A lebontott pécsi planetárium csillagos ege az esti szürkületben.
Lénárd Csaba, Pécs
A hét csillagászati képe hétről hétre feltűnik a portálon, valami érdekes, új, vagy egy mindenki által ismert és többször is lefotózott objektum, esetleg más szemszögből való megjelenítése. Az erre a hétre általam beküldött kép azonban túl „egyedi”, s remélem nem ismétlődik meg máshol az, ami itt már múlt idő.
Országos viszonylatban is fantasztikus helyen épült, s szolgálta az ismeretterjesztést, majd a távcsöves bemutatókat a pécsi planetárium. Természetesen az egyre növekvő fényszennyezés károsan befolyásolta a látható égi csodák látványát, azonban ennek a helynek mindig is a legszélesebb réteg megszólítása volt a célja: a Galilei-élmény átadása. Számtalan kisgyermek és felnőtt ismerkedhetett itt az égbolt vetített változatával, később pedig rendszeres bemutatókat tartottak itt. Sokszor egész délutánt betöltő programok zajlottak párhuzamosan gyerekeknek s felnőtteknek!
A hely atmoszférája mindig is felemelő és magával ragadó volt.
Első távcsöves élményem is e helyhez köthető. Emlékszem, kis segítséggel tudtam csak belenézni a távcsőben, s az ott látott Jupiter-kép máig emlékezetemben él. Eszembe jut, mikor elhívtam nagyapámat, s az ott látott vetített csillagok, bolygók őt is annyira lenyűgözték, hogy többszöri látogatója lett ő is a planetáriumnak. Valóság, mondák, térben és időben tett hosszú utak az égbolton… és most ott állok a lelakatolt kapu előtt, s eszembe jutnak a régi emlékek…
Miközben készítek pár képet, az elhaladó autók le-le lassítanak néma tiszteletadásként.
Aztán egy arra kocogó ember szólít meg, mint mondta, ő minden nap erre fut, látta a planetárium születését, fénykorát, a sok autóbusznyi gyereket, felnőttet, majd az elhanyagolt, néma épületet, végül a bontását.
Erősen sötétedett, a romok felett vakítóan izzott a Vénusz és a Jupiter, majd apró fénypontok derengtek fel messze felettem.
