A Rosetta jelenti: „beindult” az üstökös

1835

A Rosetta űrszonda egyre közeledik a célpontként kijelölt üstököse felé, miközben a felvételein tanúi lehettünk a nagy naptávolságban kezdődő aktivitásnak, a porkóma és porcsóva kifejlődésének, ami a csóvás égi vándorok titkainak megismerésében egyedülálló megfigyelés.

Az Európai Űrügynökség (ESA) Rosetta űrszondája meghökkentő felvételeket készített a célpontként kijelölt üstököséről, a 67P/Churyumov-Gerasimenko-üstökösről. A felvételeken nyomon követhető a mag aktivitásának beindulása, vagyis a kométákra jellemző porkóma és porcsóva kifejlődése. A Naphoz közeledő jeges-poros kis üstökösmag felszínéről a jegek szublimációja, kigázosodása következtében gáz és por szabadul ki, kialakítva a gáz- és porkómát, illetve a gáz- és porcsóvát. Egyelőre a Rosetta OSIRIS képfelvevő rendszere által készített képeket tették közzé, közben színképi megfigyelések is folynak az üstököst alkotó és a magból kiszabadult gáz összetevők tanulmányozására, de ezeknek a megfigyeléseknek az eredményeit majd csak később ismerhetjük meg.

Az üstökös fejlődését a felvételeiből készített látványos animáció mutatja be:

20140516_a_rosetta_ustokose_aktiv_lett_1
A 67P/Churyumov-Gerasimenko-üstökös látszó mozgása az Ophiuchus (Kígyótartó) csillagkép csillagai között, ahogyan azt a Rosetta űrszonda látta 2014. március 27-e és május 4-e között. Az üstökös a piros körön belül látható és a kóma, valamint a csóva kifejlődése szépen nyomon követhető. A kép bal felső szegletében az M107 jelű gömbhalmaz teszi még izgalmasabbá a látványt (ESA/Rosetta/MPS for OSIRIS Team MPS/UPD/LAM/IAA/SSO/INTA/UPM/DASP/IDA).

Az üstököshöz egyre közeledő Rosetta megfigyelései márciusban kezdődtek, azóta a szonda 5 millió kilométerről mintegy 2 millió kilométeres közelségbe került az égitesthez, ami a földi megfigyelések lehetőségeihez képest sokkal kedvezőbb. A Rosetta megfigyelései alatt eltelt mintegy hat hét során az üstökös naptávolsága 640 millió kilométerről 610 millió kilométerre csökkent (4,28 CsE-ről 4,08 CsE-re), ami még túl nagy távolság ahhoz, hogy a vízjég kigázosodása meginduljon (ez mintegy 2,8 CsE naptávolságban indul meg). Ezért feltehetően a már jóval alacsonyabb hőmérsékleten erősen szublimáló széndioxid vagy szénmonoxid okozhatta a kigázosodást és a porszemcséknek az üstökösmagról történő kiáramlását.

20140516_a_rosetta_ustokose_aktiv_lett_2
A 67P/Churyumov-Gerasimenko kifejlődő porkómája és porcsóvája közelebbről, a Rosetta OSIRIS képfelvevő rendszerének kislátószögű kamerájával (NAC) 2014. április 30-án (ESA/Rosetta/MPS for OSIRIS Team MPS/UPD/LAM/IAA/SSO/INTA/UPM/DASP/IDA).

A Rosetta és az üstökös ez év decemberében kerül megfelelő naptávolságba, azaz mintegy 2,8 CsE-re, amikor már várhatóan a vízjég szublimációja is erős aktivitást eredményez majd. Napközelben pedig majd 2015. augusztus 13-án lesz, 1,24 CsE-re a Naptól. A szonda biztonságos irányítása, az üstökösmag közelében történő igen bonyolult pályamanőverek és a műszerek biztonsága szempontjából is fontos ismerni az üstökös gáz- és porkibocsátási aktivitását.

A Rosetta egyre közelebb kerül az üstököshöz, ez egyre kedvezőbb megfigyelési helyzetet is jelent, így a tudomány történetében egyedülálló módon hosszú időn keresztül közelről kísérhetjük végig egy üstökös aktivitásának alakulását, illetve bepillantást nyerhetünk addig részletesen nem vizsgálható folyamatokba is a csóvás kis égitestek életében.

Forrás: A Rosetta célpontja aktívvá válik (ESA Rosetta, 2014. május 15.)

Kapcsolódó internetes oldalak:

A Rosetta űrszonda lefotózta a célpontként kijelölt üstökösét

A Rosetta űrszonda feléledt és hazaszólt

Ébredj, Rosetta!

Hozzászólás

hozzászólás