A Naprendszer legnagyobb bolygója, az óriás Jupiter és a kisbolygóövezet legnagyobb törpéje, az (1) Ceres törpebolygó találkozója a Tejút csillagmezején.
Landy-Gyebnár Mónika, Szentgál
Az elmúlt két év során nem nagyon volt megfelelő időjárás a Tejút szívének fotózásához, s eddig az idei tavasz sem igazán adott lehetőséget. Május 11-én hajnal előtt azonban végre volt alkalmam rá, az esti felhőzet éjfél felé kezdett elvonulni, ezért a Déli-Bakonyba, Szentgál közelébe mentem fotózni. Veszprémből sajnos egyre kevésbé lehet a déli eget fényképezni a balatoni fényszennyezés általános volta miatt, ezen belül is a balatonfüredi világítás hatása a legrosszabb: a kisvárost néhány éve szerelték fel erős fényű LED közvilágítással, s emellett még egy sztriptízbár égboltot pásztázó, és Veszprémben is „kiválóan” látható, magasba nyúló fénycsóvái teszik lehetetlenné a déli égen a fotózást. A bakonyi Szentgál az első olyan helyszín, ahonnan a füredi fények már nem zavarják a Tejút déli régiójának látványát, nem túl magasak a déli horizont dombjai, és a környék égboltja is megfelelően sötét.
A falutól nem túl messze egy szántóföld szélén telepedtem le, körben folyamatosan daloló fülemülék, és valahonnan jól idehallatszó békakórus is fokozták a bakonyi éjszaka semmihez sem hasonlítható tavaszi virág- és üde erdőillatú hangulatát. A még meglévő felhőzetnek nem volt utánpótlása, így 2 óra felé teljesen kitisztult a déli Tejút és ekkorra a Hold is lenyugodott, így ideális volt a helyzet, ha nem is túl hosszú időre. Az iOptron követőmotorra applikált Nikon D5300 kamerán 35 mm-es objektívvel fotóztam, összesen 51 percet, s ezek összegzéséből született meg a kép. A ρ Ophiuci színes ködösségei ugyan nem a leglátványosabbak, mivel a vörösek hiányoznak belőle, de egy nem átalakított kamerától szép teljesítmény így is. Külön érdekessé teszi a látványt, hogy a Tejút centrumában, porsávok közepén ragyogó Jupiter óriása és a centrumtól kissé távolabb járó Ceres törpebolygó együtt láthatóak a képen.
A Ceres számos elképesztően izgalmas kutatási eredményt nyújtott a tavaly ősz végéig működő Dawn űrszonda segítségével, a Jupiter pedig jelenleg is a Juno űrszonda vizslató tekintetében suhan át az űrön. A két nagyon különböző égitestet összeköti az emberi kíváncsiság, tudásvágy, és jelenleg még a déli Tejút szépsége is.
A Ceres égi mozgását érdemes lesz figyelni a közeljövőben is, mivel június elején a Kék Lófej köd közvetlen közelébe kerül, újabb érdekességgel szolgálva a fotósokat.
Sajnos 3 óra után már észrevehetően világosodni kezd, fél négykor a Tejút már alig kivehető, s négyre csak a legfényesebb csillagok pislákolnak az égen. A különösen kedvezőtlen és szeszélyes időjárási viszonyok mellett azonban akár egyetlen órányi derült és sötét időszakot is érdemes kihasználni!
