A december közepi Geminidák meteorraj megfigyelését az időjárás alaposan megnehezíti, ugyanis a hideg mellett rendszeresen felhős az ég vagy köd alakul ki. 2020-ban alaposan meg is jártam vele: bár az Időkép webkameráin is látni lehetett, milyen gyönyörű csillaghullás van, hiába túráztam fel a Nagy-Hideg-hegyre, amint elkezdtem fotózni az akkor még csillagos eget, és mentem vissza a menedékház előtti asztalon hagyott hátizsákomhoz, hirtelen jeges köd lepte be a hegyet, egy perc alatt jégpáncéllal bevonva a fényképezőgépet, objektívet és állványt, és ez a köd reggelig sem oszlott; másnap pedig Galya-tetőn jártam ugyanígy.
Martin Ferenc, Prédikálószék, Galyatető
2021 decembere is felhős, ködös idővel indult, de az előrejelzés 7-ről 8-ra virradó éjszakára tisztább eget jósolt, még csak enyhe mínuszokkal. Bár ez még majdnem egy héttel a maximum előtt volt, mivel az utána következő hétre teljesen borult időt jósoltak, megragadtam az alkalmat. A Prédikálószékről a Duna kanyarulatával terveztem fotózni a csillaghullást, ami a legközelebbi parkolótól (Királykunyhó vadászház) másfél-két óra túra-tempóban, de a hóban, és fotózva meg-megállva ez egy kicsit tovább tartott. A holdmentes éjszaka ellenére a hó ragyogott, jól lehetett látni az utat és az erdőt lámpa nélkül is. A kilátóba érve állványra tettem a fényképezőgépet és elindítottam rajta a time-lapsehez való fotókat, míg megfőztem és megettem a vacsorám, és előkészítettem fekhelyem – ugyanis a kocsihoz visszamenni messze lett volna, a kilátóban aludtam, a mínuszok ellenére. Rendszeres (vad)kempingesként már megvolt a téli felszerelésem, amivel -10 °C-ban is sátraztam már kint, és befért egy hátizsákba – kellemessé természetesen nem varázsolja a téli hideget, fázik az ember arca, és elég nehéz a meleg hálózsákból reggel a fagyba kikelni; de vele már átaludható az éjszaka.
A felvétel indítása után egy órával már sajnos teljesen befelhősödött az ég, így leállítottam, vekkert húztam két órával későbbre, és aludni tértem, remélve, hogy addig is tisztul. Két óra múlva szerencsére teljesen tiszta lett az ég, így újraindítottam a fotózást, én pedig visszafeküdtem, a következő ébresztőt napkelte előtt egy órára állítva. A vekkerre nagy nehezen fel is keltem, vacogva kikászálódva a hidegbe. Amíg aludtam, a fényképezőgép még két és fél órán át készítette a képeket, amíg az akku le nem merült; és szerencsére már végig tiszta maradt az idő. Hullócsillagot viszont csak két jól kivehetőt sikerült elkapni, mégiscsak a csillaghullás elején jártunk még. A reggeli fények, ahogy a kelő Nap sugarai megfestették a havat és a havas-zúzmarás erdőt – gyönyörű volt.
Pár nap múlva változtak az időjárás-előrejelzések, a Geminidák tetőzésének (december 13-14-e ) környékére egyre tisztább időt jósoltak. 13-án felkerekedtem, ez alkalommal a Galya-kilátót megcélozva, ahonnan a Perseidákat is többször fotóztam már. Itt már egy kicsit hidegebb volt, amit este egy kis szél is tetézett. Amint naplemente után elég sötét lett – már amennyire egy magasan járó, 76%-os Hold engedte – nekikezdtem a fotózásnak, de fokozatosan felhőcsíkok jelentek meg, a legvastagabb éppen felettem. Emiatt egy órányi felvétellel leállítottam és levonultam a kilátóból a kocsihoz, ahol röviden aludtam néhány órát, várva a tisztább időt, és hogy a Hold alacsonyabban legyen. Éjfélkor tiszta égre ébredtem, így újra felmentem a kilátóba; mivel mások is jöttek-mentek még, nem mertem magára hagyni a kocsim árával vetekvő felszerelést, vittem fel egy hálózsákot és derékaljat, és begubóztam egy szélvédett sarokba, onnan néztem én is a műsort. Műsor pedig volt, főleg, miután a Hold is lenyugodott: ilyen sűrű csillaghullást még nem láttam, néha ugyanazon az égtájon másodpercenként követték egymást a meteoritok. Néhány kisebb tűzgömböt is láttam, igaz ezek többnyire elkerülték az általam fotózott irányt. A látvány másokat is felvonzott a kilátóba, ez sajnos azzal járt, hogy a rácsozat beremegése miatt időnként le kellett állítanom a felvételt. Bár eredetileg csak néhány órát terveztem maradni, végül a napkeltét is a kilátóból fotóztam, s csak utána indultam tovább.
A fotókhoz használt felszerelés és beállítások: Nikon Z6 váz Tamron 17-35 f/2,8-4 objektívvel; 17, illetve 20 mm-en, f/2,8, 20 s-os expozíciók ISO-800-on.
