Válságok tengere

821

A gazdasági válság tengerén hajózva vessünk egy pillantást a holdbéli Válságok Tengerére! Úgy látszik, már Holdunkat is elérte a világválság, de 3,9 milliárd évvel ezelőtt.Chovanecz Attila, Etyek

Chovanecz Attila tagtársunk ez év elején egy párját ritkító felvétellel lepett meg bennünket. A felvétel 2012. december 29-én készült egy 250/1200 Skywatcher Newton-reflektorral és egy Point Grey Flea 3 1,3 mp Color kamerával. A felvétel a Mare Crisiumot (Válságok Tengere) ábrázolja telehold után, éppen abban a pillanatban, amikor a terminátor (az éjszakát és a nappalt elválasztó vonal) a „tenger” keleti feléhez ért. Az alacsony napállásnak köszönhetően igen finom részleteket láthatunk ezen a remek felvételen. Mielőtt alaposabban belemerülnénk az apró részletek boncolgatásába, nézzük meg, hogy mit is kell tudnunk erről az alakzatról.

2013w01-nagyA Mare Crisium az egyetlen olyan nagyobb, szabad szemmel is jól kivehető tengere a Holdnak, amely teljesen független és önálló, semmiféle kapcsolata sincs a többi tengerrel. A holdkorong északkeleti felén találjuk, ennek köszönhetően alakja mindig elliptikus. A Mare Crisium nagyon jó mérője a Hold hosszúsági librációjának, feltéve, ha a holdfázis megengedi ezt, magyarul a tengerünk nem merül bele a koromfekete árnyékba. Erős keleti librációnál egészen gömbölyded alakot vesz fel, míg nyugati librációnál nagyjából 2:1 arányú sötét elliptikus foltként láthatjuk az északkeleti peremhez közel. A most bemutatandó felvételen a libráció értéke -3°-körül volt, tehát a holdkorong nyugati fele billent felénk.

A Mare Crisium valójában egy jókora becsapódási medence központi része, de a medencét alkotó külső koncentrikus gyűrűk már nehezebben azonosíthatóak. Legszebben a Mare Crisiumtól északra, ezen a felvételen már nem látszó Cleomedes és Geminus-kráterek közelében vehetők ki. A Crisium-medence négy gyűrűből áll, a legkülső az 1075 kilométer átmérőjű Geminus-gyűrű. Ezt követi a 635 kilométeres Cleomedes-gyűrű, amit az 500 kilométer átmérőjű Crisium-gyűrű követ, melyet a felvételünkön a maga teljességében szemlélhetünk. A negyedik, legbelső gyűrű a Mare Crisium lávatakarója alatt húzódik, de hála az alacsony napállásnak, ezt is láthatjuk, mint koncentrikus, alacsony lávagerincek láncolatát, közel a tenger széleihez. Ennek a gyűrűnek az átmérője 375 kilométer. A Crisium-medence keletkezését kb. 3,9 milliárd esztendővel ezelőttre, az úgynevezett nectaris-korszakra teszik a kutatók.

A Mare Crisium 570 x 450 kilométeres, nagyjából elliptikus alakú lávasíkság. Érdekessége, hogy a nagytengely fekvése kelet/nyugati, de ez inkább csak az űrszondás felvételeken és holdgömbökön látható jól. A sötét színű bazaltos láva 3,6- 3,4 milliárd éves, amit a Luna 24 szovjet holdszonda 1976. augusztusában vett, és egy kis kapszulában a Földre visszajuttatott mintáiból tudunk. Ez volt az utolsóként vett holdi talajminta. A Luna 24 leszállási helyét könnyen megsaccolhatjuk a felvételünkön. Ehhez a művelethez a Mare Crisium délnyugati széléhez közel fekvő aprócska, ám mégis jól látható Fahreinheit-krátert és a tőle délkeletre fekvő kicsiny Mons Usovot kell megtalálnunk. E két alakzatot összekötő képzeletbeli vonalon, a Fahreinheit-kráterhez kissé közelebb landolt a Luna 24. Ha a Luna 24 leszállóhelyét azonosítottuk, akkor azonosítsuk be a hét évvel korábbi és sajnos balsikerű Luna 15 „leszállóhelyét” is. A Luna 15 az Apollo 11-gyel szinte pontosan egy időben ért talajt, finoman fogalmazva. Sajnos valamilyen hiba folytán nem sikerült a landolás, így a mintavétel sem, amiben pedig megelőzhették volna az amerikaiakat. A Luna 15 leszállóhelye a 24-estől kissé nyugatra található, a vékonyka Dorsum Termier nevű lávagerincen. Az azonosításhoz mindenképpen javallott egy jó holdtérkép használata. És ha már az alacsony lávagerinceknél tartunk, ezen a felvételen bőven láthatunk belőlük. A legfeltűnőbbek ezek közül a Mare Crisium keleti felén húzódó Dorsa Tetyaev és Dorsa Harker. Ez utóbbi éppen a fenséges Promontorium Agarum előtt húzódik. Az Agarum hegyfok tekintélyes méretű, közel 5500 méteres magas. Figyeljük meg a napsütötte nyugati lejtőket, félelmetes részleteket láthatunk rajtuk. A Mare Crisium felszínén nincsenek nagy, látványos kráterek, inkább csak közepes méretűek, mint például a nyugati szélen a Picard és a Peirce. A Picardtól nyugatra láthatjuk a lávával elöntött Yerkes-krátert. Ennek a kráternek csak a sáncfalának a teteje maradt meg a kései unokák számára. A kissé északra fekvő 10 kilométeres Yerkes E kis mérete ellenére is markáns alakzat, sokkal hangsúlyosabb, mint a Yerkes, ami egyértelműen fiatal korának köszönhető. Már a Mare Crisium gyűrűjén kívül, a kép bal alsó sarkában láthatunk egy szabálytalan alakú, közepes méretű, rendkívül fényes falú krátert. Ez a Proclus, egyike a Hold legfényesebb, azaz legnagyobb albedójú alakzatainak. Figyeljük meg a fényes sugársávjait a Mare Crisium talaján, a fentebb említett kráterek közelében. A Proclus igen fiatal kráter, kora nem lehet több egymilliárd évnél és az alakjából, illetve a kidobódott törmeléktakaró elrendeződéséből következtethető, hogy egy lapos szögben (néhány fok) érkező aszteroida hozta létre. Az impaktor nyugati irányból érkezett. Érdemes egy jó térképpel felvértezve elemezgetni Chovanecz Attila felvételét, mert rendkívül sok érdekes, izgalmas részletet találhatunk.

Hozzászólás

hozzászólás