Kezdőlap Blog Oldal 620

Szűrjük a marslégkört

Doug Way (Colorado School of Mines) és Larry Mason (Lockheed Martin) speciális membránokon dolgoznak, amelyek egy leendő Mars-expedíciónak a vörös bolygón folytatott üzemanyaggyártását meggyorsítja.

Paul Sabatier-ről, a 18. századi francia fizikusról elnevezett Sabatier-rendszer segítségével hidrogénből vizet, metánt és oxigént gyárthatunk a marslégköri széndioxidot feldolgozva. Bár a vörös bolygó atmoszférájának 95%-a széndioxid, ez nem elég tiszta a fenti folyamathoz. Az új vizsgálatok alapján speciális polimerekből készíthető olyan membrán, amely a széndioxid molekulákat ötvenszer gyorsabban engedi át, mint a nitrogént, így közel tiszta széndioxidot kapunk.

A membrán négyszer vékonyabb, mint egy hajszál, a lakóegység belső légszűrésében is hasznos lehet – a széndioxidot átereszti, de az oxigént alig.

Forrás: NASA Science News 2003.12.03

Láthatatlan galaxist világított meg egy gammakitörés

2013. június 6-án,
tehát mindössze három nappal az emlékezetes kilonóva után
villant fel a GRB 130606A jelű gammakitörés, melyet két
óriástávcső is gyorsan elkapott. A Swift műhold riasztása után
kevesebb, mint nyolc órával a 6,5 méteres MMT távcső, 13 óra
múlva pedig a 8 méteres északi Gemini távcső is felvette az
kitörés utófényének színképét. A gyors reakcióknak
köszönhetően igen részletes adatokkal lettünk gazdagabbak.

A megfigyelésekhez
a legnagyobb távcsövek, mint a Mauna Keán működő északi Gemini
távcső gyors reagálására volt szükség. (Forrás: Gemini
Obs/AURA)

A színképek alapján
a gammakitörés vöröseltolódása z=5,91, vagyis 12,7 milliárd
fényévet utazott a fénye, mire hozzánk elért. Ilyen
távolságokból eddig csak kvazárok színképét lehetett kellő
részletességgel rögzíteni, ez az első eset, hogy a korai
Univerzumban található galaxisokról más fajta égitestek is hírt
hozhatnak. A GRB 130606A egy hosszú gammakitörés volt, vagyis egy
óriáscsillag pusztulása hozta létre. A csillag halála pont abban
az időszakban történt, mikor az addig sötét Világegyetemben
megjelentek az első csillagok és kvazárok, és fényük az
Univerzumot kitöltő semleges hidrogént újra ionizálta. Bár az
eredmények kissé bizonytalanok, a kitörés valamikor a
reionizációs korszak legvégén történhetett, és a távoli
galaxis környezetében a semleges hidrogén már csak a 0-11 %
közötti részarányt érte el az ionizálthoz képest.

De nem csak a galaxisok
közti űr anyagáról hozott információt a gammakitörés fénye,
hanem magáról az egyébként láthatatlan szülő galaxisról is.
Ahogy a sugárzás áthaladt a csillagközi anyagon, az abban
található elemek is elnyelési sávokat hoztak létre a színképben.
A kutatók azt találták, hogy a Naprendszer összetételéhez
képest a távoli galaxisban mindössze egy tizede volt a lítiumnál
nehezebb elemek aránya. A Világegyetem keletkezésekot ugyanis csak
a hidrogén, hélium, illetve nagyon kevés lítium jött létre, az
összes többi elemet a csillagoknak kellett legyártani, vagyis ezek
csak fokozatosan dúsultak fel. 12,7 milliárd évvel ezelőtt már
talán létrejöhettek kőzetbolygók, az élet keletkezéséhez még
nem voltak megfelelőek a körülmények.

Mielőtt a Földre
érne, a gammakitörés fénye először még áthalad a szülő
galaxisban illetve a galaxisok közti űrben található gázon is,
melyek elnyelési vonalai a színképében is megjelennek. (Forrás:
Gemini Obs/AURA, Lynette Cook)

“A csillag halálakor
a Világegyetem még csak készülődött az élet megjelenésére.
Még nem tartalmazott életet, de már gyártotta a hozzá szükséges
kémiai elemeket.” – mondta el Ryan Chornock, a Harvard-Smithsonian
Center for Astrophysics munkatársa. A kutatók bíznak benne, hogy a
következő generációs óriástávcsövek, mint a Giant Magellan
Telescope elkészültével a még távolabbi gammakitörések
színképét is részletesen meg tudják majd figyelni.

Forrás: CfA. Az
eredményeket közlő szakcikk az Astrophysical Journal folyóiratban
fog megjelenni, 2013. szeptember 1-én.

Cukrot detektáltak egy fiatal csillag körül

Az ESO ALMA (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array) antennarendszerével glikolaldehid (C2H4O2) molekulát – egy egyszerű cukrot – detektáltak az IRAS 16293-2422 katalógusjelű fiatal kettőscsillag körül. A molekulát már korábban is azonosították az intersztelláris térben – a galaktikus centrum irányában található Sgr B2 jelű ködben és a G31.41+0.31 jelű molekulafelhő magjában -, de ez az első alkalom, hogy egy Napunkhoz hasonló paraméterekkel rendelkező csillag körül mutatták ki, mégpedig attól nagyjából az Uránusz naptávolságának megfelelő pozícióban. Az észleléseket az antennarendszer egy részével végezték az ellenőrzési szakaszban (Science Verification phase) 2011-ben, mégpedig abból a célból, hogy demonstrálják, az ALMA hozza azokat a paramétereket, melyeket a tervezés során célul tűztek ki. A megfigyeléseket technikai szempontból nehezítette, hogy a használt hullámhossz az ALMA érzékenységi tartományának rövidhullámú széléhez esik közel. A nehézségek ellenére is sikeres észlelések által eredményezett felfedezés jelzi, hogy az élet kialakulásához szükséges kémiai összetevők közül néhány – például a Földön az RNS alkotórészeként is funkcionáló glikolaldehid – jelen lehet a rendszerekben a bolygók kialakulásának időszakában. Az IRAS 16293-2422 környezete egyéb komplex szerves molekulákat is tartalmaz, többek között etilén-glikolt és etanolt. A Jes Jørgensen (Niels Bohr Institute) által vezetett kutatócsoport egyik tagja, Cécile Favre (Aarhus University) szerint különösen érdekes, hogy az ALMA-észlelések azt is felfedték, a cukormolekulák a kettős egyik csillaga felé mozognak, azaz nem csak jó helyen vannak ahhoz, hogy majdan egy bolygóra kerüljenek, hanem ehhez jó irányban is haladnak.

A ρ Ophiuchi csillagkeletkezési terület a NASA WISE (Wide-field Infrared Explorer) műholdjának felvételén. Az IRAS 16293-2422 a vörös objektum a kis fehér négyzet közepén. A körben a detektált cukormolekula modelljei láthatók. A WISE-felvételen a kék és a cián a 3,4 és 4,6 mikronos infravörös sugárzást kódolják, ami főleg a csillagoktól származik. A zöld és vörös színek által kódolt 12 és 22 mikronos sugárzás forrása főként a por.
[ALMA (ESO/NAOJ/NRAO)/L. Calçada (ESO) & NASA/JPL-Caltech/WISE Team]

Azok a gáz- és porködök, melyekből a csillagok születnek, nagyon hidegek, hőmérsékletük alig 10 kelvinnel haladja meg az abszolút nulla fokot. Ilyen körülmények között a legtöbb gáz a porrészecskék felületére fagy ki, ahol aztán ezekből az alapanyagokból komplex szerves molekulák jöhetnek létre. Amint azonban a csillag teljesen kialakul és elkezd sugározni, a szülőködének centrális részeit szobahőmérséklet közelébe melegíti, ezért a szerves molekulák elpárolognak a porrészecskék felszínéről és jellegzetes rádiósugárzást bocsátanak ki, amely alapján az ALMA-hoz hasonló antennarendszerekkel detektálhatók és az eloszlásuk feltérképezhető. Az IRAS 16293-2422 különösen alkalmas a fiatal csillagok körüli molekulák, illetve a formálódó bolygórendszerek tanulmányozására, mivel mindössze 400 fényéves távolságával közelinek számít. Jørgensen szerint az egyik legfontosabb kérdés, hogy a molekulák milyen komplexitást érhetnek el, mielőtt egy új bolygó részévé válnak. A válasz némi támpontot nyújthat majd arra nézve, hogy más rendszerekben hogyan is alakulhat ki az élet.

Az eredményeket részletező szakcikk az Astrophysical Journal Letters c. folyóiratban fog megjelenni.

Forrás:

Gyors hír: Egymás után két űreszköz csapódott be a Holdba

A NASA LRO/LCROSS űrkísérletének LCROSS (Lunar CRater Observation and Sensing
Satellite) két űreszköze, a mintegy 2200 kg tömegű Centaur rakétafokozat,
valamint ennek becsapódását követően egy kisebb követő, megfigyelő és
adattovábbítási feldatokat ellátó szatellita (TDRS, Traking and Data Relay
Satellite) a terveknek megfelelően az elére meghatározott helyen és idében
becsapódott a Hold felszínébe. A becsapódás helye a Hold déli pólusvidékén a
Cabeus-kráter volt. Először a nagytömegű rakétafokozat érte el a holdfelszínét
magyar idő szerint 2009. október 9-én 13:31-kor, majd kb. öt percen belül,
13:36-kor a kis megfigyelő szatellita is becsapódott. Egyébként az előzetes
menetrend szerint a rakétafokozatnak pontban 13:31:19-kor, a megfigyelő
szatellitának pedig 13:35:45-kor kellett becsapódni a Hold felszínébe a
Cabeus-kráterben.

Az LCROSS becsapódás a Csendes-óceán térségéből, illetve az amerikai
kontinensről volt megfigyelhető. A Hawaii-szigeteken lévő amerkai nagy és
óriásteleszkópokkal sikerült is megfigyelni a látható fény tartományban a
becsapódás fényfelvillanását. Az amerikai Gemini North, Keck, valamint a
japán Subaru teleszkópok a Mauna Kea mintegy 4200 méteres csúcsáról
képfelvételeket és színképi megfigyeléselet is készítettek a becsapódás
által keltett, kidobott anyagfelhőről. Diana Wooden, a neves spektroszkópus,
asztrokémikus, a Keck teleszkóp LCROSS megfigyelőcsoport kutatója szerint
ezzel az óriás teleszkóppal, valamint a vele együttműködésben észlelű nagy
Subaru teleszkóppal van remény a holdi víz kimutatésása a becsapódás keltette
anyagfelhőben. A megfigyelések előzetes gyors kiértékelése is optimizmusra ad
okot Wooden szerint, de a biztos kovetkeztetésekre legalább a jövő keddig
várni kell. Ezen kívül, az amerkiai kontinensen az MMT teleskóppal is
megfigyelték a becsapódás által keltett anyagfelhőt.

Egyéb helyekről az elsű hírek szerint látható fény tartományban működő
távcsövekkel felszerelt földi megfigyelők nem észlelték a becsapódások
fényfelvillanásait a látható fény hullámhosszán. Például az Új-Mexikó
államban lévő Apache Point Obszervatórium három teleszkópjával sem, amint
arról Nancy Chanover, az Új-Mexikói Állami Egyetem kutatója beszámolt.

A Hold felszinéhez közeledő LCROSS felvételei a becsapódás előtti utolsó
percekben (kép: NASA).

A NASA egyébként október 9-én magyar idű szerint péntek délután 16-órára
igért egy első sajtókonferenciát az LCROSS űrkísérlet központjában, az Ames
Kutatóközpontban, ahol az LCROSS becsapódásának előzetes eredményeit és
következtetéseit ismertetik.

Források:

LCROSS becsapódás élőben – frissítések (Space.com, 2009. október 9.)

NASA rakéta és szatellita becsapódása a Holdon a víz kimutatására (CNN)

US űrszonda becsapódása a Holdba (BBC News, 2009. október 9., 14:00)

Becsapódások a Holdon – frissítések (Origo hírporál – tudományos hírek, 2009. október 9.)

 

Kapcsolódó internetes oldalak:

LRO honlapja(NASA/GSFC)

LCROSS honlapja (NASA/Ames)

LCROSS és a TDRS szatellita technikai részletei (NASA)

LCROSS amatőrcsillagászati megfigyelési kampány (NASA)

Péntek délután újabb becsapódás a Holdon

 

Kulcsszavak: Hold, űrszondák, NASA, LRO, LCROSS, SSC

A Hubble Űrtávcső megfigyelte a Holmes-üstökös magját

aaa

 

 


A Holmes-üstökös óriásira nőtt kómája a Nap átmérőjénél is nagyobb. Összehasonlításul a Szaturnusz méretarányos képe is mellékelve (kép: D. Jewitt, R. Stevenson, Hawaii Egyetem, valamint NASA Voyager, illetve NASA, NRL, CNRS SOHO LASCO).

 

Kapcsolódó linkek:

Hubble Űrteleszkóp Tudományos Intézete sajtóközlemény (STScI PR-2007-40, 2007. november 15. 09:00 EST)

 

A www.csillagaszat.hu oldal felületén sütiket (cookie) használunk. Ezeket a fájlokat az ön gépén tárolja a rendszer. Az oldal használatával ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás