porszemcséket, tömböket.

Az elmúlt napokban az ESA egy váratlan és bravúros felfedezést tett közzé: a 67P-üstökös magja körül egy kis égitest kering, vagyis egy természetes kísérője, mondhatni “holdja” van az üstökösnek. A felfedezést Jacint Roger Perez barcelonai fotográfus tette, aki egyébként csillagászati és űrkutatási témájú felvételeket készít és asztrofotózással
is foglalkozik. A kísérőt a Rosetta OSIRIS (Optical, Spectrocopic and Infrared Remote Imaging System) képfelvevő rendszere kislátószögű kamerájának (NAC, Narrow-Angle Camera) 2015. október 21-én készített felvételein találta a felfedező.

Az ESA Rosetta-űrszondája OSIRIS képfelvevő rendszerének kislátószögű kamerája (NAC) által 2015. október 21-én készített egyik felvételen az üstökösmag közelében megfigyelt kísérő (fehér körön belül) (ESA/Rosetta/MPS/OSIRIS/UPD/LAM/IAA/SSO/INTA/UPM/DASP/IDA/J. Roger (CC BY-SA 4.0)

Mivel a 67P-üstökös magjának igen kicsi a tömege és így a tömegvonzása is, ezért a mag felszínétől legfeljebb mintegy 10 km magasságig tudja zárt, azaz közel ellipszis alakú pályán megtartani a testeket. A kísérő test keringési ideje igen hosszú, így csak lassan mozdul el, tehát a pályája pontos meghatározásához szükséges hosszúságú pályaív megfigyeléséhez is hosszú idő kellett. Már 2015. október 21-én több OSIRIS NAC-felvétel készült a 67P-üstökös magjának környezetéről, és ezeken jól látszik a kísérő is, továbbá az október 23-ig tartó elmozdulása is nyomon követhető volt. Az alábbi animációt a Rosetta OSIRIS NAC 2015. október 21-én készült felvételeiből állították össze, és a kísérő, bár kis halvány pontként, de megfigyelhető.

Az ESA Rosetta-űrszondája OSIRIS képfelvevő rendszerének kislátószögű kamerája (NAC) által 2015. október 21-én készült felvételekből összeállított animáción a kísérő test is megfigyelhető (fehér körön belül (ESA/Rosetta/MPS/OSIRIS/UPD/LAM/IAA/SSO/INTA/UPM/DASP/IDA/J. Roger (CC BY-SA 4.0)

A több napot átfogó felvételek alapján a kísérő becsült pályája olyan, hogy a kis test a mag tömegközéppontjához legközelebbi távolsága 2,4 km, a legtávolabbi pedig 3,9 km. A kísérő egy kb. 4 méteres kis test, ami az üstökösmagról a napközelség körüli nagy aktivitás, nagy mértékű gáz- és porkiáramlás következtében leszakadt darab lehet.

A Rosetta képfelvevőivel folyamatosan követték a mag körüli nagyobb, néhány centiméteres, deciméteres darabok mozgását, de ez a 4 méteres magtöredék a legnagyobb a megfigyelt mag körüli törmelékek közül. A kis test túl nagy tömegű volt ahhoz, hogy a magról kiáramló gáz annyira felgyorsítsa, hogy “megszökjön” és elhagyja a mag környezetét, de nem is hullott vissza a felszínre, végül is zárt pályán maradt a mag körül.

A 67P magja körül keringő kis égitestet nem hivatalosan “Churymoon”-nak (vagy “Csuri-hold”-nak) nevezik. Meg kell azonban jegyezni, hogy igazából egy égitest “holdjáról” akkor beszélünk, ha az nem egy porszemcse vagy kis méretű törmelékdarab, ezért a 67P-üstökös magja körül keringő kis test nem a hagyományos értelemben vett “hold”: a 67P magjának mintegy 4 km-es méretéhez képest egy 4 méteres kis tömb elenyészően kicsi ahhoz, hogy “holdnak” nevezzük. Valójában a Rosetta-szonda sem tudott “mesterséges holdként” az üstökösmag körül keringeni, csak bonyolult pályamanőverekkel tudták a mag közelében, az üstököstől 10 km-nél valamivel nagyobb távolságban tartani.

A 67P magja körül keringő kísérő felfedezése azért is jelentős lehet, mert ha rá csak a tömegvonzási erő hat és nem lépnek fel “rakétaszerű” erőhatások az esetleges kigázosodása következtében, akkor a kis test mozgásának megfigyelése alapján az üstökösmag tömege is meghatározható, de ehhez több felvételt is át kell majd nézni. A kísérő tanulmányozása tovább folyik, megpróbálják visszakövetni, hogy más felvételeken is látszik-e, illetve tovább pontosítják a pályáját.

A hír megjelenését a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt támogatta.

Források:

Kapcsolódó internetes oldalak:

Hozzászólás

hozzászólás