A Naphoz közeledve a Rosetta űrszonda célüstököse egyre aktívabb, így a szonda képfelvevői látványos felvételeket készítenek a magból induló porkiáramlásokról.
Az Európai Űrügynökség (ESA) Rosetta űrszondájának célüstököse, a 67P/Churyumov-Gerasimenko (röviden 67P) magja egyre aktívabb, mind több gáz és por távozik a felszínéről, ahogyan az üstökös közeledik a Naphoz.
Az üstökösmag jegeinek szublimációja magával ragadja a porszemcséket is, amelyek közül a kis méretűek eltávoznak a magról, elsősorban porsugarakat, porjeteket alkotva. A mag felszínének jól behatárolható kisebb területei jelentik az üstökösmag aktivitási zónáit, a porjetek forrásvidékeit. A jetek porszemcséiről szórt napfény pedig megfigyelhető, így a szonda kamerái képesek is lefényképezni ezeket a látványos sugarakat. A magtól távolabb a por szétterül és kialakul a porkóma, illetve a porcsóva.
A Rosetta misszió egyik fő célja az üstökösaktivitás kezdetének és kifejlődésének végigkövetése közvetlen közelről hosszú időn keresztül. Még ez év áprilisában egy gáz- és porkitörést sikerült megfigyelni a Rosetta műszereivel, miközben a szonda 5 millió kilométerről mintegy 2 millió kilométeres közelségbe került a kis égitesthez, az üstökös naptávolsága pedig 4,28 CsE-ről 4,08 CsE-re csökkent.
Most október 7-én a Rosetta szonda 16 kilométerről készült felvételein az üstökösmag két összetevőjét összekötő „nyak” vagy „gallér” területéről por áramlik ki koncentrált porsugarak formájában. Egyébként a Philae leszállóegység CIVA panoráma-kamerájával készült felvételeken a szonda egyik, mintegy 14 méter hosszú napelemtáblája is látszik, ami ritka látvány. Emlékeztetőül: a CIVA kamera még szeptember 7-én 50 kilométerről készített hasonlóan különleges felvételt.
A szonda OSIRIS képfelvevő kameráival szeptember-október folyamán készült felvételeken az üstökösmagból egyre markánsabb porjetek törnek elő. A legfeltűnőbb és legerősebb kiáramlások az üstökösmag két összetevőjét elválasztó „nyaki” részből indulnak ki. A mag teljes felületén vannak aktív területek, ahonnan gáz- és por dobódik ki, de különböző erősséggel: így például a kisebbik összetevő a legkisebb anyagkiáramlási aktivitást mutatja, ami jó hír lehet a Philae leszállóegységnek, hiszen a magnak a kisebbik összetevőjén van a J-vel jelölt leszállási terület. Mindenki nagy izgalommal várja a Philae leszállását, amire a tervek szerint november 12-én kerül sor. A leszállóegység a szonda keringő egységétől magyar idő szerint 08:35-kor válik majd el és kezdi meg hosszan tartó, mintegy hét órás útját az üstökösmag felszíne felé.
Október második felében a Rosetta szonda további pályamódosítások után már tíz kilométernél is közelebbről tudott felvételeket készíteni.
Források:
- Az üstökös aktivitása növekedőben (ESA Rosetta blog, 2014.10.23.)
- A Rosetta űrszondától 16 kilométerre az üstökösmag (ESA Rosetta blog, 2014.10.14.)
Kapcsolódó internetes oldalak:
- Rosetta űrszondától 50 kilométerre az üstökösmag (ESA Rosetta blog, 2014.09.10.)
- Leszállás november 12-én! A Rosetta lenyűgöző új képei az üstökösmagról
- Rosetta-hírek: meglepően meleg a 67P-üstökös magja!
- A Rosetta űrszonda kimutatta a víz kiáramlását az üstökösből
- A Rosetta jelenti: “beindult” az üstökös