A nyár kezdetének egyik jele az északi égbolton egyre magasabbra kúszó Herkules csillagkép, melyben ott rejtőzik az északi égbolt legszebb és legfényesebb gömbhalmaza, a Messier 13. Az M13-at Edmond Halley fedezte fel 1714-ben, Charles Messier 1764-ben vette fel híres katalógusába. Az 5,8 magnitúdós gömbhalmaz már szabad szemmel is látható a Herkules csillagkép „trapézának” nyugati oldalán. Binokulárokkal ködös, kerek foltnak látszik, de már 5 cm-es távcső is tucatnyi csillagot mutat meg belőle.
Bach Zoltán, Szilváskő-Öcsöd
Igen idős objektumról van szó, mely a galaxisunk halójában járja égi útját, annak centruma körül. Távolsága tőlünk 25000 fényév. A halmazt alkotó csillagok számát csak megbecsülni lehet, ami a több százezres számot is elérheti. Tömegét 300000 naptömegnyinek becsülik. 145 fényév az átmérője, de amatőr műszerekkel csak kisebb részét láthatjuk. A csillagai a központ felé egyre sűrűsödnek. Általánosságban elmondható, hogy a csillagok távolsága egy ilyen halmazban, átlagban tipikusan 1 fényév. A magban azonban ennél is nagyobb lehet a sűrűség.
Az M13 volt az egyik első objektum, amit 1974-ben kiválasztottak, hogy az esetleges földön kívüli intelligencia számára üzenetet küldjenek. A rádiójelet az Arecibói Obszervatórium nagy rádióteleszkópjával indították útnak. A legszerencsésebb esetben is 50000 évet kellene várnunk az esetleges válaszra.
A felvétel 2015. március és május hónap két éjszakáján készült, 200/1000-es, saját építésű, karbon tubusú Newton-távcsővel és átalakított Canon EOS 450D fényképezőgéppel, ISO 800 érzékenység mellett, 30×5 perc és 30×310 s expozíciós időkkel Szilváskőn és Öcsödön.
