A Rosetta üstököse egyre aktívabb és látványos porsugarakat dob ki magából

397

A Naphoz közeledve a Rosetta űrszonda célüstököse egyre aktívabb, így a szonda képfelvevői látványos felvételeket készítenek a magból induló porkiáramlásokról.

Az Európai Űrügynökség (ESA) Rosetta űrszondájának célüstököse, a 67P/Churyumov-Gerasimenko (röviden 67P) magja egyre aktívabb, mind több gáz és por távozik a felszínéről, ahogyan az üstökös közeledik a Naphoz.

Az üstökösmag jegeinek szublimációja magával ragadja a porszemcséket is, amelyek közül a kis méretűek eltávoznak a magról, elsősorban porsugarakat, porjeteket alkotva. A mag felszínének jól behatárolható kisebb területei jelentik az üstökösmag aktivitási zónáit, a porjetek forrásvidékeit. A jetek porszemcséiről szórt napfény pedig megfigyelhető, így a szonda kamerái képesek is lefényképezni ezeket a látványos sugarakat. A magtól távolabb a por szétterül és kialakul a porkóma, illetve a porcsóva.

A Rosetta misszió egyik fő célja az üstökösaktivitás kezdetének és kifejlődésének végigkövetése közvetlen közelről hosszú időn keresztül. Még ez év áprilisában egy gáz- és porkitörést sikerült megfigyelni a Rosetta műszereivel, miközben a szonda 5 millió kilométerről mintegy 2 millió kilométeres közelségbe került a kis égitesthez, az üstökös naptávolsága pedig 4,28 CsE-ről 4,08 CsE-re csökkent.

Most október 7-én a Rosetta szonda 16 kilométerről készült felvételein az üstökösmag két összetevőjét összekötő “nyak” vagy “gallér” területéről por áramlik ki koncentrált porsugarak formájában. Egyébként a Philae leszállóegység CIVA panoráma-kamerájával készült felvételeken a szonda egyik, mintegy 14 méter hosszú napelemtáblája is látszik, ami ritka látvány. Emlékeztetőül: a CIVA kamera még szeptember 7-én 50 kilométerről készített hasonlóan különleges felvételt.

20141024_rosetta_ustokos_jet_aktivitasa_1
Különleges látvány: a Rosetta űrszonda egyik napelemtáblájával egy látómezőben látszik a 67P magja. A két összetevőből álló üstökösmagból kiinduló halvány porjetek is látszanak. A felvétel a Philae leszállóegység CIVA kamerájával 2014. október 7-én készült, az üstökösmagtól 16 kilométerre (ESA/Rosetta/Philae/CIVA).

A szonda OSIRIS képfelvevő kameráival szeptember-október folyamán készült felvételeken az üstökösmagból egyre markánsabb porjetek törnek elő. A legfeltűnőbb és legerősebb kiáramlások az üstökösmag két összetevőjét elválasztó “nyaki” részből indulnak ki. A mag teljes felületén vannak aktív területek, ahonnan gáz- és por dobódik ki, de különböző erősséggel: így például a kisebbik összetevő a legkisebb anyagkiáramlási aktivitást mutatja, ami jó hír lehet a Philae leszállóegységnek, hiszen a magnak a kisebbik összetevőjén van a J-vel jelölt leszállási terület. Mindenki nagy izgalommal várja a Philae leszállását, amire a tervek szerint november 12-én kerül sor. A leszállóegység a szonda keringő egységétől magyar idő szerint 08:35-kor válik majd el és kezdi meg hosszan tartó, mintegy hét órás útját az üstökösmag felszíne felé.

20141024_rosetta_ustokos_jet_aktivitasa_2
A Rosetta OSIRIS képfelvevő rendszere által 2014. szeptember 10-én készült felvételén a 67P üstökös magját alkotó két összetevőt összekötő “nyaki” részről látványos porkiáramlások, porjetek törnek elő, miközben a mag többi részéről is gáz- és poranyag áramlik ki (ESA/Rosetta/MPS, OSIRIS Team MPS/UPD/LAM/IAA/SSO/ INTA/UPM/DASP/IDA).

Október második felében a Rosetta szonda további pályamódosítások után már tíz kilométernél is közelebbről tudott felvételeket készíteni.

20141024_rosetta_ustokos_jet_aktivitasa_3
Az OSIRIS képfelvevő rendszer nagylátószögű kamerájának túlexponált, 18,45 másodperces felvételén nagyon jól látszanak a kitörő porsugarak (ESA/Rosetta/MPS, OSIRIS Team MPS/UPD/LAM/IAA/SSO/INTA/UPM/DASP/IDA).

 

20141024_rosetta_ustokos_jet_aktivitasa_4
Október 20-i fotó az üstökösmagtól 7,2 km-es távolságban. Ilyen képek alapján a porjetek forrásai azonosíthatók lesznek (ESA/Rosetta/MPS, OSIRIS Team MPS/UPD/LAM/IAA/SSO/INTA/UPM/DASP/IDA).

Források:

Kapcsolódó internetes oldalak:

Hozzászólás

hozzászólás