Óriásfelhő a Titanon

668

Elméleti légköri modellek alapján a kutatók régóta gyanítják, hogy
a Szaturnusz legnagyobb, Titan nevű holdján a földihez hasonló
időjárási jelenségek, aktív folyadékkörzés, azaz tavak, tengerek, esők
és felhők fordulhatnak elő. A Cassini űrszonda radarberendezése
segítségével a hold északi félgömbjén nemrégiben tómedreket is
felfedeztek, amelyek a megfigyelések szerint csupán részlegesen
feltöltöttek, némelyek esetén a folyadék elpárolgására utaló jelek is
megfigyelhetők.

Bár a hold északi félgömbjén eddig tél
uralkodott, a tavasz kezdetével egyre inkább lehetővé válik az északi
pólus vizsgálata. A Cassini űrszondával végrehajtott legutóbbi, 2006.
december 29-én végrehajtott közelítési manőver során Christophe Sotin és csoportja az űreszköz vizuális és infravörös
tartományban működő térképező spektrométere segítségével (VIMS)
egyértelműen kimutatta a várt felhő jelenlétét. A felhő mérete és
szerkezete azonban a kutatók számára is meglepő volt: a hatalmas
kiterjedésű felhőrendszer a teljes északi poláris tartományt
betakarja, átmérője mintegy 2400 km, és egészen az északi szélesség 60.
fokáig húzódik le.


A hatalmas kiterjedésű felhőrendszer a Titan hold északi pólusa felett (Forrás: NASA/JPL/University of Arizona) 

A
képződmény a két héttel későbbi, 2007. január 13-i közelítés alkalmával
is megfigyelhető volt. Az eredmények tehát megerősítik azt az
elképzelést, hogy valóban létezik folyadékkörzés a holdon: a légkörből
metánesők hullanak alá, amelyek tavakban gyűlnek össze, majd
elpárologva felhőket alakítanak ki. Az északi félgömbön megfigyelt,
legalább részben kiszáradt tómedrek is azt mutatják, hogy az onnan
elpárolgott folyadék hozzájárult a túlnyomórészt etánból, metánból és
más szerves anyagokból álló felhőrendszer kialakulásához.

A
földi
megfigyelések is arra mutatnak, hogy a Titanon felhőrendszerek
alakulnak ki, majd tűnnek el az évszakok változásával. Mivel egy évszak
a Titanon körülbelül hét földi évig tart, a változások igen lassúak:
egy ilyen felhőrendszer akár 25 földi évig is aktív maradhat, mielőtt
4-5 évre eltűnne, hogy azután ismét megjelenjen egy újabb 25
éves időszakra. Az évszakok változása során a megfigyelt felhő
várhatóan a Titan déli pólusa felé tolódik majd el, amelyen eddig
mindössze egyetlen, bab alakú tavat sikerült megfigyelni. Mindenesetre
az idei évre tervezett további 16 megközelítés lehetőséget biztosít a
felhőrendszer változásainak nyomon követésére.

Forrás: ESA Space Science News, 2007. február 1.

Hozzászólás

hozzászólás