Flammarion könyve az „Astronomie populaire” százezer példányban kelt el Francziaországban. Olyan siker, mely a tudományos irodalomban példa nélküli.
A magyar fordításból ime most jelenik meg a harmadik kiadás. A mi magyar viszonyaink között ez is olyan eredmény, melyre alig lehetett számítani. Olvasó közönségünk kicsiny, a könyv pedig költséges kiállítása következtében drága.
Flammarion fényes, sőt ragyogó tolla teszi érthetővé ezt a sikert. Az a toll, mely nem riad vissza semmi nehézségtől, közérthető nyelven tudja megmagyarázni a legbonyolódottabb kérdéseket, s a mellett nem lesz soha se fárasztó, se pedig unalmas.
Az első magyar kiadás füzetekben jelent meg tizenkilencz esztendő előtt. Az első tfüzeteket – az egész munkának mintegy negyedét – Huszár Imre fordította. Kitünő fordítás, de teljesen laikus lévén a fordító, nem maradhatott el néhány hiba és tévedés.
E kiadásban is megtartottam az ő szövegét, de megigazítottam a tévedéseket.
Az első kiadásnak az a része, melyet én dolgoztam át, hemzseg az értelemzavaró sajtóhibáktól. Akkor vidéken tartózkodtam, s füzetekben jelenvén meg a könyv, beküldött kéziratomat azonnal kinyomatták és közzé tették. Nem volt módomban ellenőrizni a nyomást. S most átolvasva a munkát, szinte csodálkozás fog el, hogyan maradhatott meg benne annyi, s félreértésre oly könnyen alkalmat adható hiba.
A második kiadás felől csak megjelenése után vettem tudomást.
Szükségesnek mutatkozott tehát alaposan átjavítani ezt a harmadik kiadást. Egyes részeit át is kellett dolgozni, mert a szerző közben átdolgozta, kibővítette a maga művét, s felvette abba a csillagászat legujabb eredményeit.
***
A fordítás olyan különleges irodalmi foglalkozás, melyhez kedvet és hivatottságot kicsi mértékben érzek. Sok tekintetben nehezebbnek tartom azt, mint eredeti munkát írni. Ha a saját gondolatát akarja papírra vetni az író, megvan készen az, a mi fő, a gondolat maga. Csak a hozzá való kifejezést kell megtalálnia. Fel kell öltöztetni, ruhát kell adni reá, olyat, minő leginkább fejezi ki a lényeget s az alkalomnak is megfelel.
De idegen iró munkáját dolgozva át, meg kell először keresnünk a gondolatot, melyet ő szavai által kifejez. Tisztán és világosan kell azt látnunk, élesen megkülönböztetve minden részletet. S csak azután lehet válogatnunk a megfelelő kifejezések között.
Ime, milyen nehéz magának a Flammarion könyvének czimét is lefordítani. Az „Astronomie populaire” kifejezés alatt nyilvánvalólag oly csillagászatot ért az iró, melyet megért nem csak a szakértő, hanem a laikus is. Hogyan kelljen ezt magyarul lehető rövidséggel kifejezni? Ez, hogy „népszerű csillagászat”, nem elég szabatos kifejezés, sőt félreértésre is alkalmat ad. Jelentheti azt, hogy a csillagászatnak olyan fajtájáról van szó, mely népszerűségnek örvend. Lehetne talán ezt mondani: „csillagászat népszerű előadásban”. De az „előadás” szóbeli tárgyalásra utal, itt pedig irodalmi munkáról van szó. A „népszerű” szó helyett lehetne talán „népies”-t tenni, de ez oly ellentétet fejezne ki (a „művelt” olvasókkal szemben), melyre a szerző nem czélzott.
Szóval, az első lépésnél is megvan a nehézség, melyen a fordító csak úgy teheti tul magát, ha nem kiván szabatosabb lenni, mint maga az eredeti. A franczia „Astronomie populaire” ugyanazt a kétértelmüséget engedi meg, melyet a magyar „népszerű csillagászat” kifejezés. Jobbnak hijával e mellett kellett megmaradni.
Az egész fordításban inkább a gondolatot akartam visszaadni mindenütt, mint a szavakat. Ezért bizonyos szabadságot engedtem meg magamnak, melyre az a más szempont is utalt, hogy a nem tudós olvasó is megérthesse a mondandókat.
Talán nagyon is igénybe vettem ezt a szabadságot. Egyes helyeket megrövidítettem, lényegtelen dolgokat elhagytam, s elhallgattam egy-két olyan megjegyzést, mely csakis a franczia közönséget érdekelheti. Ha tulzásba estem, mentsen ki az, hogy csakis az olvasó érdeke vezetett.
***
Kihagytam egészen az eredetinek utolsó fejezetét, mely arról szól, hogy a franczia nemzet mennyire érdeklődik a csillagászat iránt.
A mi viszonyaink e tekintetben egészen mások.
Nálunk megvan az érdeklődés – tudósaink közül is többen foglalkoznak e tudománynyal – de azok külföldön töltik életöket.
Mert nekünk nincs állami csillagvizsgáló intézetünk. *
A világ minden művelt és félművelt nemzetet állított fel és tart fenn ilyeneket. A „barbár” Oroszország milliókat költ a csillagvizsgálás czéljaira, a távol Brazilia vagy a Fokföld Afrika déli csúcsán, a kicsi Görögország, vagy az Argentini köztársaság mind el vannak látva csillagvizsgáló intézetekkel.
Még Dzsingisz kán udvarában is volt a csillagászoknak palotájuk.
Csak nálunk nincs.
Mi, kik száz milliókat költünk annak a képtelenségnek a dédelgetésére, melynek a neve „nagyhatalom”; mi, kik a civilisatió előharczosainak hirdetjük magunkat Kelet felé, mi nem tudunk évente néhány ezeret áldozni erre a fensége tudományra. Pedig ez a tudomány adta meg a lelkiismeret felszabadításához az első lökést, ez vezette be a reformatió előtti századot, ez tisztította meg az ember gondolkodását a babonától, ez szállította le az embert arról a magaslatról, melyen önző nagyzásában, a Föld és Ég egyedüli urának képzelte magát, ez nyitotta ki egyszersmind szemeit a való dolgok láthatására, s lehetővé tette, hogy kifejlődhessék a modern természettudomány.
Ez a csillagászat nálunk állami elismerésben nem részesül.
Még csak egyetemünkön sincs rendes kathedrája. Pedig a multban volt, Pázmány óta egész e század közepéig.
Tudományosan képzett csillagászaink nem találnak idehaza foglalkozást, s elszéledtek a föld minden tájai felé. Párisban, Berlinben, Lipcsében vagy Prágában találkozunk velök, mint tisztelt férfiakkal, tehetségeiknek megfelelő állásokban.
Idehaza pedig néhány műkedvelő foglalkozik ezzel a fenséges tudománynyal. Azoknak száma is csekély.
Pedig ha az emberek tudnák, hogy mily kevés eszközzel, mily nagy élvezetet nyújt számukra a csillagokkal való foglalkozás; ha vagyonosaink meggondolnák, hogy kevés fáradsággal mily szublimis szórakozást szerezhetnek maguknak, oda ülvén a teleskóp elé nézni a revelácziót, melyet elébök az ég kitár: akkor nem kellene sokat ajánlgatni az astronómiát.
Még csak gazdagnak sem kell e végből az illetőnek lennie.
Egy távcső, melynek lencséje 6 centiméter átmérővel bir, már is hatalmas eszközt képez az észleléshez. Meg lehet rajta különböztetni a Hold krátereit tengereit és szárazföldeit. A Nap felé irányozva, meg fogja mutatni a foltokat, ezeket a nevezetes tüneményeket. A Jupiter holdjai, a Saturnus gyürüi, a csillaghalmazok és ködök fel fognak tünni látómezején. Néhány csillag, melyet egységesnek lát a puszta szem, két külön csillaggá válik széjjel, ha ezt a csövet fordítjuk felé. Pedig csak 68-szorosan nagyít.
Egy nagyobbacska cső, melynek lencséje 108 milliméter, s mely 250-szeres nagyítást enged, már mélyebb pillantást enged az ég titkaiba. A napfoltoknak szövetét is megláthatjuk általa, olykor feltünik az örvényző anyag is, mely csodálatos szerkezetet ad nekik. A Jupiteren megkülönböztethetjük a csikokat. A Mars felületén láthatókká lesznek azok a foltok, melyeket a hó és jég okoz a sarkok körül. A kettős csillagok nagy számmal lesznek láthatókká. Az ötezer csillag helyett, melyek szabad szemmel láthatók, 3 milliót fog maga előtt látni az észlelő. A mindenség mélységei megnyilnak szemei előtt s a műkedvelő is uj, eddig senki által nem észlelt tüneményeknek lehet szemtanujává . . .
A csillagászat örök templomának építéséhez oda viheti ő is a maga kövét.
Nekünk magyaroknak, úgyis be sok ilyen követ kell összehordanunk, ha utól akarjuk érni a többi nemzeteket!
H.P.
Népszerű Csillagászat
Az Égbolt Egyetemes Leirása
Irta
Flammarion Camille
Forditotta
Dr. Hoitsy Pál
Budapest
1900
* Érdemes megjegyezni, hogy a kötet megjelenésekor már egy éve Konkoly Thege Miklós ógyallai magán-csillagvizsgálója ajándékozási szerződéssel az állami kezelésbe került – így volt állami csillagda Magyarországon! Konkoly kedves barátjának említi Hoitsyt, eszerint jó lehetett a viszonyuk. Mindenképp tájékozott ember volt, és aligha kerülhette el a figyelmét egy olyan nevezetes dolog, mint az államosítás. A dolog hátterében vagy egy jóval korábban leadott anyag megjelentetése, vagy valamilyen szándékosság állhat – ezt jelen ismereteink alapján nem lehet eldönteni. (A szerkesztőbizottság megjegyzése.)
Az 1900-as Népszerű Csillagászat, Az Égbolt Egyetemes Leirása című kötet részletének másodközlése
