Egy nagy aszteroida halad el a Föld közelében 2017. szeptember 1-én

17921

Egy közel negyven éve ismert földközeli kisbolygó, a (3122) Florence közelíti meg bolygónkat most szeptember 1-én. Ugyan csillagászati értelemben közel lesz, de a mintegy 7 millió kilométeres közelítés még így is a Föld-Hold közepes távolságának 18,4-szerese. Az esemény azért érdekes, mert a földközeli objektumok között egy viszonylag nagyobb, 4-5 km átmérőjű égitestről van szó, ezáltal újabb fontos megfigyelési lehetőség nyílik a Földre potenciálisan veszélyes objektumok jobb megismerésére. Többek között radarcsillagászati módszerekkel az aszteroida mérete, alakja, tengelykörüli forgása és felszíni összetétele megállapítható, illetve pontosítható lesz. Egyébként ez a mostani közelítés a Florence 1890 és 2500 közötti földközelségei közül a legközelebbi.

A (3122) Florence kisbolygó a 2017. szeptember 1-i földközelsége idején a Föld éjszakai oldala felől fog elhaladni bolygónk mellett. Az animáción a Föld és Vénusz pályáit fehér színű ívek jelölik, a Florence kisbolygó pályáját sárga vonal mutatja (kép: NASA/JPL).

A (3122) Florence kisbolygót Schelte J. Bus fedezte fel 1981. március 2-án, az ausztráliai Siding Spring Obszervatóriumban. Először az 1981 ET3 ideiglenes elnevezést kapta, majd a végleges neve Florence Nightingale (1820-1910), angol ápolónő és statisztikus, a modern nővérképzés, valamint betegellátás reformjának elindítójának állít emléket.

A JPL adatbázisa alapján a Florence pályájának félnagytengelye 1,769 CsE, napközelben 1,021 CsE-re, naptávolban 2,516 CsE távolságban van központi csillagunktól. A pálya igen elnyúlt, excentricitása 0,422, síkja 22,2 fokos szöget zár be a földpálya síkjával, a keringési idő pedig 2,35 év. Mindezek alapján az égitest egy Amor típusú kisbolygó, illetve a Földre nézve potenciálisan veszélyes aszteroidák (PHA) csoportjába tartozik.

A Florence aszteroidáról jelenlegi ismereteink alapján azt tudjuk, hogy az átmérője 4,35 és 4,9 km között lehet, valószínűleg gömbhöz közel álló alakkal. A tengelykörüli forgási ideje 2,358 óra, de nem ismert a forgástengely térbeli iránya. A felszíni fényvisszaverő képessége (albedója) 15 és 23 százalék között lehet. Színképi osztályba sorolása ma még bizonytalan: a legelfogadottabb az S-típus (kőzet kisbolygó), de az E és Q osztályokba sorolása is előfordult már, ezért a kisbolygó fényvisszaverő képessége tág határok közötti (ebből származik egyébként az albedó feltételezett értékeivel kapott átmérő bizonytalansága). A Florence a negyedik legnagyobb Földre veszélyes kisbolygó az (53319) 1999 JM9 (~7 km), (4183) Cuno (5,6 km) és (3200) Phaethon (5,1 km) után.

A Florence paramétereit eddig földi távcsövekkel, illetve a NASA WISE infravörös csillagászati mesterséges holdja által kapott megfigyelési adatokból ismertük meg. A mostani földközelsége idején végzett újabb megfigyelések, elsősorban a radarcsillagászati mérések pontosítják, illetve új adatokkal bővítik ismereteinket.

A Florence 0,1 CsE-nél (15 millió kilométernél) közelebbi földközelségei 40, 73 és 87 évenként következnek be. Idén augusztus végén-szeptember elején tartózkodik a kisbolygó 0,1 CsE-nél közelebb bolygónkhoz, ezért földi optikai és radarcsillagászati megfigyelési kampányt szerveztek a megfigyelésére.

Utóbbi augusztus 29. és szeptember 8. között történik a NASA Nagy Hatótávolságú Követőrendszerének (DSN) rádiótávcsöveivel a kaliforniai Goldstone-ból, illetve az ausztráliai kompakt rádióteleszkóp (Paul Wild Observatory, Australian Telescope Compact Array, ATCA, New South Wales, Narrabri város közelében) 49 méter effektív átmérőjű rádióantennáival radar üzemmódban. Az ausztráliai megfigyelések azért is fontosak, mert a kisbolygót a déli égbolton történő mozgása idején is lehet követni.

Az ATCA antennái Új-Dél Wales-ben, Narrabri városkától nyugatra (kép: CSIRO, Paul Wild Observatory).

A Florence 2017. június és 2018. január között 16 magnitúdónál fényesebb lesz, ami közepes amatőrcsillagászati távcsövekkel CCD-vel történő megfigyelését lehetővé teszi, de a következő hetekben kisebb távcsövekkel vizuálisan is megpillantható lesz. A legnagyobb közelítés napjaiban az égen délről észak felé fog mozogni: a Piscis Austrinus, Capricornus, Aquarius és a Delphinus csillagképekben fog elhaladni a földi megfigyelők számára.

Egyébként most augusztusban több kisebb aszteroida 1 millió kilométernél is közelebb haladt el bolygónk mellett, például: augusztus 14-én a 2017 QP1 mintegy 65 ezer km-re (0,17 Föld-Hold távolságra), 17-én a 2002 CY5 közel 1 millió km-re, 18-án a 2012 BD14 közel 1 millió km-re, 20-án a 2017 QN2 219 ezer km-re (0,57 Föld-Hold távolságra) és 25-én a 2005 QQ87 aszteroida 543 ezer km-re.

A hír megjelenését a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” (KHK) projekt támogatta.

Források:

Kapcsolódó internetes oldalak:

Hozzászólás

hozzászólás