Új eredmények szerint a Titan tavai lehetnek robbanásos eredetű kráterek is

3037

A NASA Cassini űrszondájának adatait felhasználva egy nemrégiben megjelent tanulmány új forgatókönyvet kínál arra, hogy vajon a Szaturnusz Titan holdjának egyes metántavai körül miért vannak meredek, akár 30 métert is meghaladó magasságú peremek. A modell eredményei arra mutatnak, hogy a hold kérgében melegedő nitrogén robbanásai hozhatták létre a medencéket.

A Titan a Föld mellett az egyetlen olyan égitest a Naprendszerben, melynek felszínén stabilan folyadék található. A felhőkből azonban nem víz hullik, hanem metán és etán, ezek töltik fel a tavakat és óceánokat is. Bár itt a Földön mi gázként gondolunk ezekre a szénhidrogénekre, a Titan nagyon alacsony hőmérsékletén folyadékként viselkednek. A legtöbb már létező modell a tavak eredetét azzal magyarázza, hogy a folyékony metán a hold jégből és szilárd szerves anyagokból álló alapkőzetét feloldva egyfajta tározókat váj magának. Elképzelhető, hogy valóban így keletkeztek azok a tavak, melyeknek éles határaik vannak. A Földön is ismert a jelenség, melynek során a víz a mészkövet feloldva karsztos tavakat hoz létre.

Művészi elképzelés a Titán északi sarkvidékén elterülő, kimagasodó peremmel rendelkező tóról a NASA Cassini űrszondájának Winnipeg Lacus környéki adatai alapján. (NASA/JPL-Caltech)

Az új modell azonban egyes kisebb (néhányszor 10 km-es átmérőjű) tavak esetén alternatív elméletet ad. Felteszi, hogy a Titan kérgében levő folyékony nitrogénnel teli üregek felmelegedve lobbanékony gázzá váltak. A gázzal telt zsebek robbanásai során kráterek jöttek létre, melyek ezután folyékony metánnal töltődtek fel. Ez az új elmélet magyarázza, hogy a Titan északi sarkvidékének kisebb tavai közül néhányat, mint például a Winnipeg Lacust, miért övez a folyadékszint fölé magasodó, roppant meredek perem – olyan, amelyet nehéz a karsztos modellel értelmezni. Giuseppe Mitri, a tanulmány vezető szerzőjének magyarázata szerint ugyanis ezek a peremek felfelé terjeszkednek, míg a karsztos folyamat az ellenkező irányba megy végbe.

Kutatásuk más Titan-klímamodellekkel is egybehangzik, melyek szerint a hold jelenleg melegebb lehet, mint a korábbi „jégkorszakok” alatt. Az elmúlt félmilliárd vagy milliárd év alatt a Titan légkörében levő metán üvegházhatású gázként működve hozzávetőlegesen melegen tartotta az égitestet – persze földi mértékekkel még mindig hideg van (-180 fok). Már régóta létezik az elmélet, hogy a holdon lehűlési és felmelegedési korszakok váltották egymást, ahogyan a Nap hajtotta kémiai folyamatok során kimerültek a metánkészletek, majd ismét visszatöltődtek.

Hidegebb korszakokban a nitrogén dominált az atmoszférában, a körforgás során pedig esőként hullt alá, majd a jeges kérgen át a felszín alatt tavacskákban gyűlt össze. A meredek falú, gátakkal és megemelkedett peremekkel övezett tavak lehetnek a jelzői annak, hogy valóban voltak olyan korszakok a Titan történetében, amikor folyékony nitrogén volt a felszínen és a kéregben. Még lokalizált fűtés is elegendő lett volna ahhoz, hogy a folyékony nitrogént párává alakítsa, mely ennek során hirtelen kitágul és krátert robbant maga körül.

Forrás: NASA JPL

Hozzászólás

hozzászólás