A Szaturnusz legnagyobb holdja, a Titan nagyon különleges égitest. Hatalmas mérete mellett (nagyobb mint a Merkúr!) ez az egyetlen hold, amelyet sűrű légkör övez komplex szerves kémiai folyamatokkal, ami miatt régóta a kutatók érdeklődésének homlokterében áll. Több jel mutat arra, hogy a sarkvidékeken lévő sötét területek valójában tavak, melyeket folyékony halmazállapotban lévő szénhidrogének (metán, etán) tölthetnek fel. A NASA által üzemeltetett Cassini-szonda már 5 éve a gyűrűs óriás rendszerében keringve kitüntetett figyelemmel kíséri a Titant.
A Titan felszínéről eddig készült legrészletesebb térkép 4 év megfigyelései alapján.
[NASA, Cassini Imaging Team]
Frissen közölt megfigyelések arra utalnak, hogy a déli poláris területeken számos felszíni formáció változtatta meg az alakját a vizsgálat közel egy éve alatt. A megfigyelt kiterjedt felhőrendszerek arra utalnak, hogy az újonnan kialakult tavak egy kiadós "zápornak" köszönhetik születésüket és a tavak egy része a Titan időjárása és évszakos változásai miatt változtatják meg kiterjedésüket. Egyes tavak tekintélyes méretűek, például a Kraken Mare feltöltött állapotban ötször nagyobb az észak-amerikai Felső-tónál. Az eddig megfigyelt sötét sarki területek – azaz a feltételezett tavak – összesített felszíne másfélszer akkora, mint a Föld legnagyobb tavának, a Kaszpi-tengernek.
A Titan déli pólusáról készült mozaik körülbelül egy év különbséggel készült. Jól megfigyelhetőek a sötét területek, illetve a felhőzet változásai. Az előbbiek tavak lehetnek, melyeket folyékony szénhidrogénekból származó szezonális esők tölthetnek fel. [NASA, Cassini Imaging Team]
Mindazonáltal az ezekből a hatalmas felületekből párolgás útján származó metán sem tudja pótolni a légkörből csapadék formájában kihulló, illetve felszínre kicsapódó metántartalmú részecskék által okozott veszteséget. Mindezek arra utalnak, hogy léteznie kell a felszín alatt olyan szénhidrogén forrásoknak, amelyek geológiai – illetve "titanológia" – időskálán tudják pótolni a veszteségeket, hiszen ilyen utánpótlás nélkül a sűrű légkör hozzávetőleg 10 millió év alatt eltűnne. Ezen izgalmas eredmények ellenére az egyenlítői területek alapvetően szárazak, csupán a helyi tavasz és ősz során hullhat némi csapadék. A elkövetkezendő időszakban a Cassini Equinox (Napéjegyenlőség) fedőnevű küldetése során részletesen vizsgálni fogják a dinamikus felszínű és légkörű égitesten megfigyelhető évszakos változásokat.
A Titan felszínének fantáziaképe folyékony tavakkal, jeges és sziklás területekkel vegyítve. [Steven Hobbs, Brisbane, Queensland, Ausztrália]
Forrás:
