Szerda hajnalban a gellérthegyi Citadellától sikerült megörökíteni a hajszálvékony holdsarlót – alig 32 órával újhold előtt.
Soponyai György, Budapest
Sokat töprengtem korábban, hogy a Halászbástya és a Citadella közül melyik lehet a jobb észlelési helyszín, végül a Dunakesziről Pestre utazás közben döntöttem az utóbbi mellett. Az MCSE Csillagászati évkönyve szerint égi kísérőnk pontban öt órakor kelt Budapestről nézve, ekkor értem én is fel a Gellért-hegy tetejére. A fényképezőgép és a fotóállvány előkészítését követően rögtön meg is találtam a cérnavékony sarlót a keleti ég alján.
Binokuárt vagy távcsövet nem vittem magammal, szabad szemmel nézve az ív folytonosnak látszott, de a hamuszürke fény megpillantásához kellett némi képzelőerő is. A levegő láthatóan kristálytiszta és teljesen nyugodt volt, semmi nem torzította el a sarló alakját. Ahogy múlt az idő, kezdett ébredezni a Város is a lábaim előtt. A kelő Nap egyre jobban alásütött a feketéllő felhősávoknak, megfestve őket szép vörös és bíbor színekkel, a dísz- és közvilágítás sárga, valamint a hajnali égbolt mélykék színével ezek igazi színorgiát alkottak. Készítettem egy panorámaképet megpróbálván megörökíteni az elém táruló látványt. Ezen a fotón is látható a Hold, de jelenléte nem domináns.
Napközben felhívták a figyelmemet arra, hogy a kép teljes felbontású változatán kivehető a Kékestető és a Galyatető is. Számomra újdonság volt, hogy tiszta levegő esetén a Gellért-hegyről egészen a Mátráig el lehet látni. Aki kíváncsi arra, milyen lehet országunk legmagasabb pontja 120 kilométer távolból megkeresheti ezen a képen, a New York Palota tornya fölött.
A holdsarlót egészen 5:51-ig sikerült nyomon követnem (15 perccel napkelte előttig!), majd szép lassan beúszott elé egy vöröslő felhő. Ekkor már csak 31 óra 45 perc volt hátra újholdig.
Hónapok óta tervezgettem már a hajnali budai sarlóészlelést, de az adott napokon mindig felhős-esős időjárást fogtam ki. Örülök, hogy most végre sikerült az észlelés, legközelebb pedig a Halászbástya is sorra kerül.
