• csillagaszat.hu
    csillagászat.hu
    Csillagászati hírportál

    LOLA a Hold déli pólusvidékét fürkészi







    A NASA Goddard Űrrepülési Központja (GSFC) 2009. szeptember 17-én
    tartott sajtótájékoztatón bejelentette, hogy az LRO (Lunar
    Reconnaissance Orbiter)
    holdszonda lézeres magasságmérő műszere
    (Lunar Orbiter Laser Altimeter, röviden LOLA)
    sikeresen befejezte
    első teszt- és kalibrációs méréseit. Ezek olyan jól sikerültek, hogy a
    Hold déli pólusvidékének eddig nem látott részletességű térképét
    sikerült elkészíteni. Eközben az űrszonda többi fedélzeti
    tudományos műszerével is fontos és részletes méréseket végeztek a déli pólus környékéről. A NASA LRO/LCROSS
    holdprogramjában
    résztvevő amerikai és külföldi kutatók azért
    összpontosítanak most annyira a déli pólusvidékre, mert október elején
    az LCROSS rakétafokozat előre eltervezett módon éppen ott fog becsapódni és ennek megfigyeléséből esetleg
    kiderül, hogy van-e víz a Hold felszínén, vagy a felszín alatt.


    Az LRO holdszonda lézeres magasságmérő műszerével (LOLA) készített
    térkép a Hold déli pólusvidékérõl. A lila, mélykék szín a legmélyebb
    területeket, a sárga, vörös színek pedig a kiemelkedéseket mutatják. A csatlakozó animációk itt érhetők el (kép: NASA).

    A lézeres magaságmérésekből összeállított domborzati térkép mintegy 25
    méteres felszíni és 5-10 méteres mélységi/magassagi felbontással
    mutatja a holdfelszín bemélyedéseit és kiemelkedéseit. Ilyen méretekben
    láthatók változások, azaz ilyen mértékben változatos a holdfelszín. Ez
    azt jelenti, hogy a terep eléggé durva, göröngyös, kőtömbökkel teli a
    déli pólusvidéken, azaz nem lesz könnyű ott a holdjárókat vezetni,
    velük manőverezni.

    Néhány további érdekesség a más műszerek által végzett mérésekből. A bolygóközi hidrogén Lyman-alfa sugárzása halványan, de
    megvilágítja a Hold sötét oldalát és pólusvidékeit. A holdfelszínről
    visszavert Lyman-alfa sugárzást méri az LRO LAMP műszere (Lyman Alpha
    Mapping Project) és a mérésekből térképet állít össze. A térképeken az
    optikai tartományban sötét felszín "láthatóvá" válik és így az
    esetleges felszíni vízjég nyomai is kimutathatók lesznek.

    Az LRO mini radarja (Mini-RF) a holdfelszín radartérképét készíti el,
    ami az LCROSS becsapódási helyének kiválasztását is segíti. Egyébként a
    Mini-RF egy korábbi, valamivel kisebb teljesítményű változata már
    méréseket végzett az indiai holdszonda, a Chandrayaan-1 ("Holdhajó")
    fedélzetén.


    Hőtérképek a pólusvidékről megvilágítva (balra), illetve árnyékban (jobbra) (NASA).

    A hőtérképezõ kamera (Diviner Lunar Radiation Experiment) a déli
    pólusvidék állandóan árnyékos krátereiben 33 K (-240°C) minimum
    hőmérsékletet jelez, a hideg területek pedig átlagosan 100 K (-173°C)
    hőmérsékletűek, ami biztosítja vízjég megmaradását. A napsütötte
    területek átlagosan mintegy 300 K (+27°C) közelében vannak a déli
    sarkvidéken.


    A neutrondetektoros felmérés eredményei: 90 km-es felbontással (bal oldalon) és 30
    km-es felbontással (jobb oldalon) (kép: NASA).

    Szintén bíztatóak a LEND (Lunar Exploration Neutron Detector)
    neutrondetektor
    első mérési eredményei. Bizonyos állandóan árnyékos kráterekben és
    környékükön a felszínről az átlagoshoz képest csökkent mértékű
    neutronsugárzást mutattak ki. Ez lehet annak jele, hogy a területek
    vizet vagy legalább is hidrogént tartalmaznak: ekkor a hidrogénnel
    ütköző neutronok
    lelassulnak, energiát veszítenek, így a gyors, nagyobb energiájú
    kozmikus neutronok számában hiány mutatkozik. Hidrogént mutattak ki a
    mindig
    sötét területeken is és azokon kívül is, ez utóbbi mérésekre még
    magyarázatot kell találni.

    Egy technikai érdekesség: a LOLA lézeres magasságmérő egy
    példánya már a Mars körüli pályán kiválóan működött és bevált (MOLA). A
    berendezés a lézernyalábot öt részre bontva lövi a felszínre, majd az
    onnan visszavert és a műszer által felfogott gyenge jelet érzékeny
    detektoraival elemzi. Figyelembe veszi a megfelelő korrekciókat (pl.
    fényidő) és ezután a holdfelszíni részek távolságát és a lejtős
    területek dőlésszögét is képes meghatározni. A Hold felszínét
    többszöri keringés során végigpásztázva részletes magassági térkép
    készíthető el, térbeli domborzati modell állítható össze számítógépes
    eljárásokkal.


    A LOLA sematikus
    felépítése. A jelkibocsátó egység (Transmitter) és a beérkező jel
    összegyűjtésére szolgáló vevő (Receiver), valamint az érzékelők
    (Detectors) helye is fel van tüntetve (kép: NASA/GSFC).

    Az érzékeny fedélzeti műszerek, adatfeldolgozási eljárások és vezérlési
    módszerek alapján elmondhatjuk, hogy az LRO/LCROSS tudományos és
    mérnöki csúcstechnológiai űrkísérlet is egyben. Kiváncsian várjuk tehát
    az október elejére tervezett LCROSS becsapódási kísérletet és annak
    eredményeit.

    Források:

    Kapcsolódó internetes oldalak:

    Ez a bejegyzés Föld és Hold kategóriában van. Link könyvjelzője.
    • Magyarország megújul