Tim Stubbs (University of Maryland) kutatásai szerint nemcsak a Nap ibolyántúli és részecskesugárzása hozhatja létre a Hold
felszínének elektromos feltöltődését,
hanem a Föld mágneses csóvájában havonta áthaladó Hold felszínére
záporozó töltött részecskék is, melyek fő forrása maga a Föld. A
jelenséget és a vele járó potenciális kellemetlenségeket is figyelembe
kell venni a jövő holdfelszíni
expedícióinak tervezésekor, hiszen
az elektrosztatikusan feltöltődött finom holdpor sok problémát okozhat
a Holdon tevékenykedő automatikus űreszközöknek és űrhajósoknak.
A Földet teljesen beburkoló magnetoszféra a
napszél hatására a Nappal
közel ellentétes irányban csóvaszerűen messze kinyúlik a bolygóközi
térbe. A Hold minden egyes keringése során áthalad a töltött
részecskéket nagy számban tartalmazó térrészen (kép: Hawaii Geofizikai
és Planetológiai
Intézet).
Mivel a Föld mágneses csóvája a Hold pályáján túlra terjed, a Hold a
keringése során havonta áthalad rajta, vagy legalábbis nagyon
megközelíti. Mintegy három nappal holdtölte előtt lép be és három
nappal utána lép ki égi kísérőnk a Föld mágneses csóvájából. Ez a hat
nap alatt a Hold felszíne folyamatosan ki van téve a földi
magnetoszféra
legkülső részében mozgó nagy sebességű, elektromosan töltött részecskék
áramának. Ennek az áramnak a legmozgékonyabb részecskéi, az
elektronok teleszórják a holdfelszínt, ami negatív töltést ad az ott
található porszemcséknek. Ezt
a hatást a Hold Nap felöli oldalán az ultraibolya fotonok
ellensúlyozzák
azzal, hogy a felszín anyagából elektronokat váltanak ki és ezzel a
felszínnek pozitív töltésű járulékot adnak. Az ma még nyitott kérdés,
hogy a két hatás közül melyik dominál a nappali oldalon ebben a
hat napban. Az éjszakai oldalon azonban az elektromos áramok
holdfelszíni hatása olyan erős, hogy a felszín negatív elektromos
töltésű lesz, hiszen a földi mágneses csóva részecskéi és közvetlenül a
Napból érkező töltött részecskék is egymás hatását erősítik. Ezt
támasztják alá a Lunar Prospector holdszonda 1998-99-es mérései,
amelyek a Hold közelében az éjszakai oldalon jelentős negatív
elektromos potenciál-növekedést jeleztek.
Az Apollo-17 expedíció során Harrison Schmitt geológus-asztronauta
ürruháját szennyező holdpor is jól szemlélteti, hogy mindenre
rátapad (kép: NASA, Hold, Taurus-Littrow régió, 1972. december).
Annak idején az Apollo holdexpedíciók űrhajósai egyetlen alkalommal
sem tartózkodtak a holdtölte
idején a Holdon, elkerülendő a magas napállás kellemetlen
hő- és fényhatásait, ezért mindeddig nincs közvetlen tapasztalat a
földi mágneses
csóva holdfelszíni hatásairól. A holdpor
azonban már akkor is tapadós volt (l. a mellékelt képet az Apollo-17
expedíció idejéből). A jövő emberes expedícióinak nemcsak az
elektromosan
töltött holdpor okozhat kellemetlen meglepetéseket, hanem a tárgyak,
eszközök, űrruhák elektromos feltöltődése is, például akár egy kiálló
hegyes alkatrész, kilincs, zárszerkezet megfogása, vagy egy
másik űrhajós űrruhájának a megérintése. Azonban ezek ma még csak
feltételezések, biztos információkat majd a földi laboratóriumi
szimulációs kísérletek, illetve a holdfelszíni tapasztalatok
szolgáltatnak.
Forrás:
Kapcsolódó témák:
- Hogyan viselkedik a holdpor a napszélben?
- Földi légkör a Holdon
- A holdfelszín összetétele
- Elhagyta csóváját a kitörésben levő üstökös
- Bolygóközi vihar: a Nap leszakította egy üstökös csóváját
