Lassan darabokra hullhat a Mars egyik holdja

293

A vörös bolygó Phobos nevű holdjának felszínén megfigyelhető hosszú, sekély árkok valószínűleg olyan szerkezeti változások első jelei, amelyek végül szétrombolhatják az apró holdat.

A Mars felszínétől alig 6000 kilométerre keringő Phobos a bolygójához legközelebbi kísérő az egész Naprendszerben. A kettő közül a nagyobbik hold pályaméretét a vörös bolygó gravitációs tere évszázadonként körülbelül 2 méterrel csökkenti, ezért a kutatók arra számítanak, hogy az égitest 30-50 millió éven belül darabjaira szakadhat. Terry Hurford (NASA Goddard Space Flight Center) szerint az ide vezető folyamat már zajlik is, első jelei pedig a holdacska felszínén látható hosszú, sekély árkok. Ezekről sokáig úgy gondolták, hogy annak a becsapódásnak eredményeként létrejött vetődések, amelyik a Stickney-krátert is létrehozta. Nemrég egy másik elképzelés is napvilágot látott, amely szerint az árkokat kisebb, a Marsból kidobódott testek becsapódásai alakították ki. Hurford és munkatársainak új modellszámításai szerint azonban a vetődések inkább a Phobos gravitációs árapályerők hatására bekövetkező deformációjának jelei.

Az árapályerők fellépése a Mars és a Phobos közötti gravitációs vonzás következménye. A Föld és a Hold között is működik a hatás, amely nem csak az óceánokon vándorló dagályhullámokért felelős, de bolygónk és holdunk alakját is enyhén tojás alakúvá torzítja. A Phobos árkait árapályerők hatásával magyarázó elképzelés évtizedekkel ezelőtt egyszer már felvetődött, amikor a Viking-1 űrszonda első képei megérkeztek a holdról. Akkoriban azonban még úgy gondolták, hogy annak teljes anyaga szilárd, ezért az árapályerők becsült nagysága kicsinek bizonyult ahhoz, hogy egy ekkora méretű égitest feldarabolódjon a hatásukra. Ma már azonban a kutatók úgy vélik, hogy a Phobos belseje szivacsos szerkezetű lehet – mintha nem folytonos szilárd közeg töltené ki, hanem nagy halom lazán kötődő kavics alkotná, amit egy körülbelül 100 méter vastagságú regolitréteg vesz körül.

20151112_lassan_darabokra_hullhat_a_mars_egyik_holdja_1
Az új modell szerint a Mars Phobos nevű holdján megfigyelhető árkokat a bolygó és a hold közötti árapályerők okozhatják, és nem az a becsapódás, amely a kép jobb alsó sarkában látható Stickney-krátert is létrehozta. (NASA/JPL-Caltech/University of Arizona)

A Phoboszéhoz hasonló égitestbelsők kis szilárdságuk miatt könnyen deformálhatók, amelyhez a külső réteg is alkalmazkodik. A kutatók úgy gondolják, hogy a regolit rugalmasan viselkedik, az ebből fakadó feszültség azonban nem elegendő ahhoz, hogy ellensúlyozza az azt okozó deformációt. Azaz a holdat torzító árapályerők által indukált belső feszültség roncsolhatja a felszínt. Az új modell jóslatai összhangban vannak a Phobos felszínén látható árkokkal, az pedig, hogy a folyamat szinte a szemünk előtt zajlik, azokat az észleléseket is magyarázza, amelyek szerint egyes vetődések fiatalabbak, mások pedig idősebbek.

Hasonló sors várhat a Neptunusz Triton nevű holdjára is, amely szintén lassan közeledik a bolygójához és a felszíne is hasonlóan töredezett, mint a Phoboszé. Hurford szerint eredményük az exobolygók esetében is releváns lehet, hiszen a csillagukhoz elég közel kerülő bolygók a naprendszerbeli holdakhoz hasonló módon szakadhatnak szét.

Az eredményeket részletező előadás az American Astronomical Society bolygótudományokkal foglalkozó részlege (Division of Planetary Sciences) éves találkozóján (National Harbor, Maryland) hangzott el.

Forrás: ScienceDaily 2015.11.10.

Hozzászólás

hozzászólás