Tudomány kontra fikció – ez a témája az amerikai-magyar
koprodukcióban készült előadásnak, melynek gerincét egyfelől Philip K.
Dick Időugrás a Marson című 1964-es, az elképzelt Marson játszódó
regénye adja, másfelől az MIT fizikus és kutató hallgatóival és
professzoraival, illetve magyar kollégáikkal készült – harminc órányi
anyagnál gazdagabb – interjúk. Az előadásban élő kapcsolásban
jelentkezik az MIT Mars-kutató csoportjából Zarah Kahn és Phillip
Cunio. A Mars cím nélkül a szigorú tudomány és az előadást részben
ihlető science fiction keveréke egy olyan témáról, amely egyre inkább
lázba hozza a világ polgárait. A homo sapiens egyik legsajátabb
jellemzője a nem lankadó kíváncsiság, amiből a Mars feltérképezésének
szándéka is táplálkozik és ez mozgatja az alapvetően magyar-amerikai,
ám négy másik ország művészeit is integráló produkciót.
Gryllus Dorka Doreen szerepében
Az
elmúlt öt évben az egyik legsikeresebb fiatal amerikai rendező, Jay
Scheib munkáiban transzdiszciplináris műfajokra összpontosított. A
Merényi Anna dramaturg közvetítésével létrejött magyarországi munkái
során a Pont Műhellyel, illetve a Krétakör Színházzal két élő
film-színházat állított színpadra.
A Mars cím nélkül magyar
és amerikai színházművészek és intézmények közötti földrajzi határokat
és műfajokat feszegető koprodukció, melynek során Jay Scheib és Merényi
Anna, illetve a Pont Műhely két budapesti produkció után először
készített előadást az Egyesült Államokban. Eredeti helyszínén, a rangos
New York-i Performance Space 122-ban három hétig volt műsoron az
Untitled Mars.
Jay Scheib összművészeti színházában különlegesen
fontos szerepet játszanak európai tapasztalatai, ahogyan amerikai
gyökerei is. A fiatal rendező két európai színművészeti egyetem állandó
vendégoktatója (a legendás salzburgi Mozarteum és a norvég
Fredrikstadi, többek között Robert Wilson és Anna Viebrock nevével
fémjelzett Színművészeti Főiskola), továbbá az MIT docense. Évente
többször rendez európai színházakban, köztük a berlini Volksbühnén, a
Saarbrückeni Staatstheaterben, de Belgrádban és Bolognában éppúgy
visszatérő vendég, mint New Yorkban és Bostonban
A magyar
színházi hagyományok tükrében még mindig szinte forradalminak ható
színpadi nyelvezete és látványvilága, a térre való különös
érzékenysége, a magyar abszurd hagyományaival ötvözve mindig egyedi és
izgalmas eredményt hozott. A közönség és a kritikusok egyaránt nagyra
tartják munkáit.
Az előadás díszlettervéért Peter Ksander
elnyerte a rangos Obie-díjat, továbbá őt ill. a jelmeztervező Oana
Botez-Bant jelölték a Henry Hewes tervezői díjra, melyről novemberben
döntenek.
Az előadás időtartama 90 perc szünet nélkül.
Akik
az előadást lehetővé tették: Ensemble Studio Theatre/Alfred P. Sloan
Foundation Project For New Plays on Science & Technology; The Trust
for Mutual Understanding; a New York-i Magyar Kulturális Központ; a
Német-Magyar Ipar. és Kereskedelmi Kamara; A Gertrude Stein Repertory
Company; a Swing Space, a Lower Manhattan Kulturális Tanács programja,
melyet támogat a Szeptember 11-e Alapítvány és a Capstone Equities.
Külön
köszönet Dernovits Lászlónak, Fancsikai Péternek, Vallejo Gantnernek,
a Mars Societynek, Lisa Messerinek, Shoshana Polancónak, Kenneth
Rorabacknak, Janet Sonenbergnek és az MIT Zene és Színház Karának.
“A
szereplők kedvesek. Caleb Hammond megnevetteti a közönséget a mohó és
gonosz Arnie szerepében. Gryllus Dorka fantasztikus a gyönyörű és
rejtélyes Doreen bőrében, Keszég László természetesen adja a rezignált
és fáradt Sylvere-t, Tanya Selvaratnam pedig nagyszerűen alakítja a
feleségét, Jackie-t, a száraz és számító szerelőnőt. April Sweeney
hihetetlenül csábító, mint pszichiáternő, akinek igen hatékony
orvossága van a magányra. Natalie Thomas pedig valósággal lenyűgöző és
egy pillanatra sem áll meg Mannie, a skizoid lány szerepében.
A Mars
cím nélkül kivételes élmény. Úgy jöttem ki az előadásról, hogy hosszan
velem maradt a felemelkedettség érzése, ami a látottak nyomán elfogott.
Néha a multimédia előadások túlságosan zsúfoltak ahhoz, hogy
működjenek, de ez nem az. Egy trilógia első része, mely Szimulált
városok címen folytatódik majd. Én biztos megnézem a másik kettőt is.”
Richard Hinojosa, nytheatre.com 2008 április 15
“A
legizgalmasabb Downtown díszlettervező, Peter Ksander összetett,
sokrétegű játéktere a utahi Marskutató Állomás reprodukciója, mely
viszont a marsi tájat szimulálja, ahol a tudósok egy nap megtelepedni
remélnek. A történet, melyet elliptikus töredékekben mesél el az
előadás, szappanoperai fordulatokból és sci-fi masszából áll össze,
szerepel benne egy gátlástalan földspekuláns (Caleb Hammond), egy
hősies szerelőnő (Tanya Selvaratnam) és egy tudós (April Sweeney), aki
úgy gondolja, megtalálta a kapcsolatot a skizofrénia és a jövőbelátás
között. Ja, és megjelenik még egy hatalmas gyíkfarkú zöldrefestett
fickó .”
David Cote Time Out New York 2008. április 16.
MARS CÍM NÉLKÜL (Untitled Mars)
KONCEPCIÓ ÉS RENDEZŐ: JAY SCHEIB
a Performance Space 122, a PanoDráma és a Pont Műhely bemutatója a Nemzeti Színházban
magyar és angol nyelven, magyar felirattal!
“Azért kell elmennünk a Marsra, mert ott van – mondja a téma legnevesebb kutatója, Dr. Robert Zubrin.
Nos, ha Scheib vezet minket, lehet, hogy mi is vele tartunk.”
Alexis Soloski, Village Voice 2008 április 15.
Mannie — Natalie Thomas
Jackie — Tanya Selvaratnam
Sylvere — Keszég László
Arnie — Caleb Hammond
Anne Esterházy — April Sweeney
Doreen — Gryllus Dorka
Norbert, Heliogabalus — Vajna Balázs
Az előadás november29-én (19 óra) látható a budapesti Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán.
Forrás: a Nemzeti Színház sajtóközleménye
