Tényleg szétesett a csillagközi térből érkezett 2I/Borisov-üstökös

7598

Bekövetkezett a csillagközi térből érkezett Borisov-üstökös magjának szétesése. Ez ritka lehetőséget kínál arra, hogy egy más csillag körül keletkezett üstökös magjának belsejét tanulmányozhassuk, és választ kapjunk arra, lehetnek-e ott az élet kialakulásához szükséges kémiai összetevők, azaz exobolygókra szállíthatnak-e az ottani üstökösök ilyen fontos alapanyagokat.

Mint beszámoltunk róla, a csillagközi térből érkezett és a Naprendszeren átszáguldó 2I/Borisov-üstökös váratlanul többszörös fényességkitörést mutatott, és az OGLE (Optical Gravitational Lensing Experiment) program távcsövével kapott megfigyelési adatokat elemző lengyel kutatók szerint ezek a kitörések az üstökös magjának lehetséges szétesésére utalnak.

Az előrejelzés helytállónak bizonyult: amerikai csillagászok a Hubble-űrtávcsővel tetten érték a csillagközi üstökös szétesését! A David Jewitt (Kaliforniai Egyetem, Los Angeles, UCLA Csillagászati Tanszék) professzor vezetésével készített felvételeken jól látszik, hogy a Borisov-üstökös magja két darabra, két nagyobb magtöredékre esett szét.

A 2I/Borisov-üstökös magjának szétesési folyamata a Hubble-űrtávcsővel március 23-án, 28-án és 30-án készült felvételeken (NASA/ESA/Hubble/STScI/Jewitt és kutatócsoportja).

A HST-megfigyelések március 20-án kezdődtek, a mag kettéválásának első jelei a március 28-i felvételeken látszanak, amelyen már két magtöredék figyelhető meg. Ezek március 30-án már jól elkülöníthetően, egymástól mintegy 180 km távolságra voltak a kép síkjában. Mivel ez vetületi távolság, akkorra térben a két magtöredék ennél jóval távolabbra is kerülhetett egymástól.

A távolodás mértéke és a magtöredékek kigázosodási aktivitásából származó “rakétaszerű” hatások következtében valószínű, hogy végleg eltávolodnak egymástól, és soha nem térnek vissza egymás közelébe. Jewitt és munkatársai szerint a képsíkba vetített távolodási sebesség mintegy 0,3 méter másodpercenként, de a valódi térbeli sebesség ennél nagyobb is lehet.

Jewitt és kutatótársai feltételezése szerint a 2019. december 8-i napközelsége után nagy kigázosodási aktivitást mutató Borisov-üstökös magját a rakétaszerű hatások annyira felpörgették, hogy a maghoz rögzített vonatkoztatási rendszerben (forgó rendszerben) fellépő centrifugális erők szétszedték a lazán, gyengén összetartott jeges-poros üstökösmagot. Most a HST-vel csak két nagyobb magtöredéket figyelhetünk meg, de lehetséges, hogy több kisebb darab is kiszabadult vagy ki fog szabadulni az eredeti magból a szétesési folyamatban, ami más üstökösök megfigyelésére alapozva egyébként több napig, több hétig is eltarthat. A Borisov-üstökös ugyan más csillag körül keletkezett, mégis, az eddigi megfigyelések szerint alig különbözik a Naprendszer dinamikailag új, “friss” üstököseitől, amelyek szintén gyakran szétesnek napközelségük környékén.

Egyébként ebben az évben 30 éves a Hubble-űrtávcső: 1990. április 24-én indult útjára a Discovery űrrepülőgép rakterében, ahonnan egy nappal később állították pályára. A csillagközi térből érkezett üstökös szétesésének megfigyelése tehát tovább gazdagítja a HST tudományos örökségét.

A Hubble-űrtávcső az STS-103 jelű, a Discovery űrrepülőgéppel végrehajtott küldetés során 1999-ben. Ekkor a HST giroszkópjai javítására is sor került (fotó: STS-103 személyzete, NASA, STScI)

A hír megjelenését a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt támogatta.

Források:

Kapcsolódó internetes oldalak:

Hozzászólás

hozzászólás