Bár a sajtó elsősorban a nemrég landolt Curiosity rover működésére figyel, idősebb társa, az Opportunity is folyamatosan dolgozik a vörös bolygón. A szonda 2004 januárjában, tehát kilenc éve landolt a Meridiani-síkság területén a Marson. Eredetileg tervezett minimális élettartamát máig 35-szörösen túlteljesítette, és közel 35 km-t tett meg összesen a felszínen.
Noe Dobrea (Planetary Science Institute), James Wray (Georgia Institute of Technology) és kollégáik az Opportunity rover jelenlegi célterületét, az Endeavour kráter környékét vizsgálták. A munkához azonban nem a rover adatait, hanem a bolygó körül keringő Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) űrszonda felvételeit használták fel. A mérések készítésének egyik célja az volt, hogy célpontokat jelöljenek ki a rovernek, illetve pontosabban megbecsülhessék, hol és milyen érdekes objektumokat lehetne majd megvizsgálnia a helyszínen.
Az MRO űrszonda CRISM színképelemzője alapján sikerült úgynevezett rétegszilikátokat, avagy egyszerűen fogalmazva agyagásványokat kimutatniuk a területen. Ez az ásványcsoport azért érdekes, mert vizes közegben keletkezik mállás során. Feltehetőleg neutrális vagy enyhén lúgos és meleg közegben jöttek létre, és az addigi mérések alapján a bolygó kifejezetten idős területein jellemzőek, ahol az ősi állapotok további nyomaiként vízfolyások mélyedései láthatóak.
Az Endeavour kráter, és az Opportunity rover útja hozzá (sárga vonal balra). (NASA)
Az Opportunity rover leszállóhelye azonban nem ilyen terület. A Meridiani síkságon szulfátos (kéntartalmú) üledékek jellemzőek. Ezek is idősek, de valamivel fiatalabbak a fenti agyagásványoknál. A szulfátok a bolygó fejlődésének kicsit későbbi, hideg és savas vizek uralta állapotát jellemzik – legalábbis az eddigi feltételezések alapján.
A Whitewater Lake névre keresztelt, közel 80 cm átmérőjű szikláról készült hamisszínes felvétel. Az Opportunity rover rögzítette képen mállási kéreg maradványai láthatóak a sziklán. (NASA)
A CRISM detektor újabb mérései alapján azonban úgy fest, agyagásványok
is vannak az Endeavour kráternél, tehát a szulfátos anyaggal keveredve.
Az agyagásványok a kráter kiemelkedő peremén fordulnak elő legnagyobb
gyakorisággal. Korábban a kisebb Eagle kráternél is mutatkozott az
ásvány, de akkor a mérések nem voltak elég pontosak a biztos
azonosításához. Az újabb adatok alapján azonban úgy fest, hogy a főleg
szulfátos ásványok alkotta térségben is sok helyen előfordulnak, igaz
kis mennyiségben. A szulfátok emellett sok kalciumot tartalmaznak, míg
az agyagásványok vasban és magnéziumban gazdag úgynevezett szmektitek
lehetnek. A kráter peremén mutatkozó ilyen ásványok kissé eltérnek
összetételükben (talán víztartalmukban), mint a kráter aljzatán lévőek.
Utóbbiak feltehetőleg erősebben átalakultak, elmállottak
keletkezésük után.
Az Endeavour kráter pereme az Opportunity rover felvételén. (NASA, JPL)
Az újabb megfigyelések alapján elképzelhető, hogy agyagásványok (amelyek nedves és enyhén meleg, valamint semleges pH-jú közegre utalnak) nem csak a bolygó kezdeti időszakában jöttek létre. Azonban az is lehetséges, hogy ezek az ősi eredetű anyagok későbbi áthalmozódásával, esetleg savas átalakulásával keletkezett termékekről van szó. Sajnos az Opportunity rovernek nincs olyan műszere, amivel a kérdéses agyagásványokat a helyszínen részletesen tudná vizsgálni. Az ilyen ásványok létezését az Opportunity startját követően mutatták ki, részben az európai Mars Express űrszonda mérései alapján. Sajnálatos módon az Opportunity két legjobb ásványtani műszere is felmondta már a szolgálatot, azok szintén nem adhatnak már információkat a kérdéses anyagokról.
A marsi üledékek és vizes átalakulás-nyomok segítenek a bolygó ősi környezeteinek rekonstruálásában. Az ilyen, egykor nedves területeken talán az élet is megjelent, ezért elemzésük kiemelten fontos. A marsi üledékek jellemzőiről, az esetleg bennük őrzött életnyomok lehetőségéről Kereszuri Ákos: Mars – fehér könyv a vörös bolygóról című, nemrég megjelent művében olvashatunk részletesen.
