SETI, sziklák és szokatlan színpompa Grönland felett

163

Szubjektív érdekességek a második Kepler-konferenciával kapcsolatban – helyszíni tudósítónk élményei égen és földön.

A Kepler-konferenciák kötelező velejárója, hogy a nagyközönség számára is érthető, ingyenes ismeretterjesztő előadást szerveznek. Idén sem volt ez másként. A felkért előadó Frank Drake, a SETI (földönkívüli intelligencia kutatásának) atyja. Bár az általa megkonstruált egyenletről – ami a Galaxisunkban egyidejűleg jelen lévő, rádiókommunikációra is képes civilizációk számának becslésére szolgál – mindenki hallott, kevesen tudják, hogy csillagászati, rádiócsillagászati, és egyéb asztrobiológiai kérdésekkel is foglalkozott. A 84 éves fizikus-csillagász mostani előadása a Kepler hatásáról szólt az SETI kutatásra, de ez csak apropónak bizonyult a hihetetlenül szerteágazó, az élet lehetőségeit és detektálhatóságát firtató, az Europán (Jupiter-hold) esetlegesen előforduló medúzaszerű életformákat vizionáló, fejlettebb civilizációk galaktikus “internethálózatát” előrevetítő, intelligens és inspiráló eszmefuttatásnak. Felemelő volt hallgatni. A rögzített felvétel itt tekinthető meg.

20131114_kepler4fig1

Frank Drake-kel (jobbra) Steve Kawaler, egykori diákja, a konferencia egyik szervezője beszélget. A háttérben úszó medúza az első modern SETI-kísérlet kitervelőjének és végrehajtójának abbéli meggyőződését szimbolizálja, hogy az Europa vastag jégkérge alatti óceánban akár ehhez hasonló életformák is jelen lehetnek.

William Boruckinak, a Kepler megálmodójának és első emberének van egy érdekes hobbija, ez pedig az ásványgyűjtés. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy mindenki Billje a konferencia utáni napra egy ásványgyűjtő körútra invitált Steve Bryson barátommal egyetemben – aki a Kepler pixeljeinek zsonglőre a NASA Ames központban. A szűkkörű baráti kirándulás közben két dolog világosodott meg előttem a sok kolléga által nagyra becsült, sőt titokban Nobel-esélyesnek gondolt Billel kapcsolatban: egyrészt rendkívüli kitartással rótta a sokszor elég meredek kaliforniai ösvényeket, pedig életkora jócskán túlhaladta már a hetven évet, és a nap is tikkasztóan sütött. Ez ugyanannak a makacsságnak a tükröződése, ami 15 éven át arra sarkalta, hogy a folytonos kudarcok ellenére ne tegyen le álmának, a Kepler missziónak a megvalósításáról. Másrészt hobbija ismeretében az is rögtön érthetővé vált, hogy miért vonzódik olyan rendkívüli mértékben a kőzetbolygókhoz. A Kepler előtt az Apolló programon kívül geofizikai expedíciókban is részt vett – tudom meg tőle. “Ha annyi ezer dollárom lenne, ahány bolygót találtunk …” – mondja cinkos mosollyal, majd geológuskalapácsával szakértő módon két darabra tör egy követ ősi apró életformák maradványai után kutatva. Jó értelemben vett megszállottságánál csak szerénysége nagyobb. Örülök, hogy barátja lehetek.

20131114_kepler4fig2

Ásványgyűjtő körúton Bill Boruckival, a Kepler első számú vezetőjével, San Franciscótól északra.

20131114_kepler4fig3

Bill Borucki nem csak a kőzetbolygókért, de a földi kőzetekért is rajong.

Másnap San Franciscóból Frankfurt felé repülve rövid pihenés után kinéztem a gépmadárból a tőlem látható északi égboltra, ahol elképesztő látvány fogadott: az egész ég lángolt, fénypászmák tobzódtak, fotonfüggöny terítette be a bársonyfekete égi kulisszát. November 11-én 6:00 – 7:00 UT között Grönland felett erős sarki fényt figyelhettem meg! Az égi tünemény néha az egész látható eget befedte (kb. 20 x 40 fok). Erős fényű, függőleges sávok látszottak, ezeknek a színe is észrevehető volt – főként elfordított látással – elsősorban zöld, enyhe pirosas-lilás beütéssel. A sávokon kívül egy masszív, homogén, diffúzabb rész pompázott északkeleti irányban. A show folytonos, a változás állandó volt: a fénydorongok tánca már alig néhány másodperc szemlélődés alatt szembetűnt. A fényfüggönyt kézben tartott Canon EOS T3-as digitális géppel fotóztam több-kevesebb sikerrel, miközben takarókkal igyekeztem kiküszöbölni a repülő belső világításából eredő fényeket. Öt másodperces expozíciókat használtam 6400-as ISO érzékenységgel, a kamerát nekitámasztottam a gép falának. Érdekes, hogy az aurora borealis sokszor annyira kiterjedtnek tűnt, hogy inkább annak hiányát, a sötétebb részeket volt érdemes nyomon követni. Hasznát vettem rövidlátásomnak: szemüveg nélkül a rendkívül erősen izzó tartományok felületi fényessége a Deneb defókuszált fényénél sokkal erősebb volt, de a Vegáét nem érte el. A halványabb csillagokat az auróra egyszerűen lemosta az égről. Ahogy dél-kelet felé haladtunk, a sarki fény gyorsuló ütemben zsugorodott, végül már csak az északi horizontra koncentrálódott. Egy órás megfigyelésem után aztán rohamosan világosodni kezdett az ég.

20131114_kepler4fig4

A Kepler-mező, hogy még sohasem láttam: sarki fénnyel Grönland felett. A két fényes csillag középen és balra a Vega és a Deneb.

Eddig még sohasem láttam sarki fényt, pedig már többször repültem Grönland felett éjszaka, az otthoni ritka feltűnésekről pedig rendre lemaradtam. Szerencsémre a jelenség éppen az északi régiókból cirkumpoláris Kepler-mező irányába látszott. A gyönyörű tüneményt és a véletlen egybeesést a minden szempontból sikeres Kepler konferencia méltó megkoronázásának könyvelhetjük el.

Hozzászólás

hozzászólás