Egy lépéssel közelebb a szuperfényes szupernóvák megértéséhez

5525

Amikor egy nagytömegű csillag kifogy a fúziós üzemanyagából, összezuhan, majd látványosan felrobban, rövid ideig saját galaxisát is túlragyogja, végül különböző alapvető elemeket szór szét a világűrbe.

Az elmúlt évtizedben a sok ezernyi felfedezett szupernóva között kb. 50 különösen nagy fényteljesítményű szupernóvát találtak, ahol a robbanások akár 100-szor nagyobb energiájúak az átlagos szupernóváknál.

Egyik ilyen nemrég felfedezett szuperfényes szupernóva vezette Matt Nichollt (Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics, CfA) és munkatársait annak a kérdésnek a vizsgálatához, hogy mi is lehet az eredete ezeknek a rendkívüli objektumoknak. Arancha Delgado (Cambridge University) és munkatársai 2017. május 23-án fedezték fel az SN 2017egm jelű szupernóvát, majd Subo Dong (Kavli Institute for Astronomy and Astrophysics) a Nordic Optical Telescope segítségével azonosította, hogy ez egy szuperfényes szupernóva.

Az NGC 3191 galaxis a Pan-STARRS által készített képen, amelyre az égi pozíció alapján „odaszimulálták” az SN 2017egm jelzésű szupernóvát (fényes kék forrás a galaxismagtól balra – Pan-STARRS/CfA/M. Nicholl et al.).

Az SN 2017egm egy 420 millió fényévre található spirális galaxisban, az NGC 3191-ben robbant fel, háromszor közelebb, mint bármelyik korábbi szuperfényes szupernóva. Dong nagyon meglepőnek találta, hogy egy ilyen galaxisban találták meg a szupernóvát, hiszen gyakorlatilag minden eddigi szuperluminózus szupernóvát törpegalaxisban találtak. Erre az észrevételre alapozva a CfA kutatócsoportja azt találta, hogy az SN 2017egm-nek otthont adó galaxis magas koncentrációban tartalmaz a hidrogénnél és héliumnál nehezebb elemeket, ún. fémeket. Ez az első egyértelmű bizonyíték arra, hogy fémgazdag környezet is otthont adhat a szuperfényes szupernóváknak. A törpegalaxisok, amelyekben általában észleljük ezeket a különleges csillagrobbanásokat, sokkal alacsonyabb koncentrációban tartalmaznak fémeket, és eddig úgy gondolták a szakemberek, hogy ez alapvető összetevő a szuperfényes szupernóvák létrejöttében.

„Ha egy ilyen szupernóva robbanna fel a Galaxisunkban, akkor az minden eddigi történelmi szupernóvánál fényesebb lenne, akár olyan fényes, mint a Hold – mondta Edo Berger (CfA) – csak éppen olyan ritkák, hogy akár néhány millió évet kellene várnunk rá.”

A CfA-kutatócsoport még több érdekességet talált az SN 2017egm természetéről. Kutatásaik alátámasztják azt az ötletet, hogy egy nagyon erős mágneses terű, gyorsan forgó neutroncsillag, más néven magnetár lehet a motorja a hatalmas mennyiségű energia gerjesztésének. Emellett azt is kimutatták, hogy az SN 2017egm által ledobott anyagmennyiség kevesebb, mint szokott lenni a hasonló robbanásoknál, ami arra utal, hogy a szülőcsillag jóval nagyobb tömeget dobhatott le életének végső fázisaiban.

Művészi elképzelés az SN 2017egm-ről. A robbanás során ledobott anyagot kék szín, a magnetárt vörös szín ábrázolja (M. Weiss/CfA).

2017. július 4. és szeptember 16. között sajnos nem figyelhető meg ez a szupernóva a Nap közelsége miatt. Ezután viszont az objektum részletes vizsgálatai várhatók, amelyek akár évekig is eltarthatnak. „Az SN 2017egm megdöntheti az eddigi rekordokat, amíg egy szuperluminózus szupernóvát vizsgálni lehet” – nyilatkozta Raffaella Margutti (Northwestern University). „Izgalmas belegondolni, milyen meglepetéseket tartogathat még számunkra ez az objektum.”

Forrás: Sciencedaily

Hozzászólás

hozzászólás