A légköroptikai jelenségek egyik legizgalmasabb, általában rövid ideig tartó fajtái a „krepuszkuláris” és „antikrepuszkuláris” sugarak.
Hegedüs Tibor, Baja
Az észleléshez készülődő amatőrcsillagász számtalanszor lehet tanúja különös égi fényeknek a szürkületi égbolton. A légköroptikai jelenségek egyik legizgalmasabb, általában rövid ideig tartó fajtája a „krepuszkuláris” és „antikrepuszkuláris” sugarak. Ezek tulajdonképpen a Tyndall-jelenségek sorába tartozó „egyszerű” szórási jelenségek, önálló nevet és besorolást csak azért kaphattak, mert korábban, amíg a jelenség fizikai mibenléte még nem volt megfejtve, egészen más dolognak gondolták, mint napközben, a magasan ragyogó Nap elé toluló felhők szélei által megszűrt sugarak által gyakran kirajzolódó ilyen-olyan erősségű Tyndall-jelenség. Ami külön érdekessége a krepuszkuláris és antikrepuszkuláris sugaraknak, hogy a Nap jelentkezésükkor már a látóhatár alatt van, és megfelelő geometria és földrajzi (topográfiai) feltételek teljesülése esetén nem is felhők szolgáltatják az napsugarak számára az akadályt, hanem hegyek! A fényes és sötét sávok sorozata ezen akadályok kiterjedésének, alakjának köszönhető szélességű, és rajzolatú lesz, a kontraszt erőssége leginkább az észlelő környezetében a légkörben lebegő por-, és pára szemcsék méretétől és sűrűségétől függ.
Valószínűleg a július végi helyi klímának, és a nagyobb léptékű légköri mozgásoknak köszönhetően feldúsult a levegő aeroszolokkal (sokszor az afrikai sivatagból átszállított por hatására szaporodnak el a hasonló légköroptikai jelenségek), és ennek köszönhetően július 21-én eddig általam még soha nem látott erős kontrasztú, látványos antikrepuszkuláris sugár-sorozatot produkált a nyugvó Nap. Ami további különlegesség, hogy egyik-másik sugár szabad szemmel követhetően átnyúlt egészen a nyugati irányba, és ott valamivel később, és valamivel gyengébb kontraszttal kialakult „normál” krepuszkuláris sugár sorozatba kapcsolódott bele. Az egész jelenség 15-20 percig volt megfigyelhető. Különösen döbbenetessé tette a jelenség vége felé felerősödő fényű Jupiter beleragyogása az egyik sötét sávba! Ezekben a napokban a relatív páratartalom is meglehetősen magas volt Baján (még a nappal kitett mosott ruhák sem akartak megszáradni)! Érdekes, hogy az erős aeroszoltartalom ellenére is elég jó észlelő éjszaka volt, 21 magnitúdó/négyzetívmásodperc háttérfényességgel (SQM műszerrel mérve)! Ez is arra utal, hogy inkább a pára játszott szerepet a jelenség kialakításában, semmint a por.
