Földközeli űr-gumikacsa: áprilisi meglepetés radarmérések alapján

2717

Egy nagyobb méretű földközeli kisbolygó, a 2014 JO25 radarcsillagászati eszközökkel történt megfigyelései megmutatták, hogy a kis égitest meglepően olyan alakú, mint a Rosetta űrszonda üstökösének magja.

Évente több tucat kis égitest kerül egy-két millió kilométeres közelségbe a Földhöz, ami ma már egyáltalán nem számít szenzációnak. A 2014 JO25 kisbolygó 2017. április 19-én haladt el bolygónk közelében a Föld-Hold távolság 4,68-szorosára, ami 1,8 millió kilométeres (0,0118 CsE) minimális távolságnak felel meg, ami nem rekord közelség, de érdekes megfigyelésekre adott lehetőséget.

A 2017 JO25 idei földközelsége az elkövetkezendő legalább 400 esztendő minimális földtávolságai közül a legkisebb, azaz ugyan potenciálisan veszélyes kisbolygó (PHA), de mégsem kerül veszélyesen közel a Földhöz a következő szűk fél évezredben. Fontos itt megjegyezni, hogy jelenleg nem ismerünk olyan természetes kis égitestet (kisbolygó, üstökös), ami ütközne a Földdel, azonban kizárni sem tudjuk létezésüket, ezért már most célszerű tanulmányozni a Földet veszélyesen megközelítő kis égitesteket.

A 2014 JO25 kisbolygót Alan D. Grauer a Catalina Sky Survey (CSS) kisbolygókereső program keretében fedezte fel 2014-ben az arizonai Mt. Lemmon obszervatórium 152 cm-es (60 hüvelykes) tükrös teleszkópjával, 2014. május 5-én.

A 2014 JO25 elnyújtott ellipszis pályán kering a Nap körül, amelynek excentricitása 0,885, félnagytengelye 2,06 CsE. A pálya napközelpontja 0,23 CsE-re van a Naptól, vagyis a Merkúr pályáján is belülre kerülhet, a naptávolpontja pedig közel 3,90 CsE-re, vagyis a kisbolygók főövének külső részén fordul vissza. A 2014 JO25 keringési ideje 2,97 év, pályájának pedig Naptól távolodó szakaszán került földközelbe április 19-én, 12 óra világidőben.

A 2014 JO25 elnyújtott pályája a földpálya síkjába vetítve (szürke vonal). A nagybolygók pályái a Merkúrtól a Marsig különböző színnel vannak jelölve: Merkúr (piros), Vénusz (kék), Föld (szürke), Mars (narancs). A kisbolygó 2017. április 19-i földközelségét fehér színű nyíl mutatja (kép: NASA JPL, Sky and Telescope online 2017. április 12.).

A földközelség előtti napon a kis égitest még a Cepheus csillagkép irányában látszott, majd egyre növekvő látszó sebességgel a Draco, Ursa Minor, Canes Venatici és Coma Berenices csillagképeken haladt át, ez utóbbiban már április 20-án látszott egyre halványodva. Európai megfigyelők számára április 19-én este kezdett megfigyelhetővé válni, amikor mintegy 10,7 magnitúdó volt a fényessége, tehát 10 centiméter objektív átmérőjű kis távcsövekkel is megfigyelhető volt.

A 2014 JO25 és a Föld helyzete a 2017. április 19-i földközelség idején (kép: Sky and Telescope online, 2017. április 12.).

Már a felfedezése utáni 2014-es NASA NEOWISE infravörös űrtávcső megfigyelései alapján megbecsülték, hogy a földközeli objektumok között egy viszonylag nagyobb, mintegy 650 méteres égitestről van szó, tehát földi radarcsillagászati eszközökkel távolabbról is jól meg lehet figyelni. Erre az idei földközelsége ígéretes lehetőséget kínált. A NASA goldstone-i egyik rádióantennájával (Mojave-sivatag, Kalifornia), illetve az arecibo-i (Puerto Rico) nagy rádiótávcsővel radar-üzemmódban figyelték meg a 2014 JO25-öt: Goldstone-ban április 16-21. között, illetve Arecibo-ban április 12-21. között. Az alábbi képsorozat képei az április 18-án kapott goldstone-i radarmérések eredményeit mutatják be.

A 2014 JO25 egy nappal a földközelsége előtt. A képsorozat a kisbolygó tengelykörüli forgási idejének mintegy felét, közel 2,5 órás intervallumot fogja át (kép: NASA JPL DSS,Goldstone).

Már az első radar megfigyelések megmutatták a 2014 JO25 kisbolygó látszólag két összetevőből álló alakját, ami nagyban emlékeztet a 67P/Churyumov-Gerasimenko, azaz a Rosetta űrszonda által lefotózott üstökösmag “gumikacsa”, vagy “torz kuglibábu” alakjára. Ezeken a felvételeken a kisbolygó felszínén 7,5 méteres alakzatok is kimutathatóak. A felbontás később 1,9 méterig javult az április 19-i földközelségre, a goldstone-i antennával. A radarmérések alapján a kisbolygó legvalószínűbb tengelykörüli forgási ideje 4,5 óra, bár egy lassúbb, 5,6 órás periódust is lehetségesnek tartanak a kutatók.

A következő animációk az egymást követő napok mérései alapján készültek.

A 2014 JO25 2017. április 17-én, az arecibo-i radarral… (kép: Arecibo Observatory, NASA, NSF).
…illetve másnap, 2017. április 18/19-én (kép: Arecibo Observatory, NASA, NSF).

Összehasonlításul bemutatjuk a 67P/Churyumov-Gerasimenko (röv. 67P), a Rosetta űrszonda által közelről vizsgált üstökös magját, még 2014-ben készült képek alapján.

A Rosetta OSIRIS/NAC július 14-i felvételeiből összeállított animáción jól látszik a 67P üstökösmag meghökkentő alakja. Mintegy 20 perces időközönként 36 felvétel készült, amelyek teljes időtartama jól lefedi az üstökösmag 12,4 órás tengelykörüli forgásidejét (ESA/Rosetta/MPS for OSIRIS Team MPS/UPD/LAM/IAA/SSO/INTA/UPM/DASP/IDA).

A két égitest alakjának hasonlósága felveti, hogy hasonló folyamatok, vélhetően különálló kisebb testek ütközését feltételező események hozhatták mindkettőt létre. Erről jelenleg nem állnak rendelkezésre biztos információk, de a naprendszeri égitestek világa láthatóan sok érdekes meglepetéssel szolgál.

A hír megjelenését a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” (KHK) projekt támogatta.
Forrás:

Kapcsolódó internetes oldalak:

Hozzászólás

hozzászólás