Legegyszerűbben úgy fogalmazhatjuk meg, hogy a Világegyetem önmagához
képest tágul, azaz felfúvódik. Szemléletes hasonlat a sütőben dagadó
kalács példája, amiben a megfigyelők (galaxisok) a mazsolaszemeknek
felelnek meg. Miközben egyenletesen kel az egész kalács, azaz az általa
betöltöltött térfogat nő, a benne levő mazsolaszemek maradnak akkorák,
amekkorák, és minden egyes mazsolaszem között nő a távolság. Ráadásul
minél messzebb van két mazsolaszem, annál nagyobb sebességgel távolodnak
egymástól (a kalácsbeli Hubble-törvény). Maguk a megfigyelők, hasonlóan a
változatlan mazsolaszemekhez, a Világegyetem geometriájától való lokális
eltérések miatt nem tágulnak, ami elsődlegesen a helyi tömegkoncentráció
miatt lép fel.
A Világegyetem tágulásával, keletkezésével, fejlődésével és várható
jövőbeli sorsával kapcsolatos számos további kérdésére kaphat választ
Dávid Gyula fizikus (ELTE) három előadássorozatának megtekintésével,
meghallgatásával.
