Rohan a Vénusz a Nap felé

655

Hónapokig uralta az esti nyugati égboltot a ragyogó Vénusz "esti csillagként". Ma már ez a múlt, a bolygó lassan elvész a Nap fényözönében. Vagy mégsem?

A Naphoz közeledő Vénusz már jó pár napja "átköltözött" a SOHO napkutató szonda Lasco C2 koronagráfjának látómezejére, ahol kényelmesen, karosszékből követhetjük a Naphoz közeledő fényes bolygót. Az alábbi animáción balról közelít a fényes Vénusz a Naphoz, miközben egy nála halványabb bolygóval, a Merkúrral találkozik. (A június 1-jei Vénusz-Merkúr együttállást hazánkból is sikerült megörökíteni, de erről majd később.) A bolygók táncát egy kisebb koronakitörés is színesíti. A képmező alján a Hyadok csillaghalmaz is jól felismerhető:

 

Egy héttel ezelőtt, május 29-én még viszonylag könnyű volt beállítani a Polaris Csillagvizsgáló nagy refraktorának látómezejébe a lenyugodni készülő Vénuszt. Nagy László és Jakabfi Tamás felvételén már igencsak vékony a bolygó sarlója:

A Naphoz közeledő, ezért az esti szürkületben egyre nehezebben felfedezhető Vénuszt néhányan a nappali égen is megkísérelték megfigyelni. Ez semmivel sem könnyebb feladat, ráadásul nagyon vigyázni kell, hogy a Nap még csak véletlenül se kerüljön a távcső látómezejébe. Dubek László május 31-én kapta lencsevégre a felhők között bujkáló Vénuszt:

Egy nappal később, június 1-jén Szitkay Gábor készített szenzációs felvételt az esti szürkületben a Vénusz és a Merkúr szoros együttállásáról:

 

Június 2-án már csak 5 fokra volt a Vénusz a bolygótól, Szitkaynak azonban ezt is sikerült megörökítenie:

 

Az elmúlt napok leglátványosabb felvételét is Szitkay Gábor készítette nyúli A*P*O magáncsilllagvizsgálójából, június 3-án, fényes nappal, 40 cm-es Newton-távcsövével. Gyönyörűen látszik a hajszálvékony sarló, mely jóval hosszabb, mint 180 fok. A Vénusz ekkor már kevesebb, mint 4 fokra volt a Naptól:

 

Lenyugvása előtt is sikerült lefotóznia nyúli észlelőnknek a Vénuszt, mely ekkor már csak 3,5 fokra járt a Naptól:

Az eddigi utolsó felvételt Szöllősi Attila készítette Kecskemétről, június 4-én, a nappali égen:

 

Az asztrofotózások iránt érdeklődők kedvéért idézzük az észlelés leírását is:

Ma délelőtt a műszereimmel (EQ6 + Celestron 9.25 SC + SW 80ED) Kecskeméten az édesanyám házánál műszeres főpróbát tartottam a Vénusz-átvonuláshoz. Csináltam néhány próbafelvételt a Napról az új Herschel prizmával a 80ED-vel, majd óvatosan a C9,25-el is. (Schmidt-Cassegrain + Herschel prizma!) Ezután elhatároztam, hogy megpróbálkozok a Vénusz bolygóval is. Nem sok reményt fűztem hozzá, ha már a Szitkay Gábor tegnap is alig látta…

A Cartes du Cielből kiírtam, hogy a Vénusz bolygó a Naphoz képest milyen  pozícióban volt: RA-ban 11m 8.9s-re keletre, D-ben 49’44" északra. Az  EQ6 nem volt GOTO-ban bekalibrálva (naná, majd nappal sikerül!), de azért relatív elmozdulást kimérni lehet vele. A 80ED-vel próbálkoztam megkeresni, mert a nagy látómező miatt (23x, 2,25 fok LM) nagyobb esélyt láttam a sikerre. A Napra ráálltam a távcsővel, a fóliaszűrővel élesre álltam, majd az EQ6 kézi vezérlőjével a kívánt távolságra beálltam és a napszűrőt levettem. Ó te jó ég!

A látómező rendkívül fényes volt, mindenféle fényes szöszök, pókfonalak repkedtek a levegőben. Ha egy madár átrepült a látómezőben, szinte fényrobbanást okozott. Reménytelennek látszott a helyzet, amikor hirtelen ötlettől vezérelve a frissiben beszerzett polarizációs szűrővel kísérleteztem. Annyira lecsökkentette a látómező fényességét, hogy már kényelmesebben keresgélhettem. Először nem láttam semmi Vénuszhoz hasonlót, a szemem állandóan a repkedő pihékre fókuszált, eléggé zavaró  volt.

Elkezdtem nagyon óvatosan körözni a távcsővel. Egyszer csak megmozdult a háttérben valami, majd döbbenten állapítottam  meg: ez a Vénusz! Diadalüvöltésemet a szomszédok is halhatták, ámbár ott éppen fúrtak, faragtak. Elvettem a szemem a távcsőtől, majd újra vissza, tényleg ott van. Hajszál vékony, talán több is, mint 180 fokos iciri-piciri sarlócska. Egyáltalán nem röppályán mozgott, mint a szöszök, méltóságteljesen a háttérben húzódott meg. Megpróbáltam szűrő nélkül is, úgy rosszabbul látszott, de azért észrevehető volt. Gyorsan megnéztem az órát: 10:55-volt (NYISZ), majd elújságoltam a sikert Szarka Leventének és Morvai Józsefnek is. Biztattak, hogy próbáljam meg lefotózni. A C9.25 primer fókuszában először a Thousand Oaks üvegszűrőmmel a Napra álltam élesre a Canon EOS 300D keresőjében, majd újra visszatértem a már ismert pozícióra. Most már hamar megvolt a Vénusz a 80ED-ben, majd felbukkant a fényképezőgép keresőjében is a kicsiny Vénusz-sarló. Ekkor sajnos lefejeltem a távcsőkomplexumomat, ettől elment a beállítás. Harmadjára is sikerült visszavarázsolni a Vénuszt a látómezőbe, majd a keresőben is megjelent. Ott eléggé könnyen látszott, kényelmesen beállítottam az élességet, majd ellőttem rá néhány expozíciót különböző exp. időkkel. A probléma csak az volt, hogy a fényképezőgép kijelzőjén semmi se látszott a képből, de azért lövöldöztem néhány képet. Legutoljára 11:21-kor láttam a Vénusz bolygót a C9.25-re aggatott fényképezőgép keresőjében, ekkor 2 fok 25 ívpercre volt a napkorong peremétől, száguldva, mint aki a randevújára igyekszik…

 

Legközelebb már csak fekete korongként látjuk viszont a Vénuszt, amint éppen randevúzik a Nappal, június 6-án hajnalban!

Hozzászólás

hozzászólás