Úgy tűnik, még az összeállás előtt elveszíthették víztartalmuk jelentős részét a Ryugu földközeli aszteroidát alkotó kőzetek a legújabb kutatási eredmények szerint. Decemberben érkezett meg a japán Hayabusa-2 küldetés gyűjtötte anyagminta az aszteroidáról, melyről képes beszámolónkat ide kattintva olvashatják. Amíg az értékes minta vizsgálatai javában zajlanak, az űrszonda más eszközeinek adatai a Ryugu múltjáról mesélnek nekünk.
A Nature Astronomy nemzetközi tudományos folyóiratban frissen publikált tanulmány arra a kérdésre kínál magyarázatot, vajon miért nincsen annyi víztároló ásvány a Ryugu anyagában, mint más aszteroidákon. Az eredmények arra utalnak, hogy valószínűleg már a Ryugu ősi szülőobjektuma kiszáradhatott, feltételezhetően valamilyen felmelegedési esemény során; így pedig a Ryugu is szárazabb lett a vártnál.
Ralph Milliken, a Brown Egyetem planetológusa, valamint a publikáció egyik társszerzője elmondása szerint a korai Naprendszer vízeloszlását igyekeznek rekonstruálni, vele pedig azt is, hogyan kerülhetett víz a Földre. Vélhetőleg ebben a víztároló aszteroidák is szerepet játszhattak, így a Ryugu vizsgálatával is közelebb kerülünk a hasonló objektumok gyakoriságának, illetve a víztároló ásványok történetének megismeréséhez.
Az egyik szempont, ami alapján a Ryugu aszteroidát választották, a típusa volt. Az ebbe az osztályba tartozó aszteroidák sötét színűek, illetve rajtuk feltehetőleg vizes kőzetek és szerves anyagok találhatóak. Úgy gondoljuk, hogy ezek lehetnek a sötét, vízben és szénben gazdag meteoritoknak, a szenes kondritoknak a szülő égitestjei. Évtizedek óta a világ számos laboratóriumában vizsgáltak már ilyen meteoritokat, azt viszont nem lehet biztosan megállapítani, hogy az egyes darabok melyik aszteroidáról származhatnak.
A Ryugu, szerkezetét tekintve, laza kőzetösszeállás, amit a gravitáció tart egybe. Az ilyen típusú aszteroidák feltehetőleg a nagyobb és szilárdabb kisbolygók valamilyen ütközés okozta széttöréséből megmaradt törmelékekből állnak össze. Lehetséges tehát, hogy a Ryugun ma megfigyelhető víz egy korábbi, eredetileg vízben gazdagabb, majd kiszáradt szülőégitestből maradt vissza. Az is előfordulhat viszont, hogy maga a Ryugu száradhatott ki valamilyen katasztrofális zavaró hatást követő újra-összeállás közben. Sőt, az sem kizárható, hogy a Ryugu többször is annyira megközelíthette a Napot, hogy felmelegedett és így száradt ki a felszíne.
A Hayabusa-2 szonda speciális felszereléseinek hála viszont a fenti lehetőségek közül meg lehet állapítani, hogy melyik a legvalószínűbb. A 2019-es megközelítés során egy kisebb krátert robbantott az aszteroida felszínére, ami láthatóvá tette a betemetett, alsóbb kőzetrétegeket is. Az űrszonda közeli-infravörös spektrométerének segítségével ezután meg tudták vizsgálni, mennyiben tér el a felszíni kőzettakaró víztartalma a felszín alatti kőzetétől.
A mérési adatok szerint a belsőbb rétegek víztartalma eléggé hasonló a felszínéhez. Az eredmények konzisztensek azzal, hogy a Ryugu szülőégitestje száradhatott ki, nem pedig a már összeállt Ryugut fűtötte fel a Nap. Milliken elmondása szerint ugyanis arra számítanánk, hogy a napsugárzás főképp a felszínt melegíti fel, nem hatolva túlságosan mélyre a felszín alá. Mivel azt látjuk, hogy a két réteg igen hasonló és mindkettő relatíve vízben szegény, így valószínűbbnek látszik az az elmélet, hogy már a szülőégitest száraz volt.
Az eredmények megerősítéséhez még további kutatások szükségesek. Például, a felszín alatti kőzetréteg szemcsemérete befolyásolhatta a spektroszkópiai méréseket. Takahiro Hiroi, a tanulmány egyik társszerzőjének elmondása szerint, hogyha a kiásott réteg szemcsemérete kisebb a felszínénél, akkor sötétebbnek és vörösebbnek tűnhet a felszíni kőzeteknél. Távméréses módszerekkel ezt az ún. grain-size effect, avagy szemcseméret-hatást nehéz kiküszöbölni.
Szerencsére közvetlenül is lehetőségünk nyílik a Ryugu kőzettakaróját vizsgálni, hála a minták sikeres visszajuttatásának a Földre. A következő lépésben ki fog derülni, hogy vajon a számos hipotézis, amit az eddigi mérések alapján állítottak fel, megállja-e a helyét a laboratóriumi eredmények tükrében is. Egy biztos, rengeteget fogunk megtudni a meteoritok és szülőégitestjeik, az aszteroidák kapcsolatáról.
Forrás: Brown U
