Mi történik a Nappal?

1165

Napunk működését többek között egy 11 (a mágneses polaritást is figyelembe véve 22) éves mágneses ciklus szabályozza, amely szoros kapcsolatban áll a napfoltokkal, flerekkel (napkitörésekkel), a bolygóközi tér mágneses viharaival, illetve központi csillagunkból kidobódott anyaggal (CME, Coronal Mass Ejection). Napunk jelenleg egy elnyúlt, igen mély minimumban van, amelynek közel egy éves elhúzódását lényegében egyetlen napfizikus csoport sem jelezte előre.

Rachel Howe és Frank Hill (National Solar Observatory, Tucson, Arizona, Egyesült Államok) megfigyelése magyarázatot adhat erre az elhúzódó minimumra. A kutatók az obszervatórium GONG (Global Oscillation Network Group) műszereit használták fel a Nap keletről nyugatra történő áramlási képének vizsgálatára csillagunk speciális rezgéseit tanulmányozva. A szóban forgó áramlás a Nap felszíne alatt mintegy 1000 és 7000 km közötti mélységben zajlik. A pólusok környékén körülbelül 11 évenként keletkeznek új áramlatok, majd lassan, mintegy 17 év alatt az egyenlítőig vándorolnak. A modellek szerint ezek az áramlatok felelősek a napfoltok megjelenéséért, amikor a kritikusnak tekintett 22. szélességi fokot elérik.

A vizsgálatok szerint az új napciklushoz társítható áramlat meglepően lassan távolodik a pólustól. Mintegy 3 év alatt tett meg 10 fokos szélességkülönbséget, míg az előző ciklus hasonló áramlásának ehhez csak 2 évre volt szüksége. Bár az elhúzódó naptevékenységi minimum miatt felmerült annak lehetősége, hogy Napunk életének egy hosszabb, foltmentes és inaktív szakaszába juthatott, az új eredmények szerint a belsejében működő dinamó továbbra is aktív, a kritikus szélességet immár elért áramlás valóban egy új napciklus kezdetét jelzi.

Napunk képe aktívabb periódusában (Forrás: SOHO)

Amennyiben valóban pusztán az áramlás lassabb mozgása felelős az elhúzódó minimumért, akkor a kritikus szélesség elérése után, várhatóan épp ez idő tájt, azaz egy év késéssel kell beindulnia az új napfoltcsoportok keletkezésének.

A Nap oszcillációinak felszíni hatásait már igen régóta tanulmányozzák, a Napban működő dinamó, a Nap belső szerkezetének és így a naptevékenység megértéséhez a felszín alatt folyó folyamatok kutatása is szükséges. Ehhez az orvosi vizsgálatokon használt ultrahangos módszerhez némiképp hasonlóan, a felszínen terjedő hanghullámok vizsgálatával nyílik mód. Ilyen helioszeizmológiai vizsgálatokra a már említett GONG műszer mellett a SOHO űrszonda fedélzetén levő Michelson Doppler Imager nevű berendezés, valamit a NASA tervezett Solar Dynamics Observatory műszere lesz alkalmas.

Forrás: Astronomy.com, 2009. június 17.

Hozzászólás

hozzászólás