Áprilisban újabb becsapódásos űrkísérlet lesz a Holdon

1106

A Hold felszínének, illetve felszín alatti rétegeinek eddigi
legrészletesebb vizsgálatára a NASA ez év tavaszán két űreszközzel tér
vissza: az LRO (Lunar Reconnaissance Orbiter) keringő űrszondával,
valamint egy igazi űrkísérlettel, a Hold felszínébe becsapódásokat végrehajtó
LCROSS  (Lunar CRater Observation and Sensing Satellite) programmal. A
két űreszköz egy hordozórakétával fog útnak indulni a tervek szerint
2009. április 24-én, magyar idő szerint 13:59-kor Cape Canaveral-ról. Az űrkísérlet már az elején
nagyon izgalmasan fog kezdődni, ugyanis az LCROSS két próbatestje a ma
ismert tervek szerint irányítottan fog becsapódni a Hold déli pólusvidékén,
mégpedig a 40 km átmérőjű és ma még ismeretlen mélységű Faustini-kráter belsejében.

Elsőként az Atlas V Centaur rakéta EDUS (Earth
Departure Upper Stage) nevű, mintegy két tonna tömegű utolsó fokozata éri el a holdfelszínt. Ezt követően maga az LCROSS
szonda (S-S/C) végez méréseket a becsapódás nyomán kidobott anyagfelhőn
áthaladva. Célja a hipotetikus felszín alatti vízjégből származó hidroxil gyök (OH) kimutatása. Röviddel ezután, az EDUS pályáját követve a szonda 700 kg-os teste is becsapódik, nem messze az EDUS útjának végpontjától. A két holdfelszíni robbanás fényfelvillanásai, valamint a kidobott anyagfelhők az előzetes
számítások szerint Földről is megfigyelhetők lesznek.


Az LCROSS kísérlet két próbatestje, úton a Hold felé (kép: NASA, LCROSS).

Előzetesen modellezték az LCROSS becsapódásainak
következményeit. Ezek szerint másodpercek alatt néhányszor tíz méteres
kiterjedésű forró plazmafelhő és anyagtörmelék keletkezik. Tíz perc
múlva 1 km – 10 km-es por- és gázfelhő alakul ki, amelyben ha volt víz is, akkor a Nap ultraibolya sugarai hatására hidroxil keletkezik, amit UV és rádiósugárzása alapján
meg lehet figyelni. Egy órával később már 100 km-es kiterjedésűre ritkul a becsapódási felhő. Amennyiben egy átmeneti hidroxil exoszféra is kialakul a becsapódás helye felett, ez mintegy tíz
percig megfigyelhető lesz a Hubble Űrtávcsővel, illetve a Föld körüli pályán
keringő Odin rádiócsillagászati mesterséges holddal.


Az LCROSS becsapódásai után kialakuló anyagfelhő kiterjedése 1 perccel, 10 perccel, valamint 1
órával a becsapódás után (kép: NASA/AMES LCROSS).

A becsapódás felvillanása, illetve a kidobott anyagfelhő az előzetes számítások szerint már
egy 25-30 cm-es távcsővel is megfigyelhető, sőt, nagy sebességgel
sorozatfelvételeket készítő érzékeny kamerákkal elektronikusan is rögzíthető lesz. Olyan
műszerek például tökéletesen alkalmasak erre, mint amelyekkel a holdfelszíni
meteorbecsapódások fényfelvillanásait megfigyelik.

A becsapódásokat a magyar amatőrcsillagászok számára kedvezőtlenül úgy időzítik, hogy a Hold déli
pólusa minél jobb rálátással legyen megfigyelhető az amerikai kontinensen,
valamint a Hawaii-szigetek Mauna Kea csúcsán levő nagy távcsövekkel. Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) chile-i nagy
távcsövei is követhetik az eseményt, azonban az európai tervek
részletei még nem ismeretesek. Nemrégiben megjelent egy NASA
sajtóközlemény,
amely felsorolja a földi megfigyelőcsoportokat, köztük a Keck, Gemini és IRTF nagy teleszkópokkal és az arizonai obszervatóriumok műszereivel (Apache
Point és MMT). Az alabamai Huntsville közelében lévő holdi meteor
becsapódásokat megfigyelő
és különleges műszerekkel felszerelt NASA
kutatócsoport pedig az LCROSS becsapódások felvillanásait fogja
rögzíteni. Az amatőrcsillagászok által készített képekre is
számít a NASA. Ennek előkészítésére 2008. december 6-7-e és 7-8-a
között már egy sikeres próba-észlelőkampányt is szerveztek a Hold déli
pólusvidékének megfigyelésére és ezidőtájt magyar amatőrök is
készítettek felvételeket a Holdnak erről a tájáról.

Az LCROSS becsapódási helyeit a Hold körül keringő LRO, SELENE,
Chandrayaan-1 űrszondák műszereivel később részletesen is
meg lehet majd vizsgálni. A NASA ambiciózius űrkísérlete új reményt nyújt a
holdi vízjég kimutatására, de amennyiben ez nem sikerül, akkor is fontos új ismeretekhez juthatunk a Hold felszíne
alatti rétegek szerkezetéről és kémiai összetételéről.

Források:

Kapcsolódó internetes oldalak:

Hozzászólás

hozzászólás