Három fogyatkozás

2176

A május 9-i Merkúr-átvonulás ihlette aktuális hétképünket. Mennyit takar ki a Merkúr, a Hold és a Vénusz a Napból – a Földről nézve?

Soponyai György (Dunakeszi, Longyearbyen, Mogyoród)

Habár a Merkúr és a Vénusz Nap előtti elhaladását is tekinthetjük igen csekély mértékű „fogyatkozásnak”,  de a jelenség pontos elnevezése: átvonulás. A 2012-es Vénusz-átvonulás és a 2016-os Merkúr-átvonulás miatt a magyar észlelőnek nem kellett sehová se „vonulnia”, nem úgy, mint a leghíresebb, 1769-es Vénusz-tranzit alkalmával Hell Miksának, aki messze északra utazott, a norvégiai Vardőre. A nevezetes expedícióról nemcsak tudományos dolgozatok születtek, hanem regény is (Hász Róbert: A Vénusz vonulása, 2013).

A 2015. március 20-i teljes napfogyatkozás észlelése végett nekem is messze északra kellett utaznom, még Vardőn is túl, egészen a Spitzbergákig. A montázs középső képe ekkor készült.

venusz-nap-merkur
Balra: Vénusz-átvonulás, 2012.06.06. Dunakeszi (Canon EOS 1000D + SkyWatcher 254/1200 Dobson), középen napfogyatkozás, 2015.03.20. Longyearbyen, Spitzbergák, Norvégia, Canon EOS 5D Mark II + Canon EF 200/2,8 L), jobbra: Merkúr-átvonulás, 2016.05.09. Mogyoród, Canon EOS 5D Mark II + SkyWatcher 254/1200 Dobson)

Bal oldalon a 2012. június 6-i Vénusz-átvonulás látható, amint azt Dunakesziről megörökítettem 254/1200-as Dobson-távcsövemmel. A Vénusz-átvonulás látható szabad szemmel is, átlagos szemű személy minden további nélkül meg tudja pillantani a bolygó fekete korongját a Nap előtt – megfelelő szűrővel. 2016. május 9-én azonban senki sem láthatta puszta szemmel az átvonuló Merkúr mákszemnyi pöttyét, hogy miért, az a jobb oldali kép alapján érzékelhető is. A Merkúr ebben a léptékben alig-alig látszik…

Múlt hétfőn délután tehát sikeresen észleltem mogyoródi házam udvaráról a Merkúrt, ahogy elhalad a Nap előtt. A vonuló felhőzet és a rossz, vibráló légkör miatt az eredetileg tíz perces intervallumokban tervezett pötty-sorozatfotóm sajnos nem sikerült, a legtöbb képen reménytelenül elmosódott és életlen lett a Merkúr korongja. De pár tisztább perc alatt sikerült egy-két éles fotót is készítenem.

Négy éve ugyanezzel a távcsővel hasonlóan megörökítettem a Vénuszt is, valamint tavaly márciusban azon kevés szerencsések közé tartozhattam, akik a kristálytiszta sarkvidéki levegőben saját szemükkel láthatták a március 20-i teljes napfogyatkozást a Spitzbergákon.

Mivel a három kép különböző kamerákkal és objektívekkel/távcsövekkel készült, a Nap-korongokat egyforma méretűre módosítottam, így a belső bolygók látszó méretei pompásan összehasonlíthatók lettek.

 

Hozzászólás

hozzászólás