A kaliforniai Jet Propulsion Laboratory (JPL) kutatói a goldstone-i nagy hatótávolságú űrkővető hálózat (DSN) 70 méteres rádióantennáját radar üzemmódban,
valamint két 34 méteres
rádióantennáit vevőként használva a Hold déli pólusvidékének
eddigi legrészletesebb térképét készítették el. A térkép pontossága 20 méter képelemenként, ami az eddigi
legfinomabb felbontás a Föld felszínéről végzett holdmegfigyelések között. Összehasonlításul: a jelenleg Hold körül keringő japán SELENE
(Kaguya) űrszonda nagyfelbontású kamerája mintegy 10 méteres, a kínai
Chang’e-1 holdszonda pedig csak 120-130 méteres felbontású képeket készít, pedig ezek az űreszközök csak mintegy 100 km-re vannak a
Hold felszínétől. A NASA 2008. végén útnak indítandó új holdszondája
(Lunar
Recconnaissance Orbiter, LRO) a tervek szerint 0,5-1 méter felbontású
felvételeket fog készíteni. Addig azonban még jó egy év eltelik, s a Hold goldstone-i radarmegfigyelése, valamint a belőle származó holdtérkép mindenképpen technikai bravúrnnak tekinthető.
A Hold déli sarkvidékének 20 méteres felbontású radartérképe a felszíni
domborzat magasságának és mélységének különböző színekkel való
érzékeltetésével: a sötét vörös szín a holdrajzi null-szinttől mért 8
km-es mélységet, a sötét lila pedig 8 km-es magasságot jelenti. A bal
felső sarokban a méretskála hossza 150 km. (kép: NASA).
A holdi radarkísérletek friss eredményét a kutatók majdnem
két éves munkával hozták létre. A radarmegfigyeléseket 2006-ban
végezték hat hónapos időszakban, három alkalommal a goldstone-i nagy
parabola antennákkal, mint például a majdnem futballpálya méretű 70 méteres rádiótávcsővel. Egy-egy alkalommal ezzel az
antennával 500 kilowatt teljesítményű és 90 perc (!) időtartam
hosszúságú radarjelet küldtek a Hold felé, amellyel égi kísérőnk déli
pólusvidékén egyszerre egy 640 x 400 km-es területet tapogattak le. A Holdról visszavert jeleket a két goldstone-i 34
méteres kisebb rádiótávcsővel fogták fel. Scott Hensley, a program irányítója szerint ezek az adatok a legjobb felbontásúak és pontosságúak a Hold déli sarkának környékén.
A Hold déli sarkvidékének radarképe a jövő tervezett
emberes holdexpedíciójának terepét mutatja, illetve a tervek szerint
ezen a tájon építenék meg az első holdbázist. A radartérképen
a megvilágítottsági viszonyokat egy letölthető mozgóképsorozat mutaja
be szemléletesen (kép: NASA).
Az új
képeken a Hold erősen kráterezett, durva
felszínű sziklás tájái láthatók. Vannak olyan mélyedések, kráterbelsők,
ahová soha sem süt be a Nap, de lehetnek olyan helyek is a déli pólus
környékén, amelyekről mindig látható a Nap. A
jövőben tervezett robotos és emberes holdexpedíciók egyik
célkörzete a Hold déli sarkvidékén levő Shackleton-kráter környéke lesz, amit azért részesítenek sokan előnyben, mert az állandó megvilágítás esetén a napelemekkel történő energiaellátás folyamatos lehet. Szintén érdekes még, hogy 1994-ben a Clementine-szonda, valamint 1998-ban a Lunar Prospector
holdszonda adataibol a pólusvidékeken vízjég jelenlétét vélték
felfedezni, de később kiderült,
hogy inkább a durvaszemcsés, sziklás holdfelszínről volt szó és nem
vízjégről. Az azonban továbbra is fontos kérdés, hogy vízjég helyett pontosan mit észleltek a korábbi űrszondák, illetve hogy az erősen
kráterezett ősi felszínt hogyan alakították a nagy becsapódási események mintegy 3,2 milliárd évvel ezelőtt.
Összehasonlítás a Clementine űrszonda 1 km-es (nagy négyzet) és a mai földi
radarcsillagászat mintegy 20 méteres felbontóképessége között (kis fehér négyzet a bal felső sarokban) (NASA nyomán).
A technika fejlődését jól mutatja, hogy az 1990-es évek első felében a NASA
Clementine űrszondája a Hold felszínéről 1 km-es felbontással készített képeket, miközben néhány évvel ezelőtt már 150
méteresre sikerült letornázni a a goldstone-i radarmérések felbontását. Időközben ezt újabb nagyságrenddel finomították, azaz szűk 15 év alatt a földi radartechnika a Clementine képeitől 50-szer jobb felbontás elérésére vált képessé.
Források:
- A NASA a holdfelszíni új leszállóhelyet vizsgálja (NASA hír, 2008. február 27.)
- Az eddigi legjobb holdtérkép (space.com, 2007. február 27.)
Kapcsolódó témák:
- A NASA nagyhatótávolságú űrkövető hálózata (DSN)
- Háromdimenziós fotók és mozgóképek a Hold felszínéről
- Földnyugta a Holdon: a japán holdszonda legfrissebb képei
- A kínai holdszonda első képei
- Még sincs jég a Holdon?
- A holdfelszín összetétele
