Hajnali ötösfogat

Szeptember 18-án hajnalban igazi égi felvonulás köszöntötte a korán kelőket. A Vénusz, a Mars és a Merkúr szinte egy vonalban sorakozott, a társasághoz csatlakozott a holdsarló, amely éppen a Regulusszal randevúzott.

1838

Landy-Gyebnár Mónika, Veszprém.

Már egy hete csak a … hétfő hajnali időjárásra gondolok…

A hétvégén érkező hidegfront és csapadék nagyjából egy héttel korábban már megmutatkozott az időjárási modelleken, a kérdés csak annyi volt, mikorra hagyja el a területünket a frontfelhőzet és mikor ér ide a hétfőre várt következő. Vasárnap délután már látszott, hogy talán szerencsénk lehet – bár a csapadék miatt volt esélye annak is, hogy köd állja útját a megfigyeléseknek. Ilyenkor a fotózás tervezése során több lehetséges helyszínt is számításba veszek, ezek közt első helyen a balatonfüredi móló volt, ám a Balatonnál sajnos annyira párás volt a levegő, nem egy helyen köd is kialakult, hogy nem kockáztattam. Már éjfélkor felébredtem, s mivel nem mertem visszaaludni, inkább az időjárási műholdkép és a környékbeli webkamerák bűvölésével töltöttem az időt – majd eldöntöttem, hogy a délnyugatról közelgő felhők miatt nem érdemes messzebb elmenni itthonról, így a szokásos Veszprém széli észlelődombomra vonultam ki. A páratartalom 99%-os volt és mindössze 0,5° C választott el a harmatponttól – vagyis a köd kialakulásától, észlelőhelyemről jól látszott, hogy lentebb, a Balaton völgyében, illetve az eleve mindig párás Várpalota környéki völgyekben sokkal sűrűbb a pára, nálam viszont ragyogó tiszta ég volt.

Hajnal 4-kor megjelent a Vénusz a keleti horizontot övező távoli erdősáv fái felett s a halvány, vérvörös, és alig kivehető fénypontból néhány perc alatt ragyogóvá vált, amint kiemelkedett a párasávból. 4:10-kor megjelent a holdsarló is, s szép lassan ő is kiemelkedett az alsóbb légrétegekből – közben enyhe délibábhatásra kissé torzult az alakja. A Regulust csak 4:20-kor láttam meg, ekkor 1 fok magasságban pislákolt a vöröslő sarló mellett. Innentől kezdve egyre látványosabbá vált az ég: a még piros holdsarló mellett megjelent a rózsás-vörös földfény s egyre határozottabbá vált, a Vénusz a kis piros pöttyből ragyogó fényponttá lett, a Regulus pedig egyre kontrasztosabban látszott a sarló mellett. Aztán a láthatóan világosodó égen kis időre megjelent az állatövi fény is, sajnos eléggé sok felhő járt és így tényleg csak percekig volt megfigyelhető. 4:22-kor előbukkant a Nemzetközi Űrállomás a Hiúznál s fényesen ereszkedett a délkeleti égre – persze ott volt a legtöbb felhő, így kevésbé volt látványos az átvonulása, bár pont megfelezte a távolságot a Vénusz és a Szíriusz közt.

Az ötösfogat még alvó tagjai is lassan készülődtek a reggeli ébresztőre, 5:03-kor már észrevettem a Merkúrt, s a segítségével megkerestem az ekkor még alig-alig látható Marsot is. A Mars csak 5:05-kor emelkedett ki a párasávból (a Merkúr fénye átvilágított rajta, de a Marsé ehhez gyenge volt), s ettől kezdve egyre látványosabb volt az öt égitest. Az ég ugyan vészes gyorsasággal világosodott, a felhőkön a fényszenny helyett már a hajnalpír tükröződött, de még a halvány Mars is szabad szemmel kivehető maradt 5:45-ig. Ezen meglepődtem kissé, mert az elmúlt időszakban, amikor épp nem volt se amerikai import füst, se felhő, sokkal hamarabb elveszítettem a látványát.

A Holdról és a Regulusról a legutolsó képet már napkelte után 22 perccel, 6:52-kor készítettem, már a kertünkből. Az itthoni völgyben a nagyon párás levegő nem sokat segített a megtalálásukban, de a fényképezőgép azért még látta az ekkor már pontosan a Hold felett fél fokkal álló Regulust. Az végig nagyon látványos volt, ahogy a Hold eloson a Regulus mellett, lassanként lemaradva tőle (Észak-Afrikában és a Közel-Kelet egyes részein fedés is volt).

A fotót 5:10-kor készítettem, ekkor voltak a legideálisabbak a fényviszonyok a teljes ötös látványát illetően. Nikon D5300-as gépen 35 mm-es Nikkor objektívvel, F2,8-as rekeszen, ISO 800-zal és 4 másodperces expozícióval született, a kép kb. harmadát levágtam.

Hozzászólás

hozzászólás