Ide fog leszállni először ember készítette eszköz egy üstökösmagon

2867

Kijelölték a Rosetta leszállóegysége számára a legbiztonságosabbnak tűnő helyet a 67P magján.  A november 11-re tervezett leszállás sikeréért magyar szakemberek is szurkolnak, mert munkájukkal jelentősen hozzájárultak a Rosetta program előkészítéséhez és eddigi eredményeihez.

Az Európai Űrügynökség (ESA) Rosetta űrszondájának a Philae felszíni egysége számára kijelölték az elsődleges, illetve a tartalék leszállóhelyet a 67P/Churyumov-Gerasimenko-üstökös (röviden 67P) magjának felszínén.

Mint ismeretes, augusztus végén öt lehetséges leszállási területet választottak ki, amelyekre az ESA szakemberei szerint képes lehet landolni a minilaboratórium. A leszállásra a tervek szerint ez év november 11-én kerülne sor. Az öt leszállási területet A, B, C, I és J betűk azonosítják, de a betűk sorrendje nem jelent fontossági sorrendet.

20140917_rosetta_megvan_a_leszallohely_1
A Philae számára eddig kijelölt öt lehetséges leszállóhely elhelyezkedése (ESA/Rosetta/MPS, OSIRIS Team MPS/UPD/LAM/IAA/SSO/INTA/UPM/DASP/IDA, valamint Marco Di Lorenzo és Ken Kremer).

A Rosetta űrszonda augusztus 6-tól kezdve vizsgálja egyre részletesebben a 67P üstökös magját. A terveknek megfelelően szeptember 13-14-ére elkészült az égitest részletes térképe, ami alapján kijelölhető lett a landolás helyszíne, a J betűvel jelölt terület.

20140917_rosetta_megvan_a_leszallohely_2
Áttekintő és részletes felvétel a J jelzésű pontról  (ESA/Rosetta/MPS, OSIRIS Team MPS/UPD/LAM/IAA/SSO/INTA/UPM/DASP/IDA).

A kiválasztás során több feltételt is biztosítani kell a modul biztonságos leszállásához és több hétre tervezett működéséhez. Bár a felszínre érkezés a tervek szerint lassan, mintegy 1 méter másodpercenkénti (3,6 kilométer óránkénti) sebességgel történne, de még ekkor is több veszély leselkedik a kis leszállóegységre. Viszonylag sima területnek kell lenni, nehogy felboruljon vagy visszapattanjon az eszköz; a helyszínnek a Nap által hosszú ideig kellően megvilágítottnak kell lennie a napelemes energiaellátáshoz, valamint a helyi és távoli fotók készítéséhez; végezetül a Philae három lábát sem érheti túl nagy terhelés (pl. meredek lejtőre, mély gödörbe vagy kiemelkedő rögre érkezés esetén). Utóbbi szempont azért is fontos, mert az egységnek nincs sem giroszkóp stabilizátora, sem a térbeli helyzetét korrigáló hajtóművei, azaz kedvezőtlen leszállóhelyhez közeledve már nem képes helyzetváltoztatásra.

A kockázatminimalizálás és tudományos érdekesség súlyozásával alakult ki a döntés a  J terület kiválasztásáról. Ez a régió viszonylag sima, kevés „sziklatömb” jelent akadályt és a talaj lejtési szöge nem haladja meg a 30 fokot, így a lander várhatóan stabilan landolhat.

20140917_rosetta_megvan_a_leszallohely_3
A J terület látképe 67 km-es távolságból
(ESA/Rosetta/MPS, OSIRIS Team MPS/UPD/LAM/IAA/SSO/INTA/UPM/DASP/IDA).

Tudni kell azt is, hogy a leszállóegység akár plusz-mínusz fél kilométerrel is elvétheti a kijelölt célterületet, vagyis a hibatartomány egy mintegy ezer méter átmérőjű kör. Ez valójában az üstökösmag méretével összemérhető nagy terület. Emiatt nem jöhetett számításba a szűk nyaki rész a két nagyobb tömb között. Amennyiben valamilyen okból meghiúsulna az elsődleges J területen a leszállás, akkor  a C jelű leszállóhelyet jelölték ki tartaléknak, amely a mag nagyobbik összetevőjén található.

20140917_rosetta_megvan_a_leszallohely_4
A tartalék C terület környezete 70 km-es távolságból (ESA/Rosetta/MPS, OSIRIS Team MPS/UPD/LAM/IAA/SSO/INTA/UPM/DASP/IDA).

Források:

Kapcsolódó internetes oldalak:

Hozzászólás

hozzászólás