csillagaszat.hu
csillagászat.hu
Csillagászati hírportál

LOLA a Hold déli pólusvidékét fürkészi







A NASA Goddard Űrrepülési Központja (GSFC) 2009. szeptember 17-én
tartott sajtótájékoztatón bejelentette, hogy az LRO (Lunar
Reconnaissance Orbiter)
holdszonda lézeres magasságmérő műszere
(Lunar Orbiter Laser Altimeter, röviden LOLA)
sikeresen befejezte
első teszt- és kalibrációs méréseit. Ezek olyan jól sikerültek, hogy a
Hold déli pólusvidékének eddig nem látott részletességű térképét
sikerült elkészíteni. Eközben az űrszonda többi fedélzeti
tudományos műszerével is fontos és részletes méréseket végeztek a déli pólus környékéről. A NASA LRO/LCROSS
holdprogramjában
résztvevő amerikai és külföldi kutatók azért
összpontosítanak most annyira a déli pólusvidékre, mert október elején
az LCROSS rakétafokozat előre eltervezett módon éppen ott fog becsapódni és ennek megfigyeléséből esetleg
kiderül, hogy van-e víz a Hold felszínén, vagy a felszín alatt.


Az LRO holdszonda lézeres magasságmérő műszerével (LOLA) készített
térkép a Hold déli pólusvidékérõl. A lila, mélykék szín a legmélyebb
területeket, a sárga, vörös színek pedig a kiemelkedéseket mutatják. A csatlakozó animációk itt érhetők el (kép: NASA).

A lézeres magaságmérésekből összeállított domborzati térkép mintegy 25
méteres felszíni és 5-10 méteres mélységi/magassagi felbontással
mutatja a holdfelszín bemélyedéseit és kiemelkedéseit. Ilyen méretekben
láthatók változások, azaz ilyen mértékben változatos a holdfelszín. Ez
azt jelenti, hogy a terep eléggé durva, göröngyös, kőtömbökkel teli a
déli pólusvidéken, azaz nem lesz könnyű ott a holdjárókat vezetni,
velük manőverezni.

Néhány további érdekesség a más műszerek által végzett mérésekből. A bolygóközi hidrogén Lyman-alfa sugárzása halványan, de
megvilágítja a Hold sötét oldalát és pólusvidékeit. A holdfelszínről
visszavert Lyman-alfa sugárzást méri az LRO LAMP műszere (Lyman Alpha
Mapping Project) és a mérésekből térképet állít össze. A térképeken az
optikai tartományban sötét felszín "láthatóvá" válik és így az
esetleges felszíni vízjég nyomai is kimutathatók lesznek.

Az LRO mini radarja (Mini-RF) a holdfelszín radartérképét készíti el,
ami az LCROSS becsapódási helyének kiválasztását is segíti. Egyébként a
Mini-RF egy korábbi, valamivel kisebb teljesítményű változata már
méréseket végzett az indiai holdszonda, a Chandrayaan-1 ("Holdhajó")
fedélzetén.


Hőtérképek a pólusvidékről megvilágítva (balra), illetve árnyékban (jobbra) (NASA).

A hőtérképezõ kamera (Diviner Lunar Radiation Experiment) a déli
pólusvidék állandóan árnyékos krátereiben 33 K (-240°C) minimum
hőmérsékletet jelez, a hideg területek pedig átlagosan 100 K (-173°C)
hőmérsékletűek, ami biztosítja vízjég megmaradását. A napsütötte
területek átlagosan mintegy 300 K (+27°C) közelében vannak a déli
sarkvidéken.


A neutrondetektoros felmérés eredményei: 90 km-es felbontással (bal oldalon) és 30
km-es felbontással (jobb oldalon) (kép: NASA).

Szintén bíztatóak a LEND (Lunar Exploration Neutron Detector)
neutrondetektor
első mérési eredményei. Bizonyos állandóan árnyékos kráterekben és
környékükön a felszínről az átlagoshoz képest csökkent mértékű
neutronsugárzást mutattak ki. Ez lehet annak jele, hogy a területek
vizet vagy legalább is hidrogént tartalmaznak: ekkor a hidrogénnel
ütköző neutronok
lelassulnak, energiát veszítenek, így a gyors, nagyobb energiájú
kozmikus neutronok számában hiány mutatkozik. Hidrogént mutattak ki a
mindig
sötét területeken is és azokon kívül is, ez utóbbi mérésekre még
magyarázatot kell találni.

Egy technikai érdekesség: a LOLA lézeres magasságmérő egy
példánya már a Mars körüli pályán kiválóan működött és bevált (MOLA). A
berendezés a lézernyalábot öt részre bontva lövi a felszínre, majd az
onnan visszavert és a műszer által felfogott gyenge jelet érzékeny
detektoraival elemzi. Figyelembe veszi a megfelelő korrekciókat (pl.
fényidő) és ezután a holdfelszíni részek távolságát és a lejtős
területek dőlésszögét is képes meghatározni. A Hold felszínét
többszöri keringés során végigpásztázva részletes magassági térkép
készíthető el, térbeli domborzati modell állítható össze számítógépes
eljárásokkal.


A LOLA sematikus
felépítése. A jelkibocsátó egység (Transmitter) és a beérkező jel
összegyűjtésére szolgáló vevő (Receiver), valamint az érzékelők
(Detectors) helye is fel van tüntetve (kép: NASA/GSFC).

Az érzékeny fedélzeti műszerek, adatfeldolgozási eljárások és vezérlési
módszerek alapján elmondhatjuk, hogy az LRO/LCROSS tudományos és
mérnöki csúcstechnológiai űrkísérlet is egyben. Kiváncsian várjuk tehát
az október elejére tervezett LCROSS becsapódási kísérletet és annak
eredményeit.

Források:

Kapcsolódó internetes oldalak:

Ez a bejegyzés Föld és Hold kategóriában van. Link könyvjelzője.
  • Magyarország megújul